Csomagot kaptunk

Varga Boldizsár részére csomagot hozott a posta. Először Ili nénitől, aki Sándor dédi nővére, és 15 unokával büszkélkedhet. Árpás Jeromos nevű számítógépén írt Boldinak egy nagyon kedves levelet, amit akár "villámpostán" is elküldhetett volna, de kinyomtatva azért mégis igazibb. A levél kikerült a konyhában a falra, a sok-sok gyógyító odafigyelés, üzenet közé, a feladatoskönyveket pedig nézegetjük, töltögetjük, köszönjük szépen Ili néni! Másnap a postás bácsi egy hatalmas, 5 kilós dobozzal vonszolta fel magát a harmadikra, a címzett ez esetben is Boldi volt, a feladó pedig Márta, aki Sándor dédi öccsének a felesége, nem mellesleg szintén sokunokás, aktív nagymama, a család egyik "legeredetibb figurája", imádnivaló. A csomag egyenesen Németországból jött, megnéztük a címzést, térképen a várost, elemezgettük, hogy milyen pecsét mit is jelent, aztán egy szempillantás alatt leszakították a borítást, és Boldi csillogó szemmel osztogatta a tesóknak a tartalmat. Márta és Jóska, köszönet Nektek is, nagyon kedvesek vagytok, hogy gondoltatok Bobekra, a levél szintén szemmagasságban a falon, és csak úgy, mint Ili néniét, olvasgatjuk, s közben nagyon örül a szívem.

Harmad nap is jött a postás, ill. a "VP-futár szolgálat", és meghozta Edit újabb telitalálatos ajándékát, egy UEFA focis-matricás albumot, és ennek hála, minden napra jut fejlesztő feladat:

Boldinak 10 feladatot állítok össze naponta, logikai játékok, soralkotás, másolás, számolás, találós kérdés, mátrixok...., csupa olyan, ami megmozgatja a kezét-agyát (, s közben a lába pihenhet). Minden megoldás után kap egy szívecskét, 10 szívet beválthat egy matricára, melyet az albumba ragaszthat. Élvezi/élvezzük, köszönjük Edit újra és újra.

Aznap kaptunk még egy kedvességet, Lilitől, aki Boldi csoporttársa, és Valentin-nap jegyében alkotott a "legvagányabb srácnak"! Köszönjük Lili Neked is, Boldi örült a szép festménynek!

(UI.: Mindez a bárányhimlősödés előtt történt, ezért a pötty-mentes ábrázatok...)

Az érem két oldala

Lefekvés előtt, mikor Árcsi új frizuráját fotóztam, megkérdeztem Tőle, hogy az oviban hogy szokott az óvónénikre nézni, imígyen:

Következő kérdésem az volt, hogy-hogy szokott a lányokra nézni, azt pedig így teszi:

Áronkám, szerinted az óvónénik nem lányok?????

Fodrásznál jártunk

Ez volt a sok haj alatt:

Pötty hátán is pötty

Ígérem, még 10 nap, és soha többet nem írok a bárányhimlőről, de jelenleg ez a téma Kacsaréten. Áron után nem tudtam elképzelni, hogy Áronénál is több pötty legyen egy ilyen kicsi testen, de Bercusom mindent felülmúlt, és összeszámlálhatatlanul sok pöttyöt növesztett. A homlokán van vagy 25, a hasa is pöttyös, de a pelus alatti területek a leghimlősebbek, viszont ezt nem fotózom, nem mutogatjuk. Viszket neki, pedig kenem, ha hagyja, de egy két és fél éves, dackorszakos manótól nem várhat sok kooperációt az ember.....

Bercusomnak most jó áll a távolság, és megkapta élete első látcsillapítóját is.

Bárányhimlő 3.

Ma reggel Boldin is megjelentek a pöttyök, lázas, rossz a közérzete. Amilyen hősiesen viselte/viseli a csípőficamot, annál kevésbé ezeket a fránya viszketős hólyagokat. Megint kezd hatalmába keríteni az az érzés, hogy ez egy kicsit sok így egyszerre....

Edit

Ha a közeljövőben elkeseredem, erre a délutánra gondolok majd, és önkéntelenül úgy fogok vigyorogni, hogy csak na.

Könnyekig meghatódom azon, hogy mennyi de mennyi szeretetet, odafigyelést kapunk mostanság. Eddig is sokat kaptunk, de ez most extra mennyiség.

Imádom a fiamat, már hét és fél éve (pocaklakóként is szerettem), és mi sem természetesebb annál az érzésnél, hogy szerintem ő a "legzseniálisabbúgytökéletesahogyvan" gyerek a bolygón. Ezzel a hittel/elfogadással élek, ezzel az érzéssel a szívemben nevelem, szeretem őt minden nap. Az is természetes, hogy a családom legközelebbi tagjai osztják e sziklaszilárd meggyőződésemet, és sokszor megbeszéljük egymással, hogy nekünk van a "legzseniálisabbúgytökéletesahogyvan" fiúnk/unokánk/unokatesónk/dédunokánk.... a világon. Családban marad. De most, hogy Boldi beteg, szembesülök csak igazán azzal, hogy a családon kívül mennyien szeretik a lényét, hogy másoknak is fontos, hogy másokkal is van közös múlt, jelen és jövő. Nincs is ennél megnyugtatóbb, szívmelengetőbb érzés kerek e világon! Itt van pl. Edit, aki logopédus/okosjátékmester, és heti rendszerességgel foglalkozik Boldival az óvodában. Fontos neki, ami nekünk is, hogy Boldi egyre tisztábban beszéljen, egyre logikusabban gondolkodjon, ügyesedjen a keze... Edit szívén viseli Boldi fejlődését, és ahogy megismertem, a szíve határtalan. Kedden meglátogatta Boldit, és összefacsarodik a gyomrom, mikor eszembe jut, hogy milyen melegséggel és szeretettel a hangjában szólította meg az ágyban fekvőt, hogy-hogy örültek egymásnak, és én ezt csak harmadikként néztem kívülről. Olyan szép volt a mozi!

Aztán előkerültek az okos játékok a táska mélyéről, és Edit csak játszott és játszott Boldival, igaz menet közben a kicsiket is hajkurászta, hintáztatta, dobálgatta!

Van még mit tanulnom, feltöltődtem, köszönjük!!!

Dúdoló

Boldikám drága ezidáig nem énekelt olyan sokat, de ma igyekszik bepótolni a 6 év lemaradást (csak ne fájna ennyire a fejem...). Reggeltől kezdve énekelget, legtöbbször saját műveit adja elő. Így az iskolaválasztás küszöbén kiderült számomra, hogy nem a Kodályba íratjuk be. Marad a foci és a matek, és azt is csak csendesen.

Bárányhimlő 2.

Tegnap este Bercuson is kezdtek megjelenni a baripöttyök. Nincs ebben semmi meglepő, erre számítottunk, igaz egy-két nap szünet a két bárányhimlő között jól jött volna, egy kis pihenés, Boldira figyelés, levegőzés..... Sebaj, túl leszünk ezen is! Bercus átlagosan kétóránként megkétszerezi a kiütéseit, viszket neki, lázas. Jó eséllyel Panni sem úszta meg, szegénykém, mindig kap valamit az unokatesóktól. Esztikém! Pox hab nagy királyság, amúgy meg úgyis elvakarják, homeos-bogyót ízlés szerint, szerintem nekünk nem lett jobb tőle, igaz rosszabb se, fenistil-csepp nyerő, és most már tudom, hogy a szódabikarbónás fürdő is nyugtat. Boldinak még hány napja lehet?

Kukucs!

C-vitamin

Naponta sok gyümölcsöt eszünk, és szinte minden héten készül gyümölcssaláta, leginkább a nagyok kedvére. Tegnap is elfogyott vagy tíz alma, pucoltam reggel, délben, este. A legnagyobb felvevőpiac Boldi gyomra, 2-3 almát is elrág egyszerre, igaz ő más gyümölccsel nem szívesen kísérletezik (kiéve friss ananász).

Most, hogy lábadozunk, a kedves látogatók rengeteg édességgel halmoznak el minket, s mivel ez nálunk "nem mindennapi betevő", örül is a Háromgyerek, s kicsit többet nassolnak, mint ami anyai szemmel ildomos lenne. Tegnap, mikor Árcsi harmadszorra kért csokit, és mondtam neki, hogy két csoki/nap már bőven több, mint elég, Áron tudományos pofázmánnyal mentette a menthetőt:

-Anya, a csokoládéban is van C-vitamin!!!!!

Rosszallóan csóváltam a fejem, mire Áron hozzátette:

-...csak kevés.

Áron már nem fertőz

Ma, mikor Áron telepisilte a felmosóvödröt, éreztem, hogy újra aktualizálhatnánk az ovit. Felhívtam a doktornéninket, és telefonon konzultáltam vele, hogy meddig is fertőznek Árcsi pöttyei. Lilla néni megnyugtatott minket, hogy a száraz pöttyök már nem fertőznek, és általában az első pötty megjelenése után 10 nappal lecseng a himlő, így 13 naposan és száraz sebekkel már közösségbe léphet. Hurrá!

Boldival a kórházban olyan nehéznek, megterhelőnek gondoltam az elkövetkezendő 6 hetet otthon, kilátástalannak tűnt, de azért mindvégig duruzsolt az optimizmus a fülemben, hogy eltelik majd, és a lehető legjobbat kihozzuk belőle, s amúgy meg milyen alapon pánikolok én, mikor a gyerek fegyelmezett és nyugodt! Aztán jött Áron bárányhimlője, és 3 napig úgy éreztem, kihúzták a lábam alól a talajt. Most, hogy Áron holnaptól ismét oviba megy (bár jövő héten síszünet, és VP is elutazik.....), a korábban nehéznek titulált élethelyzet (Boldi fekvőbeteg, Bercus szimplán dackorszakos) egyszeriben olyan könnyűnek tűnik, szórakoztatni Boldit, és terelgetni Bercust igazán semmiség (úgy látszik teher alatt nő a pálma)! Ha számításaim nem csalnak, Bercuson holnaptól jelenhetnek meg a himlők, de hátha lesz egy-két nyugisabb napunk. Legyen!!!

Gergő látogatóban

Boldi első kiskorú látogatója Gergő volt (aki már korábban találkozott a himlőt osztogató bárányokkal). A jól ismert forgatókönyvet alkalmazták: Gergő megérkezett, illedelmesen köszönt, majd eltűnt Boldi szobájában, s némi evés-szüneteket leszámítva felénk sem nézett a két jóbarát. Szeretem őket így együtt (meg külön-külön is), hétfőn várunk Gergő újra!

ui.: Boldi órák óta építi a lego-hajót, nagyon élvezi!

Andrisék Andris nélkül

Boldit meglátogatták Andrisék, pontosabban Zsuzsa és István Andris nélkül, mivel Andris még nem volt bárányhimlős. Andris írt egy hosszú, gyógyító levelet barátjának, teletűzdelve kis versekkel, aminek Boldi nagyon örült, jókat kacagtunk rajta, köszönjük!

Boldi kapott egy pókemberes logikait, amivel azóta is küzdünk, Dóri meg kapott virág helyett egy epercsokrot, ezt itt ni:

A Háromgyerek soha nem örült még így "virágnak", még az este be is faltuk a bögre kivételével az egészet!

Berci másnap rendszeresen odakapcsolt az epercsokor képére a gépemen, és hangosan visítozva mutogatta hogy "uiááááá!", majd cuppogott egy párat.

Jácint

Nekem ez a virág jelzi, hogy már nincs sok hátra a télből. Szeretem a színét a konyhában, szeretem az illatát a hálószobában, a báját a gyerekszobában. Szeretem nézni ahogy növekszik, ahogy nyílik a csoda, ami sajnos nem tart tovább két hétnél.

Sakkmakk

Jobb lesz mihamarább túlesni ezen az itthoni punnyadáson, mert Boldi rendszeresen laposra ver sakkban. Mondjuk nem vagyok egy nagy spíler, de a lépéseket tudom és időnként akár egy-két (konkrétan egy) lépésig még tervezni is hajlandó vagyok, de mióta megtudtam, hogy ezt csak a buta sakkomputerek csinálják úgy, hogy végiggondolják pár lépés mélységig a kombinációkat, a nagy bajnokok meg ún heurisztikus megközelítést alkalmaznak, azóta én is csak összehúzott szemmel érzem, hogy az adott mintázatban mihez is kéne nyúlni.

Na ennek köszönhető, hogy Bobek föltörli velem a fekete-fehér padlót. A mai különösen kínos volt, mert még az elején elnéztem egy bástyát (úgy látszik, az összehúzott szem csak a heurisztikának kedvez, a látásnak nem), de Boldi magától értetődően engedte, hogy visszavegyem a lépést. A középjátékban egy lépésem után javasolta, hogy inkább a gyalogot toljam meg, mert így jobban járok, és mivel igaza volt (onnan tudom, hogy elmagyarázta), így hagytam, hogy ő lépjen egymás után hármat, fehér-fekete-fehér sorrendben, elvégre még csak gyerek.

Heurisztika ide vagy oda a végjátékban maradt 1 db királyom, neki meg a király mellett egy bástyája, Hm. Már ez is egy kicsit ciki volt, de gondoltam, hogy ezzel aztán úgyse mattol be. De.

Nekünk, jó sakkozóknak ez magától értetődően megy, de aki kezdő? Még nincs 7? Se írni, se olvasni nem tud? Meg még járni se? Hát neki aztán nagy dolog! Na ezért hagytam. Elvégre pedagógia is van a világon, nem minden a heurisztika.

Kontroll

Ma voltunk felülvizsgálaton a féllábúval, és az alábbiakat tudtuk meg:

Egyelőre minden oké, most még négy-öt hétig csak így tovább, azaz ágybanfekvés, max félig ülő helyzetig enyhítve. Derékszögben, pláne hegyesszögben ülni tilos. Négy hét múlva újra kontroll, várhatóan hasonlóképpen eseménytelenül. Ezek után lassan lábraállunk és bemozgatjuk a pasit, aki addigra már nem a ficam miatt nem fog tudni járni, hanem azért, mert elszokik tőle.

Három hónap múlva egy MR, hogy kizárjuk az esetleges combfejvérellátási-zavart, aminek csekély az esélye, lévén, hogy Boldi fiatal, a ficamot 6 órán belül helyretették, idegsérülés nem volt. (Egy harminc fölötti pasi 3 napig a lavina alatt, fülére hajtott lábakkal, na annak lehetne erre sansza.)

Tavasz közepére-végére már újra futkoshatunk.

Kérdeztem a dokit, aki szintén Varga, hogy hosszútávon mik az esélyek, sportolás, síelés, balett terén, és megnyugtatott, hogy még olimpiai bajnok is lehet a gyerekből, és nem csak a sakkban...

Érdekes adat még, hogy a főorvos szerint négy éve nem volt gyereknek ilyen ficama, kb 24 000 gyerekre jut egy traumás csípőficam, úgyhogy megtisztelve érezzük magunkat, már-már a kiválasztottság szele lengi be a szobát, vagy leért Boldinál a lencse...

Megmértük Boldi súlyát is (tömegét), 22 kg, amit 4 emelet magasra mozgattam (meg le is), ez kb 14 méter, így 22*10*14=3080 J munkát végeztem és mégis nagyon elfáradtam. Ha ezt az áram csinálja helyettem csúcsidőszakban (55 Ft/kwh), akkor majdnem 5 fillérbe kerül, bár én akár 2 Ft-ot is megadtam volna érte, ha valaki felcipeli helyettem.

Továbbképzésen

Ha tudom, hogy Kriszti jön hozzánk, előre fellélegzek, mert két órán keresztül tuti nem rajtam lógnak a gyerekek, ez garantált.

Nekem csak néha kell benyújtanom a szobaajtón egy csésze kávét, mert bizony hiába tanít egyetemen az ember, az ovis logikai játékok nagyobb kihívást jelentenek mindennél.

Itt van pl. a Murmel Monster, ami igazán egyszerű játék, egy (igencsak rövid) idő után viszont az ember úgy érzi, hogy kifolyik a szeme, zsong a feje, és felsőfokú végzettség ide vagy oda, az ovisok győznek, lazán, fölényesen és vihogva.

Egy félkör alakú tartóban 7 golyó van, kicsit megrázzuk, mire a golyók összekeverednek, és valahogy elrendeződnek egymás mellett. Nekünk csak azt kell megtalálnunk, hogy melyik lapocskán láthatjuk ugyanezt az elrendeződést.

Találós

Boldinak és Áronnak a délutáni alvás előtt találós kérdéseket olvastam, nagyon élveztük. Már majdnem aludt Áron, mikor Bobek előrukkolt a sajátjával:

-Lépnek vele, mégsincs lába. Mi az?

Megfejtés: sakk.

Vágjuk a centiket

Egyre nehezebb Boldit ágyban tartani, bár még mindig nem lehet egy szavam se, olyan fegyelmezett (de azért gyerekből van). Délelőtt feladatokat oldunk meg, a labirintusok a legnagyobb kedvencei, mesélek, rajzolgat, sakkozunk, és most a dvd mesefilmek mennyiségét sem korlátozzuk túlságosan (főleg, ha akad egy kistesó, aki egész nap hisztizik a báránypöttyeitől). Délután kártyázunk, társasozunk, s mikor Apa hazajön, előkerül az x-box és a foci... Kicsit egyhangú, mégis változatos napjaink vannak, elfáradunk a semmittevésben, és reggelente vágjuk a centiket. -> Mária dédi készített Boldinak egy speciális mérőszalagot, melyen egy cm egy napot jelent, minden napnak más a színe, a vasárnap a sárga, s a rajta lévő arcocska egyre mosolygósabb, ahogy közeledik az ötödik hét vége, amikor is újból lábra állhatunk!!! (Van még durván egy 30 cm-es szakaszunk.)

((lábjegyzet: Boldinak a bal lába fáj, az aggódó Nagyszülőknek üzenjük, hogy csak a "vágás" alatt ül, egyébként fekszik, és olyat, amilyet a képen a jobb lába csinál, még véletlenül sem csinál a ballal (nem is tudna, mert az is fáj neki, ha nagyobb mozdulatot tesz vele))

Játékforrás

Már-már visszatérő rovatnak számít Kacsaréten egy-egy "okos játék" dicsérete. Szeretem, ha valaminek van értelme s mind emellett esztétikailag sem veri ki a biztosítékot, szeretem, ha nem túl nagy, szeretem, ha több korosztály elbabrál vele és a legfontosabb, szeretem, ha szeretik a gyermekeim. Sok időt fordítok játékvásárlásra, de bizony gyakran sétálok ki üres kézzel a "menő" játékboltokból, többször előfordult már, hogy 3000 játék közül sem tudtam választani, mert valójában nem volt miből. Legtöbbször interneten keresztül vásárolok, szinte mindent, így a játékokat is. Nagyobb a választék, általában időt és pénzt spórolok. November végén találtam rá egy nagyon szép internetes boltra, kedvesek, kommunikatívak, megbízhatóak, és a vásárolt játékokkal is elégedett voltam: http://www.klasszikusjatek.eu/ . Kedvenceim a Geko játékok, hoztak is az angyalkák a Háromgyereknek.

Másfél hónapja jutottam el Ági segítségével "A JÁTÉKBOLTBA", ilyenről álmodtam, amióta csak gyerekeim születtek, s talán még azelőtt is. Ez egy olyan hely, ahol mindent kézbe vehetsz, megfogdoshatsz, sőt nem vásárolhatsz anélkül, hogy ki nem próbáltad volna. Családi vállalkozás, egy nagyon kedves családé, hihetetlen kompetensek, leülnek és játszanak a gyerekkel és veled, és ez nem kötelez semmire, örülnek, ha jól érezted magad.
A legkisebbeket külön játszószoba várja, pelenkázóhelyiséggel. Hétközben ingyenes tanácsadás, zenebölcsi, különféle bama-mama csoportok.

Engem lenyűgözött a "hely szelleme", az eladók mentalitása, és a játékok színvonala, hiszen olyan játékoktól roskadoznak a polcok, melyeket ezidáig egyesével vadásztam innen-onnan. Karácsony előtt itt "tankoltunk" szinte minden fiatalkorú-rokonnak, és alig várom a következő név/szülinapot, hogy visszamehessek válogatni, játszani, mert ez a bolt tényleg nem szimpla játékbolt, élményforrás is egyben.

http://www.jatekforras.hu/

Szuperdédi

Gyerekkoromban volt egy sorozat a tv-ben, "Szupernagyi" címmel, skótkockás satyakos energiabomba nagyi, aki mindent megoldott, az összes zsiványt fülön csípte, és fantasztikusan szórakoztatta az unokáit. Mária szuperdédi segített minket át a tegnapi délelőttön, és múlt héten is többször pesztrálta a kicsiket, míg én Boldival a kórházban voltam. Sok-sok puszi érte!

Sok jó ember kis helyen is....

Mostanság, hogy a hálószobánk Boldi főhadiszállása, egyre aktuálisabbnak érzem, hogy lecseréljük az ágyunkat egy kicsit nagyobbra....

Báránybőr

Ma nem jelent meg újabb pötty Áronon, és a meglévők sem viszketnek már annyira neki, csak fáj a bőre, füle, mert a nagy részét elvakarta, tiszta seb mindenhol. A legkellemetlenebbnek a szájában lévő dudorokat érzi. Köszönöm a szódabikarbónás ötletet, a bárányhimlő következő családi áldozatánál (szerintem Bercuson a sor) kipróbálom, sokan írták/mondták, hogy szuper.

Az ilyen pillanatok adnak erőt:

Kiváltságok

Szó mi szó fényesre nyaljuk......, de megérdemli. Számítógépezhet, rengeteg új mesét nézhet dvd-n, édességek, a szokásosnál is több figyelem és szeretet, ajándékok.... Természetesen az elsőszülöttem kezd elkanászodni, de ezt most senki sem veti túlságosan a szemére (lesz ennek még böjtje....). Este, mikor egy oda-vissza horizontális mozdulattal letudta a fogmosást, megkérdeztem tőle:

-Boldikám, ennyi volt a fogmosás????????
-Ahaaaa, a betegeknek kevesebb fekete foguk van, neeeeem????

Koszt

Mindkét kórházban meglepően tűrhető volt a kaja, bár az ember nem enni jár oda, de nem árt, ha azt is tud.... Természetesen az én finnyás fiacskámnak semmi sem ízlett, s bár kezdetben megörült, mikor mondtam, hogy lencsefőzeléket hoztak ebédre, de az első, s egyben utolsó kanál után morcosan mondta:

-Anya, igazán megtaníthatnád a kórházat főzni.

Továbbiakban

Szeretnénk, ha Boldi jövőre újra lécre állna, le kell győznie/győznünk a félelmet, rossz emlékeket. A kórházban kérdeztem Boldit:

-Boldi, ugye fogsz még síelni?
-Igen, csak nem havon!

3ból 1

Legalább a Háromból Bercus jól van. A képeket múlt héten készítettem a kertben.

Nagyon hiányoztak a kicsik a kórházban, főleg, mikor már Boldi jobban volt, és maradt időm ezen keseregni. Egy hete hétfőn úgy indultam útnak, hogy megígértem Áronnak, estére itthon leszek, s hozom Boldit is. Akkor még nem igazán láttam világosan, ill. VP sem avatott be telefonon az összes részletbe, ő sem tudta pontosan, hogy-hogyan tovább. A hétfő estéből péntek délután lett. Nem tartottam be a szavamat. Sosem töltöttünk egymástól távol ennyi időt. Árcsi ezidáig egyszer aludt nélkülem Namuéknál, Berci egyszer sem. Sok volt ez a négy nap nekik és nekem is, bár Nagyvadiék elképesztő odafigyeléssel terelgették a kicsiket, hogy végig Boldi mellett lehessek. Áron, mikor újból találkoztunk, a szájával simogatott, "anyácskám, jó hogy itt vagy", de mikor meg akartam ölelni, eltolt magától. "Sarokban álltam" egészen estig, mikor is megígértem, hogy vele alszom, csak rendbe teszem a konyhát, és jövök is. Áron megkérdezte:

-De ugye most nem fogsz becsapni?

Hú... ami a szívén, az a száján. Fájt. Még sosem csaptam be a gyerekeimet, legalábbis szánt szándékkal nem tennék ilyet, még a szurinál is mindig megmondom, hogy fájni fog. Árcsi még nem értheti a különbséget a szándékos és véletlen cselekedetek egyazon következményei között, nincs abban a korban. Sajnálom, hogy így alakult, s azóta sokat beszélünk róla, miért is nem mentem hozzá haza akkor este.

Berci rögtön fülig érő szájjal, nagy kosár puszival, ölelésekkel fogadott, sosem láttam ilyen boldognak, pedig ő még a szopit is mellőzte.

Mondom én, hogy együtt a legjobb!!! (jó lenne ide egy családi fotó, majd talán a napokban születik.)

Álmodtam

A mai nap amolyan mélypont volt, no nem a gyerekeknek, hanem nekem. Tudom, hogy húzós héten vagyunk túl, s ki látja még a végét..., de annyira igyekszem.... nem elkeseredni, igyekszem mosolyogni ha a gyerekekre nézek, igyekszem mindig csak az adott lépésre/feladatra koncentrálni... Igyekszem, de ma semmi sem sikerült.... 2 napja nem alszunk, konkrétan semmit, és azt is több darabban, Áron két éjszakát végigsírt, nagyon viszket szegénykémnek mindenhol. A kórházban, bár 9kor leoltották a lámpát, mégsem voltak pihentetőek a sötétben töltött 9 órák. Ma kicsit fáradtabb voltam a kelleténél, kicsit morgósabb, kicsit idegesebb....

Délután lefeküdtem a gyerekekkel aludni, s álmodtam. Azt álmodtam, hogy Boldi az ovisokkal fogócskázik, én is beállok, s kergetjük egymást, nevetve.

Álcázás mestere

Délután meglátogatott minket Fanni, aki két órán keresztül játszott a csipet-csapattal. Node kit ölelget????

Pozitívan

Boldi este járókerettel ment pisilni, nagyon lassan és ügyesen. Bizony nem könnyű minden lépésnél (fél lábon ugrásnál) a kezével megtartani a súlyát, bár az elmúlt egy hét alatt sokat fogyott (az összes bordája kilátszik...).

-Hát nem valami könnyű fél lábon járni, de legalább így megerősödik a karom. - jelentette ki Bobek.

(Miért olyan nehéz ezt a fajta pozitív életszemléletet megőrizni felnőttként?????)

Katica

Játék közben Árcsi megszólalt:

-Azért növesztettem pöttyöket, hogy hasonlítsak a katicabogárhoz!

(Még mindig jönnek a nyavalyás pöttyök...)

Pöttyök

Szegény Árcsit megszállták, 150-nél abbahagytam a számolást. Éjszaka alig aludtunk egy órát, állandóan viszketett neki, kenem Pox habbal, fenistillel, kap fenistil cseppeket, homeopátiás bogyókat (hátha), bioptron lámpázzuk, s mégis viszket, hólyagos, elvakarja.... kiütés van a tenyerén, fülében, szájában, fütyijén, hónaljában, szemén..., most kezd lázasodni.

Boldi itthon is fegyelmezett, egész nap feküdt, ágyba kap mindent, egyedül a fürdés körül volt némi vita, de végül mindenki tisztán feküdt le aludni. A hirtelen mozdulatok még fájnak, de olyan okosan vigyáz magára, remélem kitart még öt-hat hetet!

Eltelt az első nap itthon, és még mindig nagyon boldog vagyok, hiszem, hogy hamarosan könnyebb lesz! Namunak és Nagyvadinak ezer köszönet a gyerekek szórakoztatásáért, a mi tehermentesítésünkért, a finom ebédért, a jelenlétért és elérhetőségért mindig, mindenhol, minden helyzetben.

Cserekereskedelem

Tegnap Áron közel ment Boldihoz az ágyban, mire Boldi szólt neki, hogy ne tovább. Erre bölcs Áronunk:

-Ha te hozzámérsz, átadod nekem a sérülést, én meg neked a pöttyöket.

Péterfyből Kacsarétre

A Traumatológiai Intézetről sem mondhatok semmi rosszat, bár jobb itthon. Ma koradélután hazajöttünk, zárójelentéssel, útravaló jótanácsokkal, egy jövő hetes kontroll időponttal, és egy 3 hónap múlva esedékes MRI vizsgálat ígéretével, ami eldönti, él-e a csont. (Szerintem él és virul, más verziót nem fogadok el!!!)

Boldi tegnap reggelig, bár hősként viselte a vele zajló tortúrát, viszonylag keveset mozgott az ágyon belül, és az első mankózás-járókeretezés sem volt túl meggyőző. A mankózáshoz jó egyensúlyérzék szükségeltetik, a kétkerekű biciklizéshez kötik, amit Boldi csak ősszel kezdett

el. Bizony elég imbolygósan közlekedett mankókkal, így stabilabbnak látta a gyógytornász a járókeretet, amit én nagyon pártoltam, mert Áron és Berci mellett mankózni szerintem egyenes út egy újabb beutalóhoz a traumatológiára. Tegnap mondtam Boldinak, hogy ahhoz, hogy hazamehessünk, bizony közlekednünk kell a járókerettel, és meg kell tanulnia felülni, kikelni az ágyból, eljutni a wc-re, leülni ebédelni az asztalhoz...., mégha nehéz is fél lábon, mégha fáj is... Közben szégyelltem magam, hogy újra kérek, újabb feladat elé állítom, hogy újabb teher kerül a vállára, amivel igazából egyedül kell megbirkóznia, mégha én fogom is a kezét, jobban mondva a hóna alatt tartom a kezemet, és segítek, ha kell. Boldi pár perc alatt összeszedte magát, és nagyon-nagy akaraterővel tette amit kértek, gyakorolt, és estére profin közlekedett a szobában, sokkal ügyesebben mozgott az ágyon belül is. Azt azért nem értem, hogy a gyógytornász kérésére vagy négy órát ültünk az asztalnál, s a főorvos ma úgy engedett el minket, hogy nehogy üljön a gyerek.... Nem fog se ülni, se állni, csak feküdni, esetleg félig fekvő helyzetben enni, rajzolni..., így az elkövetkezendő napokban nem születik még egy ilyen ülős kép!!!

Hihetetlen fegyelmezett fiam van. A traumatológus orvos ma azt mondta, hogy nagyon ritka ez a fajta sérülés gyerekeknél, legutóbb két éve volt náluk ilyen, és hozzátette, hogy elképzelni nem tudom, milyen fájdalmakon mehetett keresztül Bobek. Szó mi szó, ezzel nem segített...,

elképzelem, s oly sokszor elképzeltem az elmúlt 6 nap alatt, bár ez nem változtat a lényegen. Hála az égnek, Boldinak a legrosszabb élménye a kórházzal kapcsolatban az unalom (és nem a fájdalom).

Az elmúlt 6 napban sokan telefonáltak, rengeteg üzenetet, meglepetést, segítséget kapunk, sok-sok figyelmet, szeretetet. Mindez sokat jelent, lendületet ad, továbbra is tudok mosolyogni. Köszönöm az itteni kommenteket, köszönöm az összes csatornán csepegtetett "ölelést". Az elkeseredés helyett boldogságot érzek, mert jó tudni, hogy ennyien aggódnak Boldiért, ennyien szeretik azt, aki nekem az egyik legfontosabb.

Tegnap, mikor meghallottam, hogy Áron bárányhimlős, elbőgtem magam, kijött a feszültség, abban a pillanatban elképzelésem sem volt, hogy-hogy fogjuk végigcsinálni az elkövetkezendő

két hónapot. Aztán rájöttem, hogy vasárnap nem tudtam pontosan mi történt Boldival, hogy rakják helyre a lábát, hétfőn azon aggódtam, hogy kikerüljünk az intenzívről, kedden, hogy kocsival hazaszállíthassuk, szerdán, hogy felüljön, csütörtökön, hogy magától eljusson wc-re, s végül minden sikerült, helyretették, kikerült, elhoztuk, felült, wc-be pisilt... Vasárnap nem hittem volna, hogy ma már itt tartunk.

Hátat fordítottam a pániknak, és próbálok nyugodt maradni, bízom Boldiban, kis lépésekben gondolkodom, örülök az apró sikereknek, ma annak, hogy újra együtt a család az otthonunkban.

FertőzŐ

A bárányhimlő kb két hét lappangási idő után jelentkezik, a kitörés ellőtt 48 órával kezdődően a pöttyök leszáradásáig bezárólag fertőz, egy-két hét a lefolyás. Mivel Boldi a kórházban, a kicsik pedig egy kupacban töltötték az elmúlt 48 órát, nagy valószínűséggel Panni és Berci is bepöttyösödnek az elkövetkezendő két hétben, és mivel nehezen tudom szétválasztani a kicsiket Bolditól, Boldi sem ússza meg... Ez szerény számításaim szerint a legjobb esetben is majd egy hónap pöttyösséget jelent családilag. Így egy hónapig csak olyanok látogassanak, akik már átestek ezen a viszkető nyavalyán, vagy megkapták a védőoltást, nem egyszer, hanem kétszer. A rutinos himlősöket szeretettel várjuk!

A kép még a lappangási időszakban készült, mikor Áron orvul fertőzte Pannit.

Bojkától

Ezt pedig Bojka rajzolta, miután hallott a balesetről:

Boldinak bevittem, nagyon örült neki. Köszönjük!

X-ray

Ilyen volt:

Ilyen lett:

A blogunkban szoktuk cenzúrázni a megjelenő képeket, de itt kénytelen vagyok ettől eltekinteni. Az alsó kép már nadrág és alsónemű nélkül készült. (Remélem a második képnél jól fordítottam a röntgent...)

Egyébként a felső képen a jobb (helyén lévő) combcsont fejénél lehet jól látni azt a növekedési zónát, aminek az épségéért kell izgulni. Egészen úgy néz ki, mintha törés lenne, de nem az.

Hím ló

Boldit csak holnap engedik majd ki a kórházból, mert még fájdogál a lába és gyakorolnia kell a mankózást is. Úgy volt, hogy délben beugrok hozzájuk, de telefonáltak az oviból, hogy Áronon kijött a bárányhimlő. Lehetne azt gondolni, hogy ez mekkora pech, de az oviban éppen járvány van, a középső csoportban 11 beteg van, de a kiscsoportban Áron az első!

Boldi elvileg be van oltva, de még csak egyszer, Berci ha eddig nem kapta meg, akkor most már nem fogja, de sajnos valószínűbb, hogy már benne van, akkor meg inkább hadd szóljon.

Alakul

Tegnap este a autóval hazahoztuk Boldit a Péterfy Kórházba. 2-3 napot leszünk itt, aztán go home, remélhetőleg. Itt is kedvesek, és figyelmesek,tündéri szobatárssal, szerencsénk van, ha lehet ilyet mondani mostanság...

Boldi lába kevésbé fáj, bár a napi három fájdalomcsillapító alapjárat. Ma bejött egy gyógytornász, és "megmozgatta" Boldit, felültette, és megpróbáltak mankózni ill. kerettel járni, a keret nagyobb sikert aratott Boldinál. Az orvosok itt is mondták, hogy komoly a sérülés, de a szlovákok gyönyörű munkát végeztek, ezúton is hála érte. 6 hétig nem szabad rálépni, aztán MR, hogy a csont növekedési-zónája sérült-e vagy sem, mert ez az, ami számít.

Nagyon köszönöm a sok-sok kedves hozzászólást és sms-t, rengeteg erőt ad, Vicának pedig köszönet a kölcsön-gépért, már adom is vissza :-)!!!!