Boldinak mindig nagy gondot jelent a kakilás. Órákig kell győzködni előtte, hogy nyomja már ki, mert rossz nézni a torzult arccal fel-le sétáló, aztán egy sarokban pityergő Bobekot. Amikor végre valahára eljutunk a wc-re, akkor Boldié a döntés, hogy maradjunk vele, vagy hagyjuk egyedül. Általában az utóbbit választja, de ma nagyon fájt már a hasa, így kérte, hogy maradjak. Hoztam a sámlit, és leültem beszélgetni. Elkezdte mondani, hogy ő most négy éves, Áron pedig egy. Amikor 5 lesz, akkor Áron 2. Én mondtam, hogy igen-igen, mivel ő 3 évvel idősebb Árcsinál, és ez mindig így lesz. Elővettük az ujjainkat, és elkezdtünk számolni: amikor 6 éves leszel, akkor Áron 3, amikor 7, akkor Árcsi 4... (mindig becsuktunk 3 ujjat). Eljutottunk a 9-6-ig, majd abbahagytam a számolgatást, de Boldi még megkérdezte:
-Mama! És mi lesz, ha én 10 leszek?-Áron 7!
-Igen, és akkor én abbahagyom a növésemet!
1 megjegyzés:
Imádlak Benneteket, Mária n.és d.
Megjegyzés küldése