hétfő, január 31

Ficam

Csere után vagyunk. Boldi kint Dórival, én meg itthon.

A losonci kórház teljes személyzete kiváló: a szlovákiai magyarok és szlovákiai szlovákok is jelesre vizsgáztak emberségből, amit jobb helyen szocializálódva lehet, hogy meg sem kellene említeni, de nekem azért van némi összehasonlítási alapom. Szóval Boldinak helyretették a a lábát és utána a kedélye is sokkal jobb lett, most meg este azt hallom, hogy sírdogál, annyira fáj neki. Aztán este 6-kor még benézett a doki és hullámvasutat csinált az ágyból, mire Boldinak elmúlt a lábfájása.

Na de nézzük, mi is volt. Vasárnap délben akartunk indulni. Benne voltunk az utsó 10 percben, mikor Boldi, Andris és István nekiindultak. A nem túl hosszú pálya utolsó harmadában jártak, én már pont leelőztem őket, mikor hallottam, hogy István kiabál Boldinak, visszafordultam és már csak azt láttam, hogy Boldin átesik István, aztán fék és rohanás Boldihoz, aki sír. A liftesek azt mondták, hogy megijedtek, hogy Boldi meg sem mozdult, de én úgy emlékszem, hogy rögtön hallottam, aztán odaértem és akkor már mondta, hogy a lába nagyon fáj. A szemüveg megnyomta az arcát, és egy kis helyen vérzett, de nem volt vészes. A fejét nem fájlalta, csak a lábát. Rögtön jött egy fiatalember, aki azt mondta, hogy traumatológus és azonnal megnézte Boldit, Fej ok, has ok, kezek ok, térd ok, csípő ok, a combja nagyon fájt, se nyújtani, se mozgatni nem tudta. Boldi végig figyelt, válaszolt, bár nagyon fájt és sírt közben.

István 10 m-rel odébb hullasápadtan a vállát fogta (később kiderült, hogy kulcscsontja tört), én ölemben Bobek fejével a pályán, Andris (Bobek volt ovistársa) meg ijedten félúton. Mindenki állatira segítőkész volt, 1 perc alatt az összes liftes ott segített, hozták a hordágyat, szedték a léceket, hívták a mentőt. Ijesztő volt, hogy Boldinak komoly fájdalmai voltak, én csak attól rettegtem, hogy a combcsontja nem tört-e el. Végül a mentővel vitték Boldit és Istvánt, mi meg mentünk utánuk István autójában Andrissal.

A pálya tulaja meég kérdezte előtte, hogy adjon-e pénzt, vagy van nálunk elég? Útközben kétszer megálltunk fájdalomcsillapításra. A kórházban egy magyar, vagy magyarul beszélő doki volt, nagyon helyes, mentünk röntgenre, ahol kiderült, hogy nem törés, hanem ficam.

Fölkerültünk az osztályra, ahol mondták, hogy még este reponálják altatásban, de Bobek annyira aluszékony volt, hogy jött a neurológus, meg a gyerekorvos, majd 10 perc múlva egy szesztricska az orrom alá dugott egy papírt, hogy hozzájárulok a CT vizsgálathoz. Aláírtam, és aztán mondtam, hogy MOST szeretnék beszélni egy dokival, vagy valakivel magyarul. Jöttek is és igyekeztek nyugtatni, hogy csak rutin, meg a csípőjét nézik, és ha már ott vannak, akkor a fejét, de nem nagyon nyugtatott meg. A CT szerencsére fejnegatív volt, így mehetett az altatás,ahol szumma 25 perc alatt végeztek (6-ra). Este Boldi 8 felé ébredt, jókedvűen, élénken, éhesen és fecsegve.

Az éjszaka nyugis volt, az éjszakás nővér ágyazott nekem az üres ágyra, (Dóri mikor Boldival öt napot volt a krupp miatt a Lászlóban, négy napig aludt egy műanyag széken az asztalra borulva, mire az ötödikre kapott egy vékony szivacsot a padlóra, csak a doktor úr meg ne tudja…) délelőtt Dóri megjött, akit Eszti hozott az első pillanatban, csapot-papot otthagyva, örök hála. Közben

Boldi összehaverkodott Lórikával, akivel egy szobában volt. Lóri ma hazament, de előtte hozott Bobeknak egy nagy csomag édességet, meg üdítőt, hogy gyógyuljon meg, mert neki már nem kell, ő hazamegy. És még este Boldi kapott egy telefont a kórházon keresztül, a nővérek hozták a vezetéknélkülit, és a füleki Lóri telefonált, hogy hogy van az újdonsült barátja…

Boldi kapott egy levelet is: Erika néni a 604-esből hallotta, hogy van egy beteg kisfiú és küldött neki egy csokit…

Én akárhányszor kérdeztem valamit orvostól, nővértől, ha tudott magyarul, akkor félbehagyva mindent válaszolt, ha nem tudott, akkor félbehagyva mindent hívott egyet, aki tudott magyarul és válaszolt.

Szóval öröm az ürömben, hogy olyan dolgokat tapasztal meg az ember Losoncon, hogy nehéz meghatódás nélkül gondolni rá.

Boldira hosszú rehabilitáció vár, egyelőre nem nagyon látunk tisztán, hogy mik a lehetséges prognózisok, úgyhogy most ismerősök, internet, infók előre! Köszönjük az érdeklődést, a jókívánságokat, nagyon jólesnek.

Én teljesen magam alatt vagyok, függetlenül attól, hogy nem tehetek róla, nem tudtam megakadályozni, utána csináltam, amit kellett, ezzel együtt állandóan megy a mozi bent, és nem a jó részeket ismétlik folyton. Ijesztő volt Boldi fájdalma és a tehetetlenség. Most is az. Várjuk, hogy jobb legyen.

ui: nagyon jól carvingolok, de leszarom.

vasárnap, január 30

Baleset

Kimerítő délután volt, évek óta a legrosszabb, idegörlő, telis tele aggodalommal. Boldi kórházban van, Szlovákia, síbaleset. Pénteken mentek ki Andris, István, VP és Bobek. Félnaponta érkezett a megnyugtató sms, hogy minden rendben, élvezik, ügyesek.... A ma déli anya-nyugtatás elmaradt, háromkor reklamáltam VP-nél, hogy mi lesz már, mire elmesélte, hogy hogyan kerültek egy losonci kórházba. Boldi és István túl közel síeltek egymáshoz, és Boldi hirtelen kanyarodott, István már nem tudott megállni, és összeütköztek. Istvánnak (Andris papája) eltört a válla, Boldi a combját fájlalta, nagyon-nagyon, s VP tudta, hogy komoly a baj. Mentő, mentőben szurik, fájdalomcsillapító. Kórházban röntgen, István válla tényleg törött, Boldinak pedig kiurgott a combcsontja a helyéről, amit altatásban kell visszatenni. Boldi a röntgent látva:
-Ez olyan, mint a "kő, papír, olló"-ban, mikor a te kezed a papír (vp), az enyém a kő, és az enyém elmozdult a tiedből.
Komolyan mondom, ez a gyerek????........
Én mikor meghallottam, hogy Boldinak fáj, hogy infúziót kap, hogy altatni fogják, teljesen elvesztettem a fejem, hosszú percekig csak pánikot éreztem, és egy épkézláb gondolat sem kóválygott a fejemben.
Azonnal mellette szerettem volna lenni, a távolból még nehezebb, neki meg pokol.
És itten jön a képbe a bürokrácia. Európai Egészségbiztosítási Kártya kell holnapra, bemutatni a kórházban. Szuper! Utánaolvastunk, 14 év alatt csak a szülő személyesen igényelheti az OEP-nél, ráadásul januártól kormányablakok (ez a neve?), csak 8tól vannak nyitva, teljes káosz, de reménykedem, hogy nekem 9ig a kezembe lesz az Európai Egészségbiztosítási Kártya, és végre indulhatok Boldihoz, bárcsak ott tartanánk már! + A szlovák kórház azt is kérte, hogy mielőtt jövök, faxoltassak egy elismervényt, miszerint a magyar állam állja a kezeléseket. Mivanmá??????Én komolyan nem értem pontosan mi a fenére gondolnak..... Vigyem magammal a két ország közti megállapodás hiteles másolatát, nem erről szól az EU-s TB-kártya léte?????
De ez itten mind mellékes bosszantás, sokkal inkább aggaszt Bobek állapota.
A röntgen után fáradt, aluszékony lett, nyűgös, ami nem csoda, de mivel nagyot esett, nem zárták ki a fejsérülést sem, irány a CT, előtte neurológus vizsgálta Boldit, hogy altatható-e, s közben Boldinak, bár infúzióban kapott mindenfélét, fájt a lába. Na, ezt a fél órát nem kívánom én senkinek! Jött VP telefonja, a gyerek feje rendben, csak a combja nem, de altatható, még ma helyrerakják a csontot. Altatták, helyrerakták. 9 tájban magához tért, és beszéltünk telefonon, nekem van a legbátrabb és legnagyszerűbb Boldim kerek e világon. Holnap Eszti kivisz hozzá, már számolom a perceket, és igyekszünk hazaszállítani vagy hazaszállíttatni, aztán kezdődik a minimum 3 hetes fekvőgipsz/pólya/rögzített kötés, ezt nem igazán értette VP, de majd keresünk egy hazai szaktekintélyt, mert nagyon fontos, hogy tavaszra lábra álljon, fusson, focizzon, ússzon, judo, torna..... Nem tudom mi lesz. Végigaggódtam ezt az estét, a többit holnapra hagyom. Gondoljatok ránk!

péntek, január 28

Bojkacsaréten 2.

CSütörtökön az oviban szülői volt, amolyan fejtágítós fajta, amire jobbnak láttam VP-t elküldeni, aki sokkal edzettebb nálam e téren. Míg Bojka szülei és VP az óvodai kisszékeken csücsültek, addig a kis szamócák Kacsaréten mulattak.

Bojkából sugárzik a harmónia, kedvesség. Ahányszor meglátom, a "légies" jelző ugrik be, annyira kecses és finom. Megtiszteltetés, hogy "kölcsönkaptuk". (Lehet, hogy a háromkrampusz után "ki vagyunk éhezve" egy kislányra???????)

Bizony Boldi életében először hallotta hazai terepen, hogy "előbb a lányok", mármint egy úriembernek néha tudnia kell háttérbe vonulni, csendesebben beszélni, engedni, hogy Bojka kezdhessen a társasban, vonatpályát építeni, ha Bojka szeretné, és nem kétségbeesni, mikor Bojka kiveszi a tálról az utolsó gofrit. Ez utóbbi jelenetet Boldi-gentleman eképp kommentálta a nem létező bajsza alatt (miközben lemondóan nézett az utsó lekvárosra):

-Én meg úriember vagyok, úgy értve!

(Ha valamelyik kisöcsi vette volna el, háááááát..... Ennek az úriembernek sütöttem aztán még vagy ötöt, mert természetesen kifogyhatatlanok a készletek, csak ezt a gyerekek sosem tudják!)




csütörtök, január 27

CAMELOT JR

Ezt a játékot nem nehéz dicsérni, mert úgy pörfekt, ahogy van. Áron lovag kapta karácsonyra, de Bercus és Boldi is nagyon szívesen játszanak vele.
A feladat egyszerű: hős szerelmes lovagunk eljuttatása a hercegnőhöz, de a lovag nem tud falat mászni, és a szakadékokat sem kedveli. Gyönyörű, fából készült elemek, amiket jó kézbe venni, kellemes színek, formák.
40 feladványt tartalmaz a játékhoz tartozó könyvecske. Minden esetben először létre kell hozni egy, a képen látható "kezdeti állapotot", az igazi feladat pedig az, hogy ezután a képen jelölt elemek beillesztésével építsünk utat a két szerelmes között.
Kezdetben egyszerű feladatok vannak, de a vége már engem is elgondolkodtat.

Boldi úgy játszik vele, ahogy az a nagykönyvben írva vagyon, Áron az egyszerűbbeket megoldja, és a lovagnak mindig van mondandója, a konstrukciós kivitelezés közben mesét sző, Berci l'art pour l'art építget, ill. neki elegendő kihívás a megoldás képet leutánozni.

szerda, január 26

Toronyórás Éva dédi a liftes házban

Vasárnap este kosárba tettük a vacsoránkat, és meglátogattuk Éva dédit a "liftes házban", ahol a gyerekek tátott szájjal hallgatták, amint hatot üt a régi, szépen csengő toronyóra. Háromgyerekünk levette a lábáról dédit (és hála az égnek most nem a szó fizikai értelmében), akit Áron ráadásul feleségül is kért, és egész este csókolgatott. Míg Árcsi sármjával, addig Boldi az eszével nyűgözte le Éva dédit, és Bercusom is igen helyesen tologatta az autókat fel-le, a virsliket pedig be...


Vargák

Úgy érzem, mi megtettük ami tőlünk telt, már ami a patinás Varga-név fennmaradását illeti, s így van ezzel a másik Varga-család is, bár ott csak két fiú van, Domi és Flóri. 5 kis Varga-csemete békésen vonatozott szombat délután. Kérünk egy februári dátumot a folytatáshoz!

kedd, január 25

Síszünet

Múlt héten Pancsurék síelni voltak, így nem találkoztunk, ami hosszú idő után az első egy hetes kimaradást jelentette. Nagy volt ma az öröm, mikor a törpék újra látták egymást.

hétfő, január 24

BoldiBerciBoldi

Hétvégén készítettem egy képet Berciről, mikor a kirakós után békésen heverészett a földön. Új kedvencem lett ez a portré, és amolyan"deja vu" érzésem is volt.... Keresgéltem egy kicsit a régi felvételek között, és előkerült két kép, melyeken Boldi heverészik és mosolyog, igaz ezek a képek Boldi negyedik szülinapja után készültek, de szerintem még így is elképesztő a hasonlóság. (Vagy csak én látom úgy?)

ZsófiDóri

Ez az a fajta hasonlóság, amit már le sem lehet tagadni, bizony anyja-lánya, meg az apjáé is, de ez itten most mellékes, mert kívülről tiszta anyja. Ezt a találkozót már vagy egy éve terveztük, Dorkát legutoljára 6 hónaposan láttam hosszabb ideig, most majdnem két éves... és bár a tündéri formáját vonultatta fel, a szemei arról árulkodnak, hogy valójában egy szőke ciklon, és Zsófi sem henyélhet otthon egy percet sem. Bercuska szokásos antiszoc módon közlekedett, fejbeverések, irigykedés, hirtelen minden játék kellett neki, ami Dorka egy méteres közelébe került. Lesz még hova fejlődnünk közösségi téren...., mert ez így egyenes út egy lakatlan szigetre!

szombat, január 22

39

A 39 most kivételesen nem 39 fokos lázra utal, hanem: Bercussal tegnap kibontottunk egy új kirakót, ami 39 darabból áll. Nem azt mondom, hogy semmiféle segítség nélkül, de megdöbbentett, hogy elsőre milyen ügyesen kirakta, darabról darabra, formát hasonlítva a formához, töprengve, megakadva, de továbbgördülve, elmélyülten odafigyelve, csendben, élvezettel.

csütörtök, január 20

Kreativity

(Ez itt egy karácsonyi poszt, csak akkoriban elfelejtettem megírni...)

Nálunk a suliban, mint minden rendes helyen, van osztálykarácsony, csak ezt mi osztályhanukának, esetleg hanukarácsonynak hívjuk. A lényeg persze az, hogy húzunk és aztán nem csalunk és cserélgetünk cetlit, hanem a kihúzottnak próbálunk személyre szabottan ajándékot ven.. izé készíteni. Én, mint mentor igyekszem minden alkalommal olyat kitalálni, ami személyre szóló, egyszeri és megismételhetetlen, mindezt persze csak azért, hogy a kis diákjaim irigykedve fölnézzenek rám, hogy mennyire jófej vagyok. De tényleg!

Idén kisMarcit húztam, akiről elég sok mindent lehetett tudni pl. okos, és ezzel nagyra van, vegyésznek készül, olaszból felsőfokúja van, és állandóan és notóriusan késik, de ezzel együtt nem jött az ihlet. Vészesen közeledett az ajándékozás délutánja, de még mindig semmi.

Az utolsó este már lemondtam arról, hogy csináljak valami vicceset és kimentem az IKEÁ-ba. Itt éppen az ébresztőórák és a faliórák voltak olcsók, vettem is egy faliórát, egy hagyományos vekkert és egy digitális pittyegős órát szumma 2000-ért, mondom ez jó lesz majd mert úgyis mindig késik a Marci. Másnap vittem a suliba a cuccot, hátha valami még eszembe jut. Ott meg a kolléga mondta, hogy az vicces lenne, ha a Marcit megformáznám South Parkos figuraként, van is egy ilyen oldal.

A figurát megcsináltam, kinyomtattam és beragasztottam az óra számlapjára. Mellé még csináltam két képkeretbe négy kis képet órákról, mellétettem egy doboz dianás cukorkát, hogy valami alkohol is legyen, és aztán még mindig volt egy órám az indulásig.

Mivel az ajándékátadás nálunk úgy megy, hogy aki adja, az mond valamit a címzettről, és ki kell találni, hogy ki kapja, én mindig kis versikét szoktam írni. Megkérdeztem a magyartanárt, hogy melyik költő a legutóbbi tananyag. Mivel éppen József Attila volt, gondoltam koppintok valamit. (Aztán kiderült, hogy nem csak én próbálkoztam ezzel...)


Így írtam meg ezt a verset. Szerintem ez lett az. És mivel büszke vagyok rá ezért kitettem ide.



Hanukára (h á J.A.)

Az ágyamban aludtam én
a tanév minden reggelén
kelnem
kell? nem!

Ráérek bemenni késve
Hátha ma sem veszi észre
szamár
tanár

És ha Ő mégis rám köszön
Nekem lesz benne örömöm:
megint
beint

Kezem és vígan ordítok
Olaszból perfekt fordítok:
szólás-
mondás?

Ki korán kel az mind marha
A világ is le van szarva!
Kemény
legény

Aki vagyok, óriás, zseni
Hozzám hasonló más senki
se nincs
Ez kincs!

Hanuka már két hete volt
Most Vépénél vajon ki olt
lazán?
Az ám!

De ha lelkem bosszút forral
Csillapítják forralt borral
s veszteg
leszek

Magam vegyésznek álmodom,
Kémiát emelten tolom:
metil?
Etil!

Leesne talán fél kezem
Ha egyszer on-time érkezem?
Csekély
veszély!

Egész életemben fogom
Ha meg nem változom…
Nem ám,
komám!



(A h.á. az nem a hülye állat, hanem egy könyvben láttam, hogy így kell)

Bojkacsaréten

Hétvégén meglátogattak minket Bojkáék. Olyan régóta tervezgettem már ezt az összeröffenést, csak a kivitelezést késleltette mindig ez-az-amaz... Mindkét korosztály remekül mulatta az időt, és én már alig várom, hogy újra így legyen, s becs szó, ezt a nagyon közeli jövőben abszolváljuk is! Bojka légies és kedves, igazi finom hölgyemény, bizony nagy volt a kontraszt az én kis tankjaimhoz képest. Némi ráhangolódást követően Bojka is visítozva menekült Áron elől, aki a biliárddákót nem éppen rendeltetésszerűen használta...

Menet közben az asztalnál, ahol a nagyok üldögéltek az is kiderült, hogy a régi kedvenc Irsaink idéntől csavaros kupakkal és sokkal rosszabb ízzel lepett meg minket, de ezt aztán alaposan kiköszörültük egy jóféle vörössel.

Bojkát rengeteg szép dolog veszi körül, mázlista az, akinek a szülei többek között játékokat készítenek, és nem is akármilyeneket ám. Érdemes megnézni: http://www.marbushka.com/ , ill. Trixi képeit még a http://www.meska.hu/ oldalon is meg lehet keresni, boltjának neve: Bohony.

Lacát Áronom nyúlvadásztara invitálta, és Bojka-papushka öt perc alatt kivívta a "barátom" megszólítást. A képen éppen azon tanakodnak, hogy a sárkányoknak jó helye lesz-e a sütőben.

Óvodai körkép

Boldi két hete nem igazán szeret oviba járni, adódtak némi kortárscsoportból eredő problémák (mondtam már, hogy a gyerekeknél nincs kegyetlenebb???), de bízom benne, hogy hamarosan megoldódnak, ill. legideálisabb az lenne, ha Boldi a sarkára állna, és némi itthoni ill. óvodai bíztatás kíséretében saját maga abszolválná az akadályokat. Kedd este Bobek sírva aludt el, ami miatt egész nap rossz volt a kedvem. Szerda koradélután Bercit Namu gondjaira bíztam, és bementem az oviba, hogy mihamarabb megölelgessem Boldit és Áront. Boldi pont a kedvenc Kati-tornáján remekelt, fantasztikus érzés volt látnom, hogy mennyire ügyes és fegyelmezett a legidősebbik. Árcsihoz a délutáni alvás végén estem be, nagyon örült, az óvónénik pedig személyesen mesélhették el, hogy a legkedvesebb cimborája, Izsák segedelmével ma éppen tobozokkal és gesztenyékkel hajigálták meg a nagycsoportosokat (jelzem, én bogáncsra is gyanakszom, mert vagy ötöt szedtem le a kesztyűjéről itthon....). Mindenki tiszteli Áronom önbizalmát, bár kamatoztathatná egy kicsit másként...
A kislány pedig nem más, mint a SvédPanni, aki odavan VP-ért, de azért nem kell még féltékenykednem.....


kedd, január 18

Cumiforgatás

Áron hosszú évek munkájával kifejlesztette a cumiforgatás technikáját. Én is megpróbáltam, de nekem nem sikerült. Pedig Áron mutatta, meg mondta is hogy hogy kell, de nekem mégse ment. Lássuk tehát a profit!

Ki látja Áront?

Ott ül a húsz szitakötő között. No de hol?

hétfő, január 17

Gomolyog a semmi

Reggel nagy ködre ébredtünk, s tudom sokan szeretik a sejtelmes sziluetteket, feloldódást, nyugalmat, de nekem a köd szó hallatán mindig a krupp jut az eszembe, és már görcsöl is a gyomrom, hogy melyik fiú kezdi az ugatást. Ma elmaradt a köddel járó krupp, és végre gyönyörködhettem a kerti fákban.


Simon István: Decemberi ködben


Reggel nem látszanak a fák,
olyan sűrű a köd.
S köd fekszi meg az éjszakát,
csillagot a vidék fölött.

Mintha a világűrben járnék,
lábamnál a Tejút remeg.
Elmaradt hű kutyám, az árnyék,
szemem se tudja, hol megyek.

Csak szívem tud eligazodni,
a szív mindig hazatalál,
ahogy a lég milliónyi
útján a költöző madár.





Fekete István: Szeretem a ködöt (részlet)

Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban,
amelynek lakója a magány, királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha,
ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt,
és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne,
de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük.....

Rend a lelke

A rendrakás sikeresen lezajlott, minden a helyére került.

csütörtök, január 13

Szemölcs-reszekció

Boldi hátán a múlt héten megjelent néhány uszodaszemölcs. Mivel az "SZTK" bőrgyogyóhoz csak bő 3 hétre kaptunk időpontot, ezért megoldottuk pénzé',okosba: két napon belül időpontra fogadott minket egy magánbőr-gyógyász, pontosabban egy magán-bőrgyógyász és potom 7kFt-ért 5 perc alatt leszedte Boldiról mind a 6 szemölcsöt, így aztán nem vártuk meg az ingyenes 3 hetest, ahol pedig biztosan ugyanilyen szakszerűen lekapirgálták volna azt a 20-30 darabot. Ja, mer' ez terjed, meg szaporodik.

Boldi egyszerűen hős volt. Felfeküdt az asztalra és szisszenés nélkül tűrte, hogy egy ilyen szikés vájóval (egy toll a végén egy karika, ami baromira éles, mondom szikés vájó) a bőrös lekaparja a hátáról a szemölcsöket, pontosabban a kis fehér gyöngyöcskéket a szemölcs belsejéből. Amikor sikerült egy ilyet kikaparni, akkor a helyén rögtön kiserkedt a vér, úgyhogy tényleg nem volt kismiska a dolog. Mondta is a doktornő, hogy itt még a fiúk is sírni és hisztizni szoktak, ami Bobeket még nagyobb büszkeséggel töltötte el.

A hősiessége örömére vettünk estére egy nagy adag jégkrémet és amint lefeküdtek a gyerekek, megettük Dórival. Nyam-nyam.

Na jó a két nagyobb azért kapott belőle.

Gyerekszáj

Áronra kedd délután rájött -szavaival élve - a vizes fosás. Ennek örömére a másnapi ovit kihagytuk. Reggel kiballagott az ebédlőasztalhoz, fölült a székre, lábait jellegzetesen szétcsapta és bús képpel közölte az egybegyűltekkel:

- Nekem annyira el vannak hervadva a lábaim, mint egy csokor virág!

Előző este Boldi erőlködött a wc-n, de úgy, hogy pipacspiros volt a feje. Áron megszemlélte és azt mondta

- Boldi, neked meg piros a fejed a szerelemtől.

(Nálunk a fürdőszoba a családi élet fontos színtere, mellőzve mindenféle elitista elefántcsont-torony jelleget...)

szerda, január 12

Családi ködben

Hétfőn beköszöntött a latyakkal és köddel kísért nyálkás melegfront, aminél szerintem sokkal jobban élvezhető a hó és a fagy. Az utcák mocskosak, olvadnak a befagyott és konzerválódott kutyakakik, mindenhol sár és szürkeség, s közben a csemete nyűglődik, mert érzi az időváltozást, és vele nyűglődik a szülő is, mert érzi, hogy a gyerek érzi, ami mellesleg őt sem hagyja idegcincálás nélkül. Ilyenkor jó a délelőttöket családi körben tölteni, átugrani a közel lakó közeli rokonokhoz.
Hétfőn Esztihez (,ahol az orchidea-ültetvényről készítettem egy-két képet, mert lehengerelt a látvány a nappaliban, konyhában, fürdőben)



kedden Mária dédihez, akinél szintén szépek az orchideák, de a fényképezgetés helyett elbeszélgettük az időt...

Duett az orrfújásról

A Sárkányapó c. kötetben találtam erre a versre, és aktualitása miatt naponta többször is felolvassuk a Háromgyereknek, akik jókat röhögnek rajta, majd tíz perc múlva túrják tovább az orrukat... Sajnos mostanság gyakori kérdés Kacsaréten, hogy "hol az az ujj??????".

Várady Szabolcs: Duett az orrfújásról

SZÜLŐ:

Vannak ám olyan helyek,
ahol a kéz nem kotor:
ilyen az orr, ilyen az orr! orr! orr!

Ott a zsebkendő,
orrot mindig abba fújj!
Hol az az ujj? Hol az az ujj? Fujj, fujj!

GYEREK:

Na jó, igen, de mit tegyek,
ha kiforgatva zsebemet
csak üveggolyó jön elő
és ceruza és hegyező
és szög és mágnes, csupa kincs,
de zsebkendőnek nyoma sincs,
és ott van a fél perecem,
és csokinyúl, azt megeszem,
és van még spárga és radír
és almacsutka és papír,
a csutka szépen megrohadt-
de mibe fújjam orromat?

Papírba ugye nem lehet.....
Van szoknyája a néninek,
jó hosszú, szinte földig ér...

(Csattanás)

Most mér' kaptam ezt, most miért?

SZÜLŐ:

Ott a zsebkendő,
Orrot mindig abba fújj!
Hol az az ujj? Hol az az ujj? Fujj, fujj!

vasárnap, január 9

Sárkány apó

"Mesebeli módon készült ez a kötet: Gryllus Dániel kiválogatott közel negyven, gyermekeknek szóló magyar verset az utolsó száz év terméséből, Szép Ernőtől Varró Daniig. A költők szívesen mondták saját verseiket, és vállalták azoknak a költőtársaknak a verseit is, akik ezt nem tehetik. Így hallható többek között Weöres-vers Kányádi Sándor előadásában, és ezért mondja Tóth Krisztina Pinczési Juditét. És mivel Gryllus Dániel és Szalóki Ági szereti énekelni a költők verseit, így aztán elkészült a mesebeli szeretet kötet: olvasással, szavalással, énekkel és képpel ajánljuk szeretettel a hat éven felülieknek. "

Már tavaly is szemeztem vele, idén ott várta a Háromgyereket a fa alatt. Áron nagy kedvence a kötet címadó verse:

Kovács András Ferenc: Sárkány apó

Vénhedt sárkány vagyok én,
hej, az idő halad:
Mesevilág küldi már
kicsiny nyugdíjamat.

Csak újságot olvasok,
s vakarom a hátam:
istenuccse, soha még
tüzet nem okádtam.

Nem raboltam sohasem
királylányt, se kincset:
csak a szemétdonbról egy
kopott rézkilincset.

Az se volt jó semmire,
le is nyeltem nyomban:
azóta itt csikorog
gyűszűnyi gyomromban.

Nem is eszem egyebet,
csakis tejbekását.
Az enyhíti a kilincs
veszett vicsorgását.

Másképp vígan élek én:
a kilincs nem számít,
ha fáradt lábam alá
bedugom a sámlit...

Vígabb sárkányt magamnál
még sohasem láttam:
csak újságot olvasok,
s vakarom a hátam.

De volna egy bánatom:
bár Sárkány a nevem,
mért van nekem mégiscsak
egyetlenegy fejem?

http://egyszervolt.hu/dal/content/kalaka-sarkany-apo.html

"Hurrá, jönnek az ikrek!"

Milyen is lenne öt gyerekkel az élet? Ha két olyan "plusz" gyerekkel kéne elképzelnem, mint Szidi és Dani, akkor nyugodt szívvel bevállalnám, sőt...
Igaz Bercus és Áron ma szorgalmasan dolgoztak azon, hogy esélyünk se legyen meghallani a másik hármat, akik ismét teljes összhangban játszották végig a délutánt. Leírhatatlanul boldog vagyok, hogy Boldi 6 és fél évesen így ragaszkodik a "rokongyerekekhez", hogy a 4 év korkülönbséget elmossa a barátság, szeretik egymást és ezt minden alkalommal olyan jó látni.