Vágjuk a centiket

Egyre nehezebb Boldit ágyban tartani, bár még mindig nem lehet egy szavam se, olyan fegyelmezett (de azért gyerekből van). Délelőtt feladatokat oldunk meg, a labirintusok a legnagyobb kedvencei, mesélek, rajzolgat, sakkozunk, és most a dvd mesefilmek mennyiségét sem korlátozzuk túlságosan (főleg, ha akad egy kistesó, aki egész nap hisztizik a báránypöttyeitől). Délután kártyázunk, társasozunk, s mikor Apa hazajön, előkerül az x-box és a foci... Kicsit egyhangú, mégis változatos napjaink vannak, elfáradunk a semmittevésben, és reggelente vágjuk a centiket. -> Mária dédi készített Boldinak egy speciális mérőszalagot, melyen egy cm egy napot jelent, minden napnak más a színe, a vasárnap a sárga, s a rajta lévő arcocska egyre mosolygósabb, ahogy közeledik az ötödik hét vége, amikor is újból lábra állhatunk!!! (Van még durván egy 30 cm-es szakaszunk.)

((lábjegyzet: Boldinak a bal lába fáj, az aggódó Nagyszülőknek üzenjük, hogy csak a "vágás" alatt ül, egyébként fekszik, és olyat, amilyet a képen a jobb lába csinál, még véletlenül sem csinál a ballal (nem is tudna, mert az is fáj neki, ha nagyobb mozdulatot tesz vele))