hétfő, szeptember 10

Táppénz

A hétvégére terveztünk vendégvárást és vendégjárást egyaránt, de mivel Bobek benyalt valami köhögtetős orrfolyatós betegséget, ezért csak itthongunnyasztás lett a vége. A gunnyasztást nem kell szó szerint venni, mert Boldi ilyenkor, a jobbanlét periódusaiban pörög, mint a búgócsiga és egyátalán nem fogad szót. Ha meg elfárad, akkor meg édesen alszik 3 órát, ami nem szokása. Szombaton ebéd után meginvitáltam aludni a nagyágyba, vendégeskedésbe. Mire utolértem, addigra már ugrált az ágyon, de aztán ezt villámgyorsan betiltottam. Egy kicsit még próbálkozott, hogy ugráljon, de aztán áttért apapüfölésre. Ezt is hamar leszereltem, mert a második csapás után rácsaptam a kezére. Elkapta, és nagyon vakarta.

-Ez most fájt, ugye?- kérdeztem
-Nem, ez vicces volt- mondta, és kitette az egérfogait huncutul vigyorogva
-Kérsz még?
- Nem, inkább majd máskor- és ezzel a lendülettel odakucorodott és 3 perc múlva aludt.
Ilyenkor aztán úgy elérzékenyülök, hogy észrevétlenül a hátam mögé tudnak osonni az álommanók, és kegyetlenül legyűrnek. Így lett ez most is.


Történtek azért örömteli események is, pl. szombaton lomkikészítés is volt, úgyhogy végre megszabadultunk egy- két maradék gipszkarton laptól, viszont addig tököltünk a 3 csomag összedrótozott parkettán, hogy kitegyük-e, hogy végül maradt.


Azonkívül föltettük a falvédőket. Ez persze nem lenne akkora durranás, ha nem rettegnék fóbiásan mindenféle falfúrástól és szögeléstől. Mer hogy majd leesik a vakolat. Vagy megfúrom a vezetéket. Vagy lemérem itt is, ott is a 102 cm-t a földtől, és valahogy mégis csálé lesz. Ezért Dóri azt találta ki, hogy úgy fog kikezelni ebből, hogy ha mondjuk egy szöget sikerül egyenesen beverni a falba, ami még meg is tartja a képet, akkor hosszan és sokáig dicsér. Először furcsa volt, de most már működik. Mondjuk nem félek kevésbé a szerelésektől, de ha sikerül, akkor hosszantartó büszkeséget érzek affelett, amit más 1 perc alatt balkézzel megcsinál.


Na ehhez képest szuperul kimértem a 2 db falvédő felhelyezéséhez szükséges 4-4 luk helyét, kifúrtam a falat, beleraktam a gondosan válogatott 4-4 tiplit, odacsavaroztam a két falécet (nem lett csálé), és tépőzárral feltettük (főleg Dóri) a falvédőt.


És most nézzük. Gusztáljuk. Kicsit mintha hasas lenne, de ebben nem vagyunk hibásak. Nem bizony. De milyen szép. Főleg a lécezés. Ezeket mondogatjuk.


1 megjegyzés:

Gaskó Krisztina írta...

Sziasztok!

Nagyon ügyesek vagytok, szuper lett ez a falvédő, bárhogy is varázsoltátok fel a falra;).
Remélem, Boldi azóta már jobban van, és az óvodának nem kell sokáig nélkülöznie az elevenségét!!!

Puszi,
Kriszti