Boldi egyszerűen hős volt. Felfeküdt az asztalra és szisszenés nélkül tűrte, hogy egy ilyen szikés vájóval (egy toll a végén egy karika, ami baromira éles, mondom szikés vájó) a bőrös lekaparja a hátáról a szemölcsöket, pontosabban a kis fehér gyöngyöcskéket a szemölcs belsejéből. Amikor sikerült egy ilyet kikaparni, akkor a helyén rögtön kiserkedt a vér, úgyhogy tényleg nem volt kismiska a dolog. Mondta is a doktornő, hogy itt még a fiúk is sírni és hisztizni szoktak, ami Bobeket még nagyobb büszkeséggel töltötte el.
A hősiessége örömére vettünk estére egy nagy adag jégkrémet és amint lefeküdtek a gyerekek, megettük Dórival. Nyam-nyam.
Na jó a két nagyobb azért kapott belőle.
1 megjegyzés:
Becsüllek Boldi, nagyon bátor, férfias voltál. Büszkék vagyunk Rád. Mária és Sándor D.D.
Megjegyzés küldése