Áron egy napja

Vannak benne ismétlődő elemek, gazdagon. Ilyen pl. a szopi, kaki, köldökcsonk-kezelés (mert egyeseknek a szokásos 8 nap helyett még az első hónap végén sem esik le!!!), karban-levés (amitől kissé nehéz egy kézzel gépelni), séta a levegőn, vendég-várás, bukás, esti fürdés a mosdóban, napi egy csepp D-vitamin, puszifogadás…
A délelőttök nyugisak, általában 8-tól alszik 2-ig, persze közben szopi-szüneteket is beiktat. Ezalatt én kb. fél 11-ig elintézem a legszükségesebb otthoni tennivalókat (reggeli, öltözködés-öltöztetés, ágyazás, rendrakás, hangyairtás, mosás…). Áron olyan nyugisan alszik ebben az időszakban, hogy legtöbbször egy nagy játszás is belefér Boldival (ez a „golyózást”, matricázást, gyurmázást, „kuckózást” tartalmaz). Időközben megérkezik a Mamám (aki minta Nagyi) az ebéddel, és együtt indulunk a játszótérre. Egyedül még nem próbálkoztam a 2 gyerek 3 emelet problémával. Idővel biztos menni fog, de mostanában Boldi elég szófogadatlan, és nagyon kell rá ügyelni a lépcsőn lefelé, hogy a kívánt sebességgel és formában érkezzen meg a földszintre. A játszótéren Áron békésen alszik a babakocsiban, persze fogadja a gyönyörködő tekintetek özönét, ha nincs „elsátorozva” egy textil-pelussal. Mindenkinek azt mondom, hogy a nap miatt, de igazából nem akarom, hogy irigykedjenek. Boldi eközben focizik, homokozik, hintázik (szóval amolyan átlagos játszótéri foglalatoskodás), amiben egyedi, az a galambriasztó játéka. Ez egy olyan társas-játék, amelyhez kell egy elég gyorsan futó, jól kavicsokat dobáló, hangosan kiáltozó és természetesen sas-szemű kisfiú és galambok. A nagy játékban egészen hisztiig fárad a család, úgyhogy a hazafelé tartó út göröngyös, hosszú és nagyon hangos. Otthon ebéd - ez a legfárasztóbb pontja a napnak: párhuzamosan eszik a farkaséhes Áron, és az éhségnél fáradtabb Boldi. Ebéd után Boldinak aludnia kéne, de ezt manapság egyre nehezebb kivitelezni. A mama általában ezen a ponton mond búcsút az unokáknak. Áron délután hol alszik, hol sír, hol nézelődik, ez jellemző rám is. Aztán megérkezik a mi Apucink, és kezdetét veszi a foci a kertben, amihez Áronnal ritkán csatlakozunk, de legtöbbször a teraszról figyelünk, és közben készítjük a vacsit. Az esti vacsi-fürdés-altatás elég flottul megy. Szeretem az estéket. Boldi minden este meghatározza, hogy hol alszik, és hogy kell-e a pelus éjszakára. Egyre népszerűbb alvóhely a csúszdáságy, és annak is a kuckóvá avanzsált alja. Áron általában mellettem alszik, illetve 2 napja visszakaptuk Ágiéktól a bölcsőt, mely tizenvalahány csecsemőt ringatott már, és Ági szülei rendelkeznek ideiglenes lakhelyéről.

Boldi duma

Áron 4. hetének betöltekor úgy gondoltam, itt az idő, hogy elmenjek egy kis szabadságra. A 2 gyereket magam mögött (és anyukám előtt) hagyva, merészen nekivágtam a nagy útnak. El is jutottam a tőlünk kb. 150 m-re fekvő bevásárlóközpontba, hogy beszerezzek egy-két dolgot. Élveztem is, meg nem is. Azt hiszem függő lettem. Hazafelé arra gondoltam, hogy veszek egy nagyobb fajta 2 kg-os kenyeret, és ringatom… 30 percig tartott magányom. Mama azzal fogadott otthon, hogy Áron sírt, és Boldi arra a kérdésre, hogy „miért sír ez a kisbaba?”, valószínűleg helyesen azt a választ adta, hogy „mert éhes”, és utána kissé felháborodva hozzátett, hogy „és mama magával vitte a tejet!”.

Boldi és az empátia

A nagyon megható élményeim közé sorolom (nem csak a jelenleg bennem zajló hormonális túlbuzgás miatt), amikor Áron sírására Boldi is szájgörbüléssel válaszol (természetesen ennek iránya a lefele, jó tesókról lévén szó). Ilyenkor gyakran beállok a sorba (jó anyjukról lévén szó).

Munka után édes a pihenés

Délután a gyerekgyárban leállnak a szalagok, amin a tanítani és nevelnivaló gyerekek mennek, az ember szusszan egyet, lemossa a vért a kezeiről, és hazajön. Itt aztán jól beuzsonnál, és aztán felötlik a gondolat benne, vagy Dóriban, eselleg Boldiban, hogy de jó is lenne egy kertes házban lakni, ahol szépen gondozott, de azért nem kényes fű van, és ha már ilyen fű lenne, akkor arra a fűre le kellene menni focizni. Nagy szerencse, hogy immáron ez nem csak gondolati szinten, hanem a földszinten is megvalósult.(szóval viccelek) Így aztán gyakran megyünk le délutánonként focizni. Boldi már eddig is szép sikereket mutatott föl a labdával. A felé guruló gumilabdát viszonylag nagy pontossággal rúgja vissza célzottan nekem, és ebben nem csak a saját korosztályát tekintve van jó helyen , hanem az egyesítettett összkisgyermekkori csoportban is. Nem tagadom, hogy atyai keblem büszkén dagad, mikor a játszótéren hanyagul odavetem Boldinak, hogy na gyere focizzunk, majd 5-6 folyamatos passzolás után, ha fél méterrel mellém rúgja a labdát, akkor rászólok, hogy, hé, Boldi!, pontosabban. Ilyenkor aztán tisztességben megőszült lányos apák szemét lepi el a könny, kevésbé labdaérzékeny fiúk apukái néznek fogcsikorgatva maguk elé.

A fejlődés következő lépcsőjén vettünk Boldi szülinapjára (április 11., többet nem mondom el, tessék megjegyezni!) egy „igazi” bőrlabdát. Fehér alapon fekete pöttyök, öt és hatszögletű darabokból összevarrva, szóval igazi klasszikus darab. Még aznap ki is próbáltuk, és Boldi gumilabdán csiszolt technikája itt sem mondott csődöt. A foci hangjaira megjelent Roni, a szomszédból, akiről röpke 30 másodperc alatt az alábbiak derültek ki:
Ő Roni, óvodás, a Lauder oviba jár, de jövőre iskolás lesz. Most Viktornál volt, aki ott lakik fönnt és van egy pléjsztésönje, de az neki (Roni) is van. Van egy bátyja, Dávid, aki szintén lauderes, 3.-os, és Móniba szerelmes, és ez nem titok. Ő itt össze szokott barátkozni mindenkivel.
És ez tényleg így lett, mi is bemutatkoztunk, aztán odajött Viktor, aki focista, végül befutott Dávid, aki mindenben megerősítette a Roni által elmondottakat, egyet kivéve, hogy a Móni az titok. Így aztán Dávid jól meggyepálta Ronit, de aztán fociztunk, helyesebben csak passzolgattunk, és a fiúk is megdicsérték Boldi labdaérzékét.

Foci közben mi a fiúkkal építgetjük a jószomszédi viszonyt, Dóri a lányokkal veszi föl a kapcsolatot. A házban lakó Réka már volt is nálunk vendégségben a mamájával együtt.

Szülinapi buli

Minden idők legnagyobb szabású rendezvényét tartottuk új lakásunkban azzal a céllal, hogy megünnepeljük Boldi 3. születésnapját. (Itt jegyzem meg, hogy 11-én Dóri is kapott egy csokor virágot, mert neki meg szülésnapja volt aznap. Érdekes egybeesés.) Ennek megfelelően egész nap sütött-főzött A Daubner György féle és az Eckhardtné Judit féle cukrászda, hogy aztán egy páros versenyben mérje össze erejét a habkönnyű epres túrótorta és a szedres sárlott (í.: Charlotte) torta. (A pogácsákat nem versenyeztettük, erőnyerő volt a gauda sajtos.)

Délelőtt még lehordtam az erkélyről 12 db úgynevezett bazinagy falazótéglát, amiből 2 db alkotott egy kört. Így 6 fordulóval hipp-hopp lent is volt az egész a tárolóban, ami – bár a harmadikon lakunk – 4 emelet, azaz összesen 24 emelet le, ugyanannyi föl, plusz még egy üres kör föl és le, amikor a kertészetben vásárolt 10 literes földet vittem föl a fogaim közt, mert a kezemben azok a rohadt nehéz kifejlett leanderek voltak, míg a fülemről a büdöskék lógtak szatyorban, mert 10 db most csak 999 Ft volt. Egyszóval vidám vasárnap délelőtt volt, amit nem véletlenül vett kamerára az ATV stábja, hogy a jövő héten leadja a sorozatban. (A téglák, meg úgy maradtak ott, hogy a felújításkor Lajos, a kőműves nem vitte le őket a konténerbe, állítása szerint azért, mert kelleni fognak a kád beállításakor, és nem azért, mert mocskosul nehezek. Na most persze jól megszívta, mert mind a két állítása megdőlt. Úgy kell neki, minek akarja átvágni az okosabbat.)

A rendezvény fél 6-kor vette kezdetét. Először érkezett Csenge és Luca a nagymamával. Ők Évi bm kivételével birtokba vették a csúszdát, és csak mogyorót enni jöttek ki, egészen az ünneplésig.

Aztán jött Namu és Pitör meg Mária és Sándor, és befutottak Esztiék is, akik hoztak héliumos lufit, meg kis szülinapi csákókat, amiket rögtön ki is próbáltunk.


Aztán ittunk Dóri diplomájára


, amit – mivel elfelejtett átvenni hivatalosan, ezért .- előző nap elhoztam a tanulmányi osztályról. Itt aztán hirtelen kerekedett is egy diplomaosztónál is meghatóbb családi ünnepség, mert Sándor azon kívül, hogy gartulált, átadta Dórinak a „királygyűrűt”. Ez egy családi ereklye, amit Sándor papája kapott Ferenc Józseftől, mert summa cum laude végzett a Pázmány Péter Egyetemen anno. Aztán mikor Sándor végzett az orvosin szintén így, akkor megkapta tőle ő. Míg nála volt, addig egyszer betörtek hozzájuk, és minden családi ékszert elvittek, kivéve ezt, mert valószínűleg a betörők elejtették kifele menet. Na ezt a gyűrűt kapta meg most Dóri, aki szintén jeles diplomát szerzett, azzal a kikötéssel, hogy majd adja tovább ő is egy Eckhardt vezetéknevű diplomásnak (na Boldi, ezt elszúrtuk :-)).Ezen Mária dédi jól meghatódott. (A többiek is, csak ők nem pityeredtek el.) A gyűrű egyébként az FJ monogramot viseli, bár elég nehezen olvashatóan. Aznap délelőtt készült ez a kép a királyi család tiszteletére. ( a sas leszállt)

Ezután elárasztottuk Boldit az ajándékokkal.

Ennek ő megörült.


Utána meg tortáztunk,


meg gyertyát fújkáltunk,


és párhuzamos beszélgetéseket folytattunk.

Szóval igazán szép összejövetel volt. Este hálát adtunk az eszünknek, hogy vettünk mosogatógépet, és bedőltünk az ágyba. Érdekesség még, hogy Évi bm hazafeleúton defektet kapott, de ezen nem idegeskedett nagyon, mert csak utólag tudta meg, mikor hazaért. Addig csak furcsa volt az autó viselkedése. Még jó hogy közelre kellett csak menni.

Hol van a híres Kacsarét?

Boldi 2 évesen (amikor még a Kacsa utcában töltötte boldog gyermekkorának hajnalát) arra a gyakori kérdésünkre, hogy „Tudod-e, hogy hol laksz?”, helyesen azt felelte, hogy „Kacsa szám tizenhat”. Na, mi ezt a biztos tudását zavartuk össze fél év múlva egy költözéssel (a Pasaréti útra). Manapság, a fenti kérdésre helytelen, de annál helyesebb választ ad, mely szerint a Kacsaréti úton lakik, hisz az „otthon” fogalma már elkacsásodott.

Dóri konyhájában csak a mosogatógép üzemel

Az új konyhában ritka az ebédfőzés, hála Mamámnak, aki minden nap reggel 8 körül az egész napi ellátmányunkat táskájában cipelve lép be hozzánk. A mai menü: alaszkai lazac, almával, rizzsel (ráadásul házhoz jön). Amikor reggel hallom, hogy nyílik az ajtó, Pavlov híres kutyáihoz hasonlíthatnám magamat és kicsi családomat. Jövő héten már a csengő hangját is társítani fogjuk az ajtónyikorgáséhoz….

Guszta család: majd jön a sok vendég baba-nézőbe, és a csöngetőket lógó nyállal fogadjuk, ami Boldi és Áron esetében még csak-csak érthető, no de nálunk már kevésbé szokványos.
Ha netalántán rám hárul az ebédfőzés, akkor sem esem kétségbe, hiszen Boldizsár remekül segédkezik, főleg a fűszerezésben, zöldség-aprításban, „varázstorta-sütésben”. Éppen gulyásleves készül…

Áron fürdik

Szóval van egy másik fiunk is, Áron, aki már majdnem három hetes. Blogírás közben derült ki, hogy Boldival több dolog történik, mint Áronnal, ezért róla könnyebb írni, de ez nem jelenti azt, hogy. Most Áronról.

Áron szépen hízik, picit nőtt is. A bőre eddig gyönyörű volt, de most kezdenek kijönni rajta az anyatejes pöttyök, amitől majd beragyásodik, mint három éve Boldi. (Akkoriban mi, elfogult szülők nem nagyon vettük észre, de utólag végignézve a ragyás képeket, hááát.)

Egyszer oldalfekvésből átfordult hasra, de ez inkább véletlen lehetett, viszont mostanság már mosolyog, főleg ha anya hajol fölé (nem egy bármely, hanem AZ anya). Csak a vájtszeműek kedvéért írom, hogy ez a mosoly már nem endogén mosoly, hanem a külső ingerre reagáló igazi. /Ez ügyben kérdéseket Dórinak lehet föltenni./

Áron sokat izeg-mozog, szereti, ha kézben van. Ezt onnan tudjuk, hogy jóllakott és kipihent állapotban az ágyon bőg, de ha kézbevesszük, akkor abbahagyja. Sőt, akkor is abbahagyja, ha Boldi odamászik és elénekli neki a Tava sziszél vízeeet ááááraszt c. slágert, ami nem csak Merkúr Frédi kedvenc magyar dala volt, hanem a dokinéni csengőhangja is.

Boldi viszonya eddig az öccséhez kifogástalan. Ugye az elején megvesztegettük, és úgy tűnik ez bejött, de lehet, hogy anélkül is jóba lettek volna. Amikor kéri, akkor Áront az ölébe tesszük és hagyjuk, hogy pátyolgassa. Ennél több is történt már: Amikor Áron sírdogált az ágyon, Boldi odament hozza és azt mondta (eredeti Boldis kiejtéssel):

- Ne sírj kisbaba! Itt az Ányád!

Ma reggel meg spontán oda ment és puszival vigasztalta.

(kis csalás, mert ez a kép nem ma reggel készült)

Áron egyébként nem nagyon sírós, viszont hangosan nyög kakilás közben. Délelőtt nagyot alszik, éjjel viszont sokszor felébreszti Dórit és eszik. (A helyes napirendet már átadtuk neki írásban, de úgy tűnik még tanulmányozza, mert pozitív változást még nem tapasztaltunk. Ha nyolc napon belül nem reagál, akkor végrehajtót küldünk rá.)

Esténként fürdetünk. Na ezekből a képekből adunk most ízelítőt:

Ez még a szobában. Itt látszik, hogy mennyire ki van gömbölyödve. (Tiszta apja.)

Itt Dóri ellenőrzi, hogy Áron hónalja szépen derékszögelődik-e.

Két nemendogén mosoly.

Ez meg már a fürdés utáni szárítás. (Tiszta fiú.)

Fürdés közbeni képek azért nincsenek, mert maga az aktus négykezes (plusz az Áron darabjai), így a fényképezőnek nem marad hely.

Gyorsan mutatunk még néhány képet, most, míg nem ragyás Áron

Alvást tettet

Ordít vagy ásít?

1095 B-day

Így néz ki a hároméves Boldizsár a szülinapjának reggelén.

Este meg így.

A kettő között meg szolid ünneplés.

Rokonok

Na tessék! Múltkor írtam Boldiról, hogy a zene nem annyira fekszik neki, erre hétfőn tojást kerestünk a Gáboréknál, és Boldi a nap végén négykezest játszott Tomi nevű negyednagybátyjával. A manók táncán kívül volt azért mászókázás-csúszdázás is.

Itt ismerkedtünk meg Eckhardt Erzsivel (és családjával), akinek dégynagypapája megegyezik Dóri üknagypapájával. Tomi pedig nem más, mint Erzsi legkisebb fia.

A tojáskeresés jól ment, az összeset megtaláltuk, így a gyerekek nem jelentettek konkurenciát Ági remekbeszabott szendvicseinek megevésekor.

Fák, virágok

Ma Bogdányban jártunk a nagyszülőkkel, de csak a fél család, mert Dóri és Ironman otthon maradtak. Boldi több mint 2 órán keresztül állt a fűnyíró mögött, és tolta. Lehet mondani, hogy bejön neki a füvezés. A motoros fűnyíró mellesleg alig akart elindulni, miután egész télen kint volt a terasz alatt. Az igazi csoda mégsem az volt, hogy beindult a gép, hanem hogy nem lopták el.

Ez lett a végeredmény.

Hazafelé Boldi bealudt a kocsiban, kezében szorongatva az ibolyacsokrot, amit Dórinak szedett. Itthon aztán félig kómásan nehezen értette meg, hogy miért küldözgetjük a lakásban ide-oda, de végül rájött, hogy a titokzatos nyúl csokikat rakott neki mindenfelé. Begyűjtötte az összeset és a nagyobb részét be is tolta. Mi meg most izgulhatunk, hogy ami ilyen könnyen bement, az milyen nehezen jön majd ki.

Gasztroenterológia

Idén is húsvétkor látogattunk el Traktaharkányba. A rutintalan Zsolti sógor minden falat után dicsérte a felhozatalt, míg mellette én, a csendes gyilkos, toltam be a mennyiségeket. Csak desszertből volt háromféle, de addigra már a mezőny meglehetősen lefáradt, és csúnyán alulteljesített, bár ezzel együtt sem hiszem, hogy ma bárhol reggelire került volna sor. Én is csak a gyerek miatt, jelképesen.






Itt volt mindhárom dédi,


Csuszi néni és Tóni bácsi,


Namu és Pitör


Eszti&Zsolti (a róluk készült képet Zsolti kérésére mellőzzük), meg mink. A vacsorát fehérborral öblögettük (Csepregi fűrészes, vagy valami hasonló). Itt csináltunk Áronnal egy ostoba és primitív viccet is, itt ni:


Persze Boldi sem maradt ki:


A menü tételes felsorolásától eltekintek, részint a helyhiány miatt, részint attól való félelmemben, hogy a listától hirtelen megélénkülne a hétfői forgalom.

Tegnap este az is kiderült, hogy Mária dédi szépen halad a számítógépes tananyag elsajátításában. Szöveget szépen szekeszt, de az íméleket, amiket ír, még nyomtatva, borítékba téve küldi el. És most előtte az újabb kihívás: fényképezős mobilt kapott...

Sándor dédi szülinapi buliján, amit az intézetben szerveztek, Áron és Dóri volt a befejező kép, aminek Sándor igen megörült.

Éva dédi a tegnapi mandulás torta után begyűjtött 4-5 megrendelést, úgyhogy nem fog unatkozni. Arról nem is szólva, hogy aktuális a megcsappant stanglikészlet megújítása.

Csuszi néni és Tóni bácsi hírt adott arról, hogy náluk (A Lake Michigan partján) is 20 fokok voltak télen, csak mínuszban.

Míg ezek kiderültek, addig Boldi benyomott másfél nyuszis mézeskalácsot, majd este még megnéztük az Athletico Bilbao-Valencia második félidejének első félidejét, és végül szörnyű rémálmok közepette aludtunk a reggeli ágybakávéig.

Beszélgetünk

- Boldi, te most a dackorszakban vagy?
- NEEEEEEEEEEEEM!


- Boldi, fogadj szót, és mondd szépen, hogy nem!
- NEEEEEEEEEEEEM!
- Látod, szívem, milyen szófogadó a gyerek!?

Hív a tal

A szerda és a csütörtök Áron hivatalos iratainak intézésével telt. Azért ment két nap alatt, mert már egy másikat rászántam. Nézzük a teendőket:
1. adatok bediktálása a kórházban (sor 0 perc, ügyintézés 5 perc)
2. 300 napnál nem régebbi házassági anyakönyvi kivonat beszerzése az Úri utcából (sor 0 perc, ügyintézés 15 perc)
3. Baross utca túloldalán az Önkormányzatnál után kiállítják a születési anyakönyvi kivonatot (sor 40 p, üi.:10 p)
4. innen 30 m-re az önkormányzat ügyfélszolgálatán kiállítják a lakcímkártyát (sor 60 p, üi.:3 p)
5. OEP-nél (Országos Egészségbiztosítási Pénztár), Teve utca kiállítják a TAJ káryát (sor 40 p, üi.: 5 p)
6. Irány 5 m-rel odébb, ahol a Terhességi Gyermekágyi Segélyt (TGYÁS) igénylést lehet leadni, ha nálam lenne a kismamakönyv, meg a munkáltatói nyilatkozat. (sor 0 p, felvilágosítás 2 p)
7. Páva utca, Dóri munkáltatói igazolása (sor 0 p, üi.: 10 p)
8. OEP, Teve utca, TGYÁS leadása (sor 40 p, üi.: 5 p), de felhívják a figyelmet, hogy a Boldi után járó GYES-t le kell mondani, de mivel már számfejtették a márciusit, ezért nem márc. 23-tól, hanem április 4.-től.
9. Irány a Lőportár utca(Területi Államháztartási Hivatal) , ahol a GYES-t lehet lemondani, és az egyszeri anyasági támogatást, ún. kelengyepénzt lehet igényelni. Itt egy kedves hölgy felvilágosít, arról, hogy mit kell kitölteni, valamint arról, hogy most kb. 3 órát kellene sorban állni. (sor 10 p, üi.: 10 p)
10. Másnap ismét irány a Lőportár utca, nyitás előtt 10 perccel. Kígyózó sor, sorszámhúzás (131-es, előttem 30 várakozó). Várakozás közben 2 db idegesítő anyuka, ill. 2 db idegesítő nagymama fejhangon osztja az észt, hogy kinek mit hogyan kellene csinálni. Sikerül leadni a papírokat. (sor 120 p, üi.: 5 p)
11. A Lőportáros papírral (GYES.lemond) át a Teve utcába, ahol ezt lemásolják és átveszik, ezzel indulhat a TGYÁS igénylés. (sor 25 p, üi 2 p)

összesen: várakozás 335 perc, ügyintézés 72 perc, autózás ide-oda, na ezt nem mértem. Eközben az ügyintézők mindenhol udvariasak, gyorsak és pontosak voltak. Sehol egy undok őr, egy bosszantó portás. Azért, ha ezeket a dolgokat egy ablaknál el lehetne intézni, az jó lenne, főleg azért,mert akkor a tavaszi szünetből 2 napot nem ügyintézéssel, hanem a gyerekekkel lehetett volna tölteni.

Az autó és én

A társasházunk aljában van egy hatalmas teremgarázs. Ez a hely Boldi egyik kedvence, mert sok autó van benne. Szoktunk nekik köszönni, meg jó éjszakát kívánni. A kedvencünk egy szürke színű Audi A6-os, amit minden alkalommal meg kell nézni. Boldi csak úgy emlegeti, hogy a szomorú autó. Egy ideig próbáltam kideríteni hogy miért szomorú az autó, de ez kudarcot vallott:

- Apa, apa, apa, apa,apa, itt a szomorú autó!
- Miért szomorú az autó, Boldi?
- Miért, szomorú? Apa,apa,apa,apa, miért szomorú?
- Nem tudom, Boldi, te mondtad, hogy szomorú.
- Igen, apa, itt a szomorú autó!
- De, miért szomorú, Boldi?
- …
- …
és így tovább a végtelenségig. Ha nem elegyedek szóba a gyerekkel, akkor is legalább negyed óra, míg szabadulunk, de akkor variálódnak ezek:
Itt a szomorú autó.
Itt van a helye a szomorú autónak.
A szomorú autónak piros a lámpája.

Ma viszont mi történt? (Na, mi? Mondjad!) Lementünk, és nem volt ott az autó!
- Holvan a szomorú autó?
- Elment, majd jön vissza.
- Iigeeeeen?

Ezt beszéltük aztán egész úton a közértig, ott, és vissza. Aztán vásárlás után pont ott voltunk, mikor az A6-os visszajött, és azóta bővült a repertoár egy 4. mondattal is:

- A szomorú autó visszajött HOZZÁM!

Egyébként meg nem a szürke okozza a szomorúságot, mert ezt teszteltem, hanem az audiság, de az is mérethez kötve, mert a szürke A4-es nem vált ki szomorúságot, de az A6-os még acélkékben is. Folytatom a kísérletezést.

Nagy dolog

Kedd volt az első igazi tavaszi szünetes nap. Apának nem kellett dolgozni menni, és amúgy sem volt semmi extra délelőtti program, úgyhogy lehetett reggel egy nagy lustizással kezdeni a napot. Mikor ezt meguntuk reggel háromnegyed hatkor, akkor megittuk a reggeli kávét és tápszert, és fölvittük Boldit a ZK-be (Zöld-pardon-kő), hogy a Namu elvigye őt randizni Pannival. A randi alatt kisebbfajta baleset történt, miszerint a vőlegény bepisilt, így mielőtt komolyra fordulhatott volna a dolog Pitör hazamenekítette Boldit. Eközben a rest of elment ajándékot venni Gergőnek szülinapra, meg Boldinak húsvétra, meg szülinapra, meg a majdani délutáni kakira.

Aztán jött délután a doktornéni Áronvizsgálóba. Áron szépen hízott, így szemre, (mert mérlegünk nincs- erről többet talán majd Dóri ír egyszer), a köldöke szépen alakul, az etetések alatti és utáni gejzírkitörések normálisnak tekinthetők. Boldi kb. 10 perc után megunta a diskurzust, és kiabált a doktornéninek, hogy „Csöndet!”, de ezen mindenki csak mosolygott, de azért eszébejutott a doktornéninek, hogy jövő héten aktuális a hároméves oltás…

A délutáni alvás kivételesen Boldi hisztivel kezdődött, hogy: „Én nem alszom, SOHA!”, de aztán rajtaütésszerűen elaludt. Nagy üzlet lenne Boldit revízionista tüntetésekre kikölcsönözni, mert a Nem-nem-sohába nagyon erős. Felkelés után viszont ráült a bilire és és aztán titokzatos arccal közölte, hogy
- Van itt valami meglepetés ebben a kék biliben!- és bár nem volt hajlandó felállni róla, de a szagok árulkodtak, hogy valami nagy dolog született
Aztán a személyi kultusz jegyében megszervezte a fogadtatást:
- Most te nem tapsolsz és te is* apa. Most először én tapsolok, aztán te is és te is! - , aztán fölállt és bemutatta:
- Én is kakiltam egy zöld kakit. sőt kettőt!- és tényleg, bár zöldnek nem volt zöld, de mennyiségileg tényleg kitett kettőt. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy erre még én is büszke lehettem volna. Tapsok a tapsrend szerint, lementek, aztán:
- Apa, most megyünk sültkrumplizni!”- és így is lett.

Este meg jutalmul elővettük neki a frissen vett Apu és én c. dvd-t, és megpróbáltuk kitalálni, hogy mit rajzol Danny Daddynek.

*a sem helyett is ist használunk

Weekend

Szombaton Csenge és Luca látogatott meg minket, akiket a nagymama hozott el piros autón, kivívva ezzel Boldi csodálatát. Mióta megvan a Verdák című rajzfilm, azóta az első számú kedvenc a piros autó, legyen az akár matchbox vagy kamion.

Este Lórival megünnepeltük Áron születését, rettenetes mennyiségű étellel a Szent Jupátban, valamint hasonló mennyiségű borral. A többire nem emlékszem.

Vasárnap bent jártunk az iskolában, a közösségi napon. A vízilabda vb-döntőt ugyan elbuktuk, de Boldi elégedett volt, mert körbeajnározták a lányok, akiknek néha nagy kegyesen adott egy puszit, kergetődzhetett Ádival a fiúwcben hangos sikítások közepette (valószínűleg Boldi sikított, nem Ádi), valamint megtekintette a maceszsütést is.