Félelem és rettegés az ovitól

Bizony szépen múlik az idő, ami abból is látszik, hogy Boldi szeptembertől oviba megy. Ennek megfelelően készítgetjük is a fiút az új helyzetre, na meg persze magunkat is, ami főleg Dórit érinti, mert ő aztán 3 éve tényleg éjjel-nappal Bobekkel van. Annál is inkább tudatosan kell csinálni a dolgokat, mert Haas Jutka is megmondta, hogy addig sír a gyerek az oviban, ameddig otthon sírnak a szülők. Így hát megpróbálunk erősek maradni.

Boldi felkészítése annyira jó úton halad, hogy ma este, mikor Petiéknél meglátogattuk Anikó hasát, Boldi fékezhetetlen volt, és viszonylag hamar kiadta a parancsot:

- Indulás!
Mi meg szót fogadtunk, de Boldi nem haza akart jönni, hanem az oviba, de annyira, hogy a garázsban már zokogott, hogy azonnal menjünk az oviba, így nem volt más választásunk: telefonos segítséget kértünk.

Szonja, úgyis mint kiugrott óvónéni, telefonon megbeszélte Boldival, hogy most alszik egyet, aztán holnap rajzol az óvónéniknek, aztán a rákövetkező napon mehet oviba, aholis a rajzát Szonjánál becseréli a zöld labdára.

Ettől aztán Boldi úgy-ahogy megnyugodott, és hajlandó volt feljönni a lakásba.

Köszi, Szonja még egyszer!
(Egyébként meg milyen furcsa, hogy az óvónéniben két hosszú ó van, az ovi meg rövid. Érdekes!)