Mellékhatások

Miután Boldi már vagy két napja rongycsomóként hever a lakás különböző pontjain, nem eszik, alig iszik, érthető módon éjszakára közibünk fektetjük. Úgy tűnik javul az állapota, mert most éjszaka, mikor őkelme már rég aludt, egy puszit lehelltem az arcára, amit azon nyomban megtörölt és megtorolt: kézháttal kaptam egy fülest. Ezen aztán úgy meglepődtem, hogy próbaképpen adtam még egy puszit karra, erre is jött a pofon, de ekkor már Dórival az orrunkat szorítva próbáltuk visszatartani a röhögést, változó sikerrel: Boldi minden egyes röhigyanús hangot csukottszemű kézhátassal torolt, ami újból és újból gerjesztette a mi vidámságunkat. Végül kénytelen voltam falnak fordulva alvást színlelni, aztán váltottam és a színlelést tettettem.

Az utolsó gondolatom csak az volt, hogy lehet, hogy Boldi kapott vírust, de a kiütés rajtam jött ki...

Ma napközben viszont megint aggasztó volt az állapota, egészen addig, míg egy kiadós hasmenést nem abszolvált, és ez azt jelenti, hogy a betegség félúton túl van, mert már nem elöl folyik a gyerek, hanem hátul. Ezáltal az általunk használt vírus elnevezés is átkerült a hányósból, a hányós-fosósba. Na megyek vacsizni.