Pocaklakó

Sokan tudják már, de vannak akik még nem, hogy augusztus elejére várjuk Boldi és Áron kistesóját, aki az UH képsora szerint minden bizonnyal fiú lesz. Igen-igen, VP legnagyobb örömére, alakul a kispályás focicsapat.

Képmagyarázat: két láb keresztezve, kép jobb felső részén fütyi, mely előtt köldökzsinór.

A várandósság (nem szeretem a "terhesség" szót, bár amióta nagy iramban nő a pocakom néha már ráfanyarodok) elején elhatároztuk, hogy nem írunk róla a blogra, mivel:

• szeretnénk személyesen elújságolni a barátainknak
• jó az ilyen bejelentésekkel megvárni az első 3-4 hónapot, bár szívem szerint körbekürtöltem volna a világnak már a legelején

Azóta minden bejegyzés után hiányérzetem van. Azt hiszem eljött az ideje, hogy az én kis izgő-mozgó pocaklakóm is helyet kapjon blogunk virtuális hasábjain!

Legutóbb 10-én kukkantottunk be hozzá, és úgy tűnik minden a legnagyobb rendben, egy mosolygós, hosszú lábú tündérkét örökített meg a modern technika. Az akkori adatok szerint a 23. hétben lehettünk (=> jelenleg a 26. héten tartunk), 461 grammnak becsülte a gép.
December 24-én derült ki számunkra, hogy úton van az újabb bloghős. Ezt a drága ajándékot tettük egymásnak a fa alá (bár én még a csomagolásról is gondoskodtam). Nem tagadom, kicsit megijedtem, hogy "mi lesz majd????", de mára úgy érzem, ura vagyok/leszek a helyzetnek (bár az esti hisztik és Boldi jelenlegi dackorszaka néha kételyeket ébreszt), és nagyon-nagyon várom/juk mindnyájan (bizony, Boldival az élen!!!!) a legújabb "ördögfiókánkat".

A pocakom sokáig nem nőtt, de a 16. héttől kezdve bepótoltam mindent. A nőgyógyászom azt tanácsolta, hogy hagyjuk abba Áronnal a szopit, mert nem tudni, hogy árt-e a legkisebb babánknak. (Tudtommal ez leginkább az első 3 hónapban rizikó, mivel a szoptatás méhösszehúzódást okozhat, de nekem egyszer sem keményedett-görcsölt a hasam). Én úgy érzem, Áronnak még szüksége van rá, így dacolva az orvosi tanáccsal, és bízva az anyatermészet józanságában (előbb tönkremegy az anya foga, aztán elapad a tej, végül nem jut elegendő tápanyag a pocaklakónak), Áron a mai napig szopizik, és ezt a döntésemet nem bántam meg, bár okozott egy-két álmatlan éjszakát.

A terhesség elején alig volt hányingerem, ami Boldi és Áron után igen meglepett, de csöppet sem bántam. Már a 14. héttől éreztem a pici mozgásait, ez azóta is nagyon jó érzés.

Nevet egyelőre még nem választottunk 100%-osan. Én szívem szerint Zsomborra szavaznék, VP Bernátra, Boldi Sámuelre (és hangsúlyozza, hogy neki Zsombor kistesó nem kell, csak Samu!!!). Szóba jött még a Dénes, Dani, Simon... Nehéz kérdés, azt hiszem meggondolatlan dolog volt Áronnak odaadni második névnek a Bencét. VP-vel megbeszéltük, hogy jegeljük a kérdést, és várjuk, hogy rátaláljunk az igazira. (Azért leginkább Bercizzük....)