CSütörtökön az oviban szülői volt, amolyan fejtágítós fajta, amire jobbnak láttam VP-t elküldeni, aki sokkal edzettebb nálam e téren. Míg Bojka szülei és VP az óvodai kisszékeken csücsültek, addig a kis szamócák Kacsaréten mulattak.
Bojkából sugárzik a harmónia, kedvesség. Ahányszor meglátom, a "légies" jelző ugrik be, annyira kecses és finom. Megtiszteltetés, hogy "kölcsönkaptuk". (Lehet, hogy a háromkrampusz után "ki vagyunk éhezve" egy kislányra???????)
Bizony Boldi életében először hallotta hazai terepen, hogy "előbb a lányok", mármint egy úriembernek néha tudnia kell háttérbe vonulni, csendesebben beszélni, engedni, hogy Bojka kezdhessen a társasban, vonatpályát építeni, ha Bojka szeretné, és nem kétségbeesni, mikor Bojka kiveszi a tálról az utolsó gofrit. Ez utóbbi jelenetet Boldi-gentleman eképp kommentálta a nem létező bajsza alatt (miközben lemondóan nézett az utsó lekvárosra):
-Én meg úriember vagyok, úgy értve!
(Ha valamelyik kisöcsi vette volna el, háááááát..... Ennek az úriembernek sütöttem aztán még vagy ötöt, mert természetesen kifogyhatatlanok a készletek, csak ezt a gyerekek sosem tudják!)
1 megjegyzés:
Hát az, hogy engem úrilánynak neveltek az 1940-es években az hagyján, mert utána egy darabig ez nem volt előny. Boldikámnak most már gratulálok, ezt Bi-Pi (Baden-Powel) cserkész-szellemnek mondta volna. No erről még beszélünk, most erről olvasok, tanulságos. Puszi, M.D.
Megjegyzés küldése