Krupp

Hétfő éjjel éppen örvendeztünk Dórival, hogy a nagy köhögések és orrdugulások ellenére milyen hamar elaludtak a gyerekek, és már-már nekiláttunk megnézni a Hollywoody történet című Woody Allen filmet, mikor Boldi rákezdett arra a bizonyos kutyaugatásszerű köhögésre, ami a kruppnak (csak pszeudo, persze) a csalhatatlan jele.



Két éve öt éjszakát töltöttünk kórházban ezzel, így mostanra már legalább azt tudtuk, hogy mit kell csinálni. Boldit becsavartuk pokrócba, és kiültem vele az erkélyre csillagokat nézni. Itt aztán megnyugodott, el is aludt, a vészhelyzetre tartogatott Rectodent kúpra (durva szteroid) már nem volt szükség. Kis átrendeződéssel Dóri ment aludni a csúszdás ágyra, én meg Boldival nyitott erkélyajtó mellett tartottam nyúlalvást, ami azt jelentette, hogy minden mocorgására fölültem és takargattam. Szóval úgy néz ki ezt szerencsésen megúsztuk.

Másnap azért elmentünk a dokinénihez, ahol Boldi kinyitotta a száját, mondta az áááááát, így végül még matricát is kapott, meg egy újabb oltásra receptet, ami a különböző coccusok esetére nyújt majd védelmet. Pszeudokruppra persze nincs oltás...

Most arra várunk, hogy Boldi 6 éves legyen, mert addigra nagy valószínűséggel kinövi a dolgot.