Jobb lesz mihamarább túlesni ezen az itthoni punnyadáson, mert Boldi rendszeresen laposra ver sakkban. Mondjuk nem vagyok egy nagy spíler, de a lépéseket tudom és időnként akár egy-két (konkrétan egy) lépésig még tervezni is hajlandó vagyok, de mióta megtudtam, hogy ezt csak a buta sakkomputerek csinálják úgy, hogy végiggondolják pár lépés mélységig a kombinációkat, a nagy bajnokok meg ún heurisztikus megközelítést alkalmaznak, azóta én is csak összehúzott szemmel érzem, hogy az adott mintázatban mihez is kéne nyúlni.
Na ennek köszönhető, hogy Bobek föltörli velem a fekete-fehér padlót. A mai különösen kínos volt, mert még az elején elnéztem egy bástyát (úgy látszik, az összehúzott szem csak a heurisztikának kedvez, a látásnak nem), de Boldi magától értetődően engedte, hogy visszavegyem a lépést. A középjátékban egy lépésem után javasolta, hogy inkább a gyalogot toljam meg, mert így jobban járok, és mivel igaza volt (onnan tudom, hogy elmagyarázta), így hagytam, hogy ő lépjen egymás után hármat, fehér-fekete-fehér sorrendben, elvégre még csak gyerek.
Heurisztika ide vagy oda a végjátékban maradt 1 db királyom, neki meg a király mellett egy bástyája, Hm. Már ez is egy kicsit ciki volt, de gondoltam, hogy ezzel aztán úgyse mattol be. De.
Nekünk, jó sakkozóknak ez magától értetődően megy, de aki kezdő? Még nincs 7? Se írni, se olvasni nem tud? Meg még járni se? Hát neki aztán nagy dolog! Na ezért hagytam. Elvégre pedagógia is van a világon, nem minden a heurisztika.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése