A "dolce vita" nap utáni éjszaka elég keserűre sikeredett. Boldi félóránként-óránként hányt, még délelőttre is jutott a jóból. Tegnap egész nap a nappaliban hevert egy leterített paplanon, szinte meg sem mozdult, csak mondogatta, hogy "nagyon fáj a hasam; nem értem, hogy miért vagyok ilyen beteg; nem tudok lábra állni". És tényleg, ma 11 óráig Boldi öltaxizott a lakásban. Nagyon megijedtem, mert minden kijött belőle, egy idő után nem volt hajlandó inni (enni pláne), és 36 órán át nem pisilt. Reggel mondtam VP-nek, hogyha délig nincs változás, irány a kórház. 10 óra tájban rájött Boldira a "levesehetnék", és főzetett magának "tojásos levest" (=kaporleves), ami nem a legdiétásabb, de nekem akkor már mindegy volt, hogy mit eszik-iszik, csak kerüljön már valami abba a pocakba. Fél tányérral megevett, és rögtön erőre kapott. Azóta már túl vagyunk 3 kekszen, fél bögre teán, és minden csak befelé, semmi sem kifelé!!!
Vagy vírus, vagy egy Alex cukrászdai fagyinak köszönhető mindez. Utóbbira azért gyanakszunk, mert hétfőn kedvezni akartam Boldinak, és a zuhogó esőben elvittem "piros fagyizni" (egyébként egész nap ugyanazt ettük mindketten). Azóta rájöttem, hogy az emberek ritkán vágynak április elején ilyen jeges élvezetekre, ami a frissen főzött fagylaltok előfordulási gyakoriságának esélyeit rontja, és ez Alexéknál elképzelhető. (Egyszer, amikor Áronnal a 9. hónapban voltam, bementem, és akartam venni Bobeknak meggyes rétest. Az eladó rámnézett, kihajolt a pultból, és odasúgta, hogy "látom nagy pocakkal és kisgyerekkel van, én a meggyeset nem ajánlom, vigyen inkább túrósat vagy almásat!" Azt hiszem túrósnál maradtunk, akkor utoljára.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése