Semmi pánik!

Pénteken letoltuk a füvet Bogdányban, viszonylag gyorsan, aztán halára ijesztett minket Áron, aki a délutáni alvás alatt nem átalott krupposat-ugatósat köhögni.

Délután jöttünk haza, majd Luxihoz is beugrottunk, ahol a Hegedűs Mari szülinapi partija volt. Mivel Boldi a kocsiban a ház előtt ébredt, nyűgősen, ezért sikerült a leghisztisebb, földön tekergős, ordítós orcánkat mutatni. Így aztán Dóri hazavitte a gyerekeket, én meg maradtam megmagyarázni, hogy a Boldi nem mindig ilyen ám!

Este még átszaladtam a krupposkúpért a Pasára, mivel a nagyszülőknél aludtunk. Éjszaka Oborzil csak szörcsögött, semmi kruppogás nem folyt.

Zooropa

Ma sikeres napot zártunk. Elintéztük, hogy Dóri kapjon GYED-et, és hogy az orvosi ellátásért se kelljen külön fizetni, mert hogy van neki egészségbiztosítása, még ha ezt a KÖZPONTBAN nem is tudják jól. Hát mi most jól megírtuk nekik. Persze mi csak álltunk Júlia, a személyzetis szobájában, aki mutatta, hogy itt írj alá Dóri, ezt a levelet meg add föl. Írtuk, föladjuk, és mostantól Dóri lehet beteg.

Az iratokat elvittuk a GYEDIGÉNYLÉSLEADÓÉPÜLETBE, és leadtuk. Bár ez egy hivatal a Teve utcában, de kedvesek a cetlikiadóautomatánál éppen úgy, mint az ügyintézős ablaknál, ráadásul a parkoló is ingyé' van. Tisztára Svédország :-)

Az egész délutánt ezek után az állatkertben töltöttük. Legutóbb, mikor itt jártunk Boldi galambot kergetett, a kiállított állatok közül csak a viziló érdekelte, de annyira, hogy oda be is akart mászni.

Most jobb volt a helyzet, több állatra is rászántunk némi időt. Idén a tigrishez akartunk bemászni, és az akváriumos részben égtünk, mint a Reichstag, mert Boldi üvöltött, hogy fogjuk kia a "halaskákat", meg akarom enni őket.

Az állatsimogató most is bejött, Boldi emelgette a kecskéket, de volt ott egy nagy barna láma ("Láma zenyém, láma zenyém sötétkék..."), aki ráfújt Boldira mérgesen ("Odakapott"- ahogy ezt Dóri kiegészítette), így onnantól kezdve kétfrontos harcot vívtunk. Kergettük a simogatnivalókat, és menekültünk a láma elől. Asszem Dóri is félt egy picit a lámától.

Végül az állatkerti látogatás több mint három órára nyúlt, és még így se láttunk mindent. A tempót persze az is jelentősen lassította, hogy kikölcsönöztünk egy kis kordét, amiben elvileg mi húztuk volna Boldit, de gyakorlatilag ő vonszolta a kocsit jobbra-balra.

Van hozzá képünk, majd töltünk föl! Ugyanitt videó!

Csip-csepp

A doki néni írt föl Boldinak szem és orrcseppet (Boldi tájjelegű szövegmondásában orrcsöppet), de ezt csak úgy tudom beadni neki, ha magamnak is cseppentek. Én már erősen javulok...

Réka meg a földszintről a sikeres csöppentés emlékére küldött rajzot Boldinak.

A betegeket meg szerencsére rendszeresen látogatja Namu, a Nagy Vadász és Eszti is, így aztán Boldi fertőzhet kedvére. Az óvodai kimaradást Boldi muffinsütéssel kompenzálja, aminek én személy szerint örülök.

Krupp

Hétfő éjjel éppen örvendeztünk Dórival, hogy a nagy köhögések és orrdugulások ellenére milyen hamar elaludtak a gyerekek, és már-már nekiláttunk megnézni a Hollywoody történet című Woody Allen filmet, mikor Boldi rákezdett arra a bizonyos kutyaugatásszerű köhögésre, ami a kruppnak (csak pszeudo, persze) a csalhatatlan jele.



Két éve öt éjszakát töltöttünk kórházban ezzel, így mostanra már legalább azt tudtuk, hogy mit kell csinálni. Boldit becsavartuk pokrócba, és kiültem vele az erkélyre csillagokat nézni. Itt aztán megnyugodott, el is aludt, a vészhelyzetre tartogatott Rectodent kúpra (durva szteroid) már nem volt szükség. Kis átrendeződéssel Dóri ment aludni a csúszdás ágyra, én meg Boldival nyitott erkélyajtó mellett tartottam nyúlalvást, ami azt jelentette, hogy minden mocorgására fölültem és takargattam. Szóval úgy néz ki ezt szerencsésen megúsztuk.

Másnap azért elmentünk a dokinénihez, ahol Boldi kinyitotta a száját, mondta az áááááát, így végül még matricát is kapott, meg egy újabb oltásra receptet, ami a különböző coccusok esetére nyújt majd védelmet. Pszeudokruppra persze nincs oltás...

Most arra várunk, hogy Boldi 6 éves legyen, mert addigra nagy valószínűséggel kinövi a dolgot.

Táppénz

A hétvégére terveztünk vendégvárást és vendégjárást egyaránt, de mivel Bobek benyalt valami köhögtetős orrfolyatós betegséget, ezért csak itthongunnyasztás lett a vége. A gunnyasztást nem kell szó szerint venni, mert Boldi ilyenkor, a jobbanlét periódusaiban pörög, mint a búgócsiga és egyátalán nem fogad szót. Ha meg elfárad, akkor meg édesen alszik 3 órát, ami nem szokása. Szombaton ebéd után meginvitáltam aludni a nagyágyba, vendégeskedésbe. Mire utolértem, addigra már ugrált az ágyon, de aztán ezt villámgyorsan betiltottam. Egy kicsit még próbálkozott, hogy ugráljon, de aztán áttért apapüfölésre. Ezt is hamar leszereltem, mert a második csapás után rácsaptam a kezére. Elkapta, és nagyon vakarta.

-Ez most fájt, ugye?- kérdeztem

-Nem, ez vicces volt- mondta, és kitette az egérfogait huncutul vigyorogva

-Kérsz még?

- Nem, inkább majd máskor- és ezzel a lendülettel odakucorodott és 3 perc múlva aludt.

Ilyenkor aztán úgy elérzékenyülök, hogy észrevétlenül a hátam mögé tudnak osonni az álommanók, és kegyetlenül legyűrnek. Így lett ez most is.

Történtek azért örömteli események is, pl. szombaton lomkikészítés is volt, úgyhogy végre megszabadultunk egy- két maradék gipszkarton laptól, viszont addig tököltünk a 3 csomag összedrótozott parkettán, hogy kitegyük-e, hogy végül maradt.

Azonkívül föltettük a falvédőket. Ez persze nem lenne akkora durranás, ha nem rettegnék fóbiásan mindenféle falfúrástól és szögeléstől. Mer hogy majd leesik a vakolat. Vagy megfúrom a vezetéket. Vagy lemérem itt is, ott is a 102 cm-t a földtől, és valahogy mégis csálé lesz. Ezért Dóri azt találta ki, hogy úgy fog kikezelni ebből, hogy ha mondjuk egy szöget sikerül egyenesen beverni a falba, ami még meg is tartja a képet, akkor hosszan és sokáig dicsér. Először furcsa volt, de most már működik. Mondjuk nem félek kevésbé a szerelésektől, de ha sikerül, akkor hosszantartó büszkeséget érzek affelett, amit más 1 perc alatt balkézzel megcsinál.

Na ehhez képest szuperul kimértem a 2 db falvédő felhelyezéséhez szükséges 4-4 luk helyét, kifúrtam a falat, beleraktam a gondosan válogatott 4-4 tiplit, odacsavaroztam a két falécet (nem lett csálé), és tépőzárral feltettük (főleg Dóri) a falvédőt.

És most nézzük. Gusztáljuk. Kicsit mintha hasas lenne, de ebben nem vagyunk hibásak. Nem bizony. De milyen szép. Főleg a lécezés. Ezeket mondogatjuk.

Dől a torony, ha lökik

Már várjuk a nagy hóesést

Bár ez állítólag az idén is elmarad. Ezt a satyakot még a Boldinak vettem, de sajnálatomra alig hordta, olyan gyorsan kinőtte. Áronnál résen leszek, mivel igen jól áll neki is!!!!Az 5 napja zuhogó eső és hideg miatt elhatároztam, hogy míg Boldi az oviban játszik, átnézem Áron komódját, és kiveszem a kinőtt cuccokat, élükön a kánikula-ruhákkal. Namu áthozott egy nagy zsák gyerekruhát a Zöldkőből. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy azok a ruhák, amiket Boldi anno karácsonyra kapott, most éppen hogy jók Oborzilra (Boldi Április elején, Áron március végén született, persze ott van közte a 3 év). Mi lesz ebből a gyerekből? Tornasor éle???

Áronról

Mindig csak a Boldi... - féltékenykedne Áron, ha ő is 3 éves lenne. Igaza van! Teljesen megdöbbentem, hogy már 3 blogoldal óta nem írtunk a másik tündérkéről, Oborzilról (ez a legújabb neve). Oborzil igazi fenegyerek lett. Azon kívül, hogy kúszik, két napja négykézlábra emelkedett és ringatta egy kicsit magát (un. "kutyázás"). A legjobban lufi valamint félig tele lévő és az oldalán guruló ásványvizes palack után szeret kúszni. A babakocsiban sincs nyugta, állandóan fel akar ülni, vagy annyira hátralöki magát, hogy néha majdnem kiesik a fejrésznél (biztonsági öv nem akadály). Hatalmasakat rötyög, amikor csikizik, megijesztik, látja maga előtt Boldit felfelé menni a lépcsőn, vagy amikor fejkörzéseket csinálunk fölötte. Oborzil most leginkább egy meztelen csigára hasonlít, szabályos nyálcsíkot húz maga után/köp maga elé. Még mindig rengeteget (és csak) szopizik, ezenkívül mindent megkóstol, kedvence az orr, lerángatja az asztalról a tányérokat.
Ilyen a mi kis Áronunk!!! A képeken éppen a teregetés körül segít, közben port töröl.

Mikor lesz már fél3?

Reggel elbúcsúztam Bolditól, becsuktam az ajtót, és hirtelen olyan magányos lettem. Tudtam, hogy hiányozni fog. No nem csak arról az 5 óráról van szó, hanem, hogy véget ért a "szabad élet", és innentől kezdve van egy kötöttség az életünkben, lazul a duó... Már előre sajnáltam magunkat (természetesen itt leginkább a "magamon" van a hangsúly), pedig ezt állítólag tilos, de mit tegyek, ha élvezem a hétköznapokat a gyerekemmel. Állandóan arra gondoltam, hogy mit fogok kezdeni magammal Boldi nélkül. Hogy enyhítsem a hiányt, jó előre elhatároztam és megterveztem egy csomó dolgot. (Pl.: hatalmas séta Áronnal, mosás, ágyneműcsere, CD kölcsönzés a Szabó Ervin Könyvtárból, közös alvás Áronnal, süteménysütés, új receptek kipróbálása, lomtalanítás, VP ruháinak a kiselejtezése, fuvolázni Áronnak, meglátogatni VP szüleit, meg barátnőket és még sorolhatnám.) A zuhogó eső kilőtte a lehetséges programok felét. Maradt az ágyneműcsere, meg a mosás és egy új recept. Áronnal való alvásomnak az szabott gátat, hogy mütyürke újabban nem szeret napközben aludni (meg éjjel sem). Délelőtt azon vettem észre magam, hogy Boldi csiripelését rádiózással próbálom pótolni, de nem találom a helyem, lelassultam, szinte semmivel nem végeztem.

Végre eljött a fél3. Amolyam randi előtti drukkal a hasamban léptem be a kis zebra csoport ajtaján. 20 gyerek szuszogott a földön matracokon. Olyan édesek voltak, hogy szerintem már ezekért a kollektív alvásokért megéri ovónéninek lenni. Boldi abban a pillanatban nyitotta ki a szemét, és hatalmasat mosolyogtunk egymásra. A fal melletti, legbelső matracon feküdt, kicsit riadt volt az arca. Odamásztam hozzá, öleltem.

Milyen volt Boldi első napja? Az ovónénik említették, hogy Boldi nekiment a gyerekeknek; először nem akartak vele játszani a többiek, de az ovónénik megoldották a szitut; nem sírt, tartotta magát, pedig már délben mondogatta, hogy "mostmár jöhetne értem az anyám", aztán azt is mondta, hogy "nem alszik", de pár perc múlva kidőlt. Az is kiderült, hogy az egész napos szakadó eső ellenére voltak a kertben játszani (erről a saras tréning árulkodott). Nagyon kedvesen beszél róluk a két óvónéni, olyan megnyugtatóak.

Indulásnál volt némi pityergés, hogy vigyük haza a kincsesdobozt a kincsekkel együtt. Hát igen, Boldi még nem 3 évre rendezkedett be.

Aztán kérdezgettem Boldit is. Amit megtudtam tőle: Jó sok játék van ebben az oviban, és gyerekből is akad egy pár. Ebédre volt valami leves és husi is sárga rizzsel, és az óvónéni rászólt, hogy ne kézzel egyen. Azt is megtudtam, hogy pisilt, és a fiúk pisilés közben nem zavarják egymást.
A "ki a legaranyosabb gyerek az oviban?" c. elmés kérdésemre, ő szerényen az "én" választ adta. Majd megpróbáltam máskép kérdezni: "Boldi, ki a legjobb barátod az oviban?", erre az "ennivalók" választ adta. Összességében azt hiszem élvezte a napot, de valószínűleg lesz még abból probléma, hogy ezt majd minden nap élveznie kell. Azért itthon kieresztette a gőzt: Áront mindenképpen el akarta ütni először a csúszdáról lecsúszva, majd autóval; az esti fürdetésnél hideg vízzel locsolta Áront, majd megmosta a szemét. Köpköd (ilyet még sosem csinált). Kéri, hogy egyem meg, mert ő egy kukorica, amit csak meg kell sózni, hogy finom legyen. Vacsi előtt körbetelefonáltuk a rokonságot, és mindenkinek odavetettünk egy-két élménymorzsát. Vacsira lakmározott, és vedelt. Nem kellett altatni, fél9kor leragadtak a szemei, de előtte még panaszosan odavetette nekünk, hogy "nem megyek oviba soha többé"!!! Na, ettől én egész éjjel görcsben voltam, vártam a reggeli (közös) bőgést. Elmaradt. Mindenféle hiszti nélkül elment az oviba, én pedig mindjárt indulok érte.

Kincsesdoboz a kézben, irány az ovi!

A kedd esténk azzal telt, hogy elkészítsük Boldinak a kincsesdobozát, amiben az oviban tarthatja a neki kedves, de nem publikus dolgokat, azaz egy doboznyi magánéletet.

Szerintem az ötlet zseniális. A ládának a kezdeti löketet Eszti adta, aki rászerkesztett egy zebrát, aki kapusként bénázik egy focikapu előtt. Boldi természeten gólt rúg. Jelmagyarázat: Boldi a zebra csoport kis csikója lesz, jele a focilabda, és imád focizni. Este még ragasztottam a dobozra fényképeket (kreatív módon), meg rajzoltam egy horgászós jelenetet is, ahol szintén Boldi tetszeleg a nagy hohohó szerepében. Reggel ládával (s benne kincsekkel) a kézben vágott neki a nagybetűsnek.

Betegállomány

Bár nagyon vártuk, de Boldi kihagyta az első két napot az oviban. Hétfő reggel még nagyon lütyő volt, én pedig úgy gondoltam, hogy akkor engedem el, ha már 100%os. Keddre már 99%-on üzemelt, és a várva várt hasmenésmentes cucc is megérkezett, melyet Boldi a "meggyógyultam, törölheted" csatakiáltással nyugtázott! Olyan jól lettünk, hogy vendégeket is fogadtunk. Reggel a jól lét első jeleként sütöttünk egy mazsolás-banános sütit, ami Boldi specialitása, de erről már blogoltam egy csomót. Délután meg kínálgattuk a látogatóinkat. Először Esztit, majd Mária dédit, nomeg Namut, sőt Sándor dédnagypapának csomagoltunk kóstolót, amit még aznap este bekóstolgattak Mária dédivel. Mária dédinek nagyon örült Boldi, amit az is sejtetett, hogy be sem állt a szája. Lufiztak egy nagyot, majd kukucsjátékoztunk, hogy Áronnak is kedvezzünk.

Egy boszorka van...

Boldi megtanulta ezt a dalocskát, de a "dudáját fújja nagyon" szövegű sort nem szereti, és vagy kihagyja, vagy azt énekeli, hogy "a dudáját nem fújja nagyon" esetleg "nem a dudáját fújja". Ma Esztiék feljöttek a Zöldkőbe, ahol Boldi épp a "narancssárga hányáson" jutott túl, így eljött az ideje annak, hogy elénekeljük nekik az új dalunkat. Az ominózus sornál Boldi a "nem a dudáját fújja" szöveget énekelte. Megkérdeztem tőle, hogy akkor mit fúj ez a boszifiú?

A válasz: "Lufit!"

Füstbe ment terv

Tegnap némi bogdányi fűnyírás és Corában való bóklászás után úgy döntöttünk, este korán letesszük a gyerekeket, főzünk egy finom vacsit, és megnézünk egy Agatha Christit, hogy csempésszünk egy kis izgalmat az életünkbe.

Ember tervez... , a programunk pedig a következőkép alakult:

Vettem egy olyan A.C.-t, ami már megvolt, csak az új borító becsapott. Este feljöttek Esztiék, megnézni a gyerekeket, nomeg beszámolni a friss házaséletről. Mi pedig Boldival elénekeltük nekik Szalóki Ági legújabb lemezét, és bemutattuk saját koreográfiánkat, amin Apa egészen meghatódott.

Közben főztem vacsit, de amikor elkészült, Eszti a fülembe súgta, hogy meglepetés piknikre viszi Zsoltit Gül baba türbéjéhez. Mire leszedtem a feleslegessé vált terítékeket, Boldin kitört a gyomorrontás, és a wc-n bőgött 20 percet, majd elaludt a kanapén. Közben Áront is lefektettem. Megbeszéltük VP-vel, hogy ha már ilyen szépen elaludtak 9kor a gyerekek, mi is kialudhatnánk magunkat. Amikor befeküdtünk a paplan alá, Boldi felsírt és telekakilta az ágyát. A többiről nem írnék... Szóval, holnap kihagyjuk az első napot az óvodában.

Csodabogarak

Boldi az oltás után megkapta a Csodabogarak c. dvd 2. részét, mivel az elsőbe teljesen beleszeretett a család. Otthon csak tv-készülékünk van, viszont nincs benne "adás". Lehet, hogy jönne valami a kábelről, de fél év alatt még egyszer sem próbáltuk. Boldinak nagyon megszűrjük, hogy milyen dvd-ket nézhet. Ez a Csodabogarak főnyeremény! Az egész olyan, mint egy természetfilm, a főszereplők pedig irtó helyes és vicces bogarak (egyedül ezek nem valódiak, de roppant élethűek). Nincs benne "szöveg", csak a természet mesél. Amikor este otthon nyitott erkélyajtónál nézzük, olyan érzés, mintha egy erdőben lennénk. Nagyon megnyugtató hangok, szép zene. Van 3. része is!!! Lelőhely: Mammut II., Saturn.

Boldi a hős!!!

A doktornénink hatására úgy döntöttünk, hogy beadatjuk Boldinak a bárányhimlő elleni szérumot. Amikor 12 körül végeztünk az oviprojekttel, kezdődhetett a 6 órai oltásra való lelki felkészítés. Tudom, sokan nem mondanak előre semmit, vagy max. azt, hogy "ne félj, nem fog fájni". Nekem erről más a véleményem. Az oltás igenis kellemetlen dolog, kicsit fájdamlas, na nem nagyon, de azért a szokásos "szunyogcsípés duma" eléggé alulértékeli. Én mindig nyíltan elmondom Boldinak, hogy hova megyünk, miért kap szurit (megmutattam neki, hogy az én hasamon vannak bárányhimlőnyomok), és mennyire fog fájni. Ettől persze van némi hiszti otthon, de azt gondolom, hogy az alapvető bizalom kíépítéséhez ilyen szituációban is fő az őszinteség. A délutáni alvásból már sírva ébredt, és nem mondta az okot, de én tudtam...

Aztán vagy százszor átbeszéltük az ügyet, mert láttam rajta, hogy szorong. Boldi az indulás előtti pillanatban is azt hajtogatta, hogy inkább fodrászhoz menjünk (azt sem szereti). Aztán erőt vett magán, és sírós hangon közölte, hogy jó, csak kicsit fog fájni, és ő nem fog sírni. (Ettől én majdnem bőgtem egy sort.) Mondtam neki, hogy az sem baj, ha sír, és utána kap egy meglepit (pl. elviszem kullancsoltásra is).

A doktornéninél Boldi viselkedése hősiesnek bizonyult. Köszönt, szó nélkül kinyitotta a száját, leült a védőnő ölébe, mosolygós volt... Az oltásnál meg sem rezdült, és tényleg nem sírt. Még a doktornéni is beájult!!! Olyan büszke vagyok a fiamra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Jó helye lesz!

Ma 10től 12ig családos ismerkedés volt az ovival. Eddig meggyőzött a dolog, és ami ennél sokkal fontosabb, azt hiszem Bobek is jól érezte magát. Erre abból engedek következtetni, hogy 10től - háromnegyed 12ig észre sem vette, hogy én is ott vagyok, olyan jól játszott. Az épület egy gyönyörűen felújított villa, hatalmas kerttel. Az óvónénikkel is mázlink van, irtó helyesek (bár eddig úgy tűnik itt mindenki az), látszik, hogy a gyerekeknek is szimpik. 20 gyerek van egy csoportban, és non-stop 2 óvónéni és 1 dadus van velük. A mi óvónénink Szilvia és Judit, dadusunk Gyöngyi. Boldi természetesen megcsípte magának a focilabda jelet (persze VP már a telefonban büszke volt erre), és én is örültem, mert karikákat bármibe tudok rajzolni, viszont repülőt, sünit már nehezebb.

Sokat vannak levegőn, ami abból is látszik, hogy gumicsizmát is be kell vinni a saras idők esetére. Mindenkinek van kis öltözőpolca, fogasa. A gyerekek is aranyosak: Miri, Lóri, Fülöp, Samu, Vera, Andris és a többiek. (Majd gyakorlom.)

Hétfőn 9ig kell őket odavinni, és fél 3ra értükmenni (Elvileg ekkor ébrednek az alvásból. Na, én Boldi esetében erre azért befizetek...) Nagyon hosszúnak tűnik ez az idő, és már most gombóc van a hasamban, ha rágondolok. Irigyelem az óvónéniket, hogy Boldi velük lesz!!! Már szervezem a kölcsöngyerekeket, mert bizony nagyon szeretem a játszóteres, napsütéses délelőttöket, gyúrmázós, esős délutánokat, és természetesen játszótársamat, Boldit! Persze így legalább több idő jut Áronra is, és végre elvihetem sétálni a saját kedvünkre, meg eljárhatunk baba-mama tornára.

Az oviról egyenlőre ennyit, hétfőn folyt.köv.!

Ismét hármasban

Délelőtt Boldi kiment a Dédi elé a Délibe. A vonatoknak és a Dédinek is nagyon örült.

Míg Dédit hozta, Apucit osztálykirándulni vitte a vonat. Boldi sokszor kérdezi azóta: "Hol van az én apám?". Na nem sokáig maradtunk hármasban, mert délutánra áthívtam Dédi testvérét és családját. Titivel, Kingával, Adrival és Verával találkoztunk két hete a Balatonon, és Boldit Adri már ott is levette a lábáról (ez fordítva is igaz). Kölcsönös volt az öröm a viszontlátásnál. Nagyon jól éreztük magunkat, pláné, hogy nekem semmi dolgom nem volt a gyerkőkkel, mert két lelkes bébicsősz is akadt.

Képeket majd este töltök fel, csak a gépem a Kacsaréten maradt, mi pedig közben feljöttünk Zöldkőzni. (Természetesen nem szerda van, hanem péntek, csak a szemfüles blogger tudja, hogy-hogy lehet visszafelé mahinálni az idővel...)

A beigért képek (vasárnap feltéve):

A kód neve: Merkúr

Bobek legújabb produkciója, hogy a kapu előtt felemelteti magát a kapucsengőhöz, és beüti a 33&6598 kapunyitó kódot.

Amikor észrevette régebben, hogy így jövünk be, akkor rászokott, hogy együtt nyomjuk be a gombokat, de ez kb. tízszer lehetett, azóta meg nyaraltunk. Most meg pikk-pakk. Úgyhogy biztos ami biztos ráállítottuk a NASA honlapjára. A holnapi tejszeletet meg egy RSA szisztémával védett hűtőbe zártuk.

(ui: Persze nem az a kapukód, amit fent írtam. Naná, majd hülye leszek nyilvánossá tenni. Még csak az kéne, hogy szabadon ki lehessen csórni az előtérből a Baumax katalógust.)

Félelem és rettegés az ovitól

Bizony szépen múlik az idő, ami abból is látszik, hogy Boldi szeptembertől oviba megy. Ennek megfelelően készítgetjük is a fiút az új helyzetre, na meg persze magunkat is, ami főleg Dórit érinti, mert ő aztán 3 éve tényleg éjjel-nappal Bobekkel van. Annál is inkább tudatosan kell csinálni a dolgokat, mert Haas Jutka is megmondta, hogy addig sír a gyerek az oviban, ameddig otthon sírnak a szülők. Így hát megpróbálunk erősek maradni.

Boldi felkészítése annyira jó úton halad, hogy ma este, mikor Petiéknél meglátogattuk Anikó hasát, Boldi fékezhetetlen volt, és viszonylag hamar kiadta a parancsot:

- Indulás!
Mi meg szót fogadtunk, de Boldi nem haza akart jönni, hanem az oviba, de annyira, hogy a garázsban már zokogott, hogy azonnal menjünk az oviba, így nem volt más választásunk: telefonos segítséget kértünk.

Szonja, úgyis mint kiugrott óvónéni, telefonon megbeszélte Boldival, hogy most alszik egyet, aztán holnap rajzol az óvónéniknek, aztán a rákövetkező napon mehet oviba, aholis a rajzát Szonjánál becseréli a zöld labdára.

Ettől aztán Boldi úgy-ahogy megnyugodott, és hajlandó volt feljönni a lakásba.

Köszi, Szonja még egyszer!
(Egyébként meg milyen furcsa, hogy az óvónéniben két hosszú ó van, az ovi meg rövid. Érdekes!)

VP és VB