Cső

A gyönyörű napsütést kihasználva hétfőn családilag nekivágtunk a Hajógyári szigetnek, hogy meglátogassuk a csúszdaparkot. Egyszer már voltunk itt, de akkor Boldival emlékeim szerint csak a legkisebb csúszdát használtuk. Most viszont, hogy Boldi betöltötte a 4-et, én meg a 35-öt (sőt), feljogosítva éreztük magunkat, hogy meghódítsuk a két hosszú csőcsúszdát, (az egyeneset, meg a kanyargósat), meg a nyitott gyorsat.

Hétköznap lévén alig voltak, ami azért is jó volt, mert a hosszú csúszdát 6 és 12 év között lehet használni, mi meg csak többé (vp) kevésbé (Bobek) fértünk bele a megadott intervallumba.

Boldi rögtön lelkes volt, hogy akkor hajrá csússzUNK a hosszú egyenesen. Persze nekem is mennem kellett. Ahogy fölértünk Boldi egy picit elbizonytalanodott - egy vége nélküli meredek csőbe kellett volna beülni, és az alagút túlvégén csak némi szórt fény derengett, és anya csőhangja hallatszódott- és biztatásért hozzám fordult. Na ezzel akadt egy kis gond: kiskorom óta félek a csúszdán, a hintán, körhintán, vízicsúszdán, hullámvasútra soha nem ültem föl, a vidámparkban a dodzsem a maximum, szóval nem vagyok egy szenzoros élménykereső fajta. Most is összeszorult a gyomrom, a pulzusom 120, a gyerek meg tőlem várja a biztatást.

- Na lecsússzunk?- kérdeztem Boldit bizakodva
- Igen, együtt! – mondta Boldikám,

ezzel az utolsó reményemet is elfújva, miszerint rá hivatkozva vonulhatok vissza, úgyhogy nem volt mese, beleereszkedtünk a csőbe, amibe én persze csak hanyatt fekve fértem be, Boldi a lábam közt keményen hóna alá szorította a combjaimat és elindultunk. Hát mit mondjak, egy élmény volt. A két lábfejemmel igyekeztem fékezni a zuhanást, és nagyon boldog voltam, mikor kicsusszantunk a napfényre. Dóri persze látta rajtunk, hogy be vagyunk szarva mind a ketten, de persze Boldi is állította, hogy jó volt, és én is ezt hazudtam. A lábaim egy picit remegtek, de még néhányszor közösen le kellett csúszni Boldival, mire végre áttért a magányos lecsúszásra.

Az nagyon édes volt, mikor a csőbe lent belefülelve lehetett hallani, hogy nyög, meg fújtat csúszás előtt és alatt, amiből arra lehet következtetni, hogy belőle se nagyon lesz ejtőernyős vagy hivatásos bunjeejumper.

Közben Áront Dóri átvitte a gyerekjátszóra hintázni, amit a kis királyfi nagyon élvezett. Később még a mini csúszdát is kipróbálta, szintén nagy sikerrel. Délben az ebéd alatt már mind a ketten hullafáradtak voltak, így délután nagy közös ágybaájulást rendeztünk, és mondanom sem kell, hogy itt sem hagytam cserben Boldit, együtt horpasztottunk egész délután.

Voltak ott még ismerősök, de lehet hogy inkognitóban, így erről most nem írok.

Késő este meg beütött a 39,4…