Vannak benne ismétlődő elemek, gazdagon. Ilyen pl. a szopi, kaki, köldökcsonk-kezelés (mert egyeseknek a szokásos 8 nap helyett még az első hónap végén sem esik le!!!), karban-levés (amitől kissé nehéz egy kézzel gépelni), séta a levegőn, vendég-várás, bukás, esti fürdés a mosdóban, napi egy csepp D-vitamin, puszifogadás…
A délelőttök nyugisak, általában 8-tól alszik 2-ig, persze közben szopi-szüneteket is beiktat. Ezalatt én kb. fél 11-ig elintézem a legszükségesebb otthoni tennivalókat (reggeli, öltözködés-öltöztetés, ágyazás, rendrakás, hangyairtás, mosás…). Áron olyan nyugisan alszik ebben az időszakban, hogy legtöbbször egy nagy játszás is belefér Boldival (ez a „golyózást”, matricázást, gyurmázást, „kuckózást” tartalmaz). Időközben megérkezik a Mamám (aki minta Nagyi) az ebéddel, és együtt indulunk a játszótérre. Egyedül még nem próbálkoztam a 2 gyerek 3 emelet problémával. Idővel biztos menni fog, de mostanában Boldi elég szófogadatlan, és nagyon kell rá ügyelni a lépcsőn lefelé, hogy a kívánt sebességgel és formában érkezzen meg a földszintre. A játszótéren Áron békésen alszik a babakocsiban, persze fogadja a gyönyörködő tekintetek özönét, ha nincs „elsátorozva” egy textil-pelussal. Mindenkinek azt mondom, hogy a nap miatt, de igazából nem akarom, hogy irigykedjenek. Boldi eközben focizik, homokozik, hintázik (szóval amolyan átlagos játszótéri foglalatoskodás), amiben egyedi, az a galambriasztó játéka. Ez egy olyan társas-játék, amelyhez kell egy elég gyorsan futó, jól kavicsokat dobáló, hangosan kiáltozó és természetesen sas-szemű kisfiú és galambok. A nagy játékban egészen hisztiig fárad a család, úgyhogy a hazafelé tartó út göröngyös, hosszú és nagyon hangos. Otthon ebéd - ez a legfárasztóbb pontja a napnak: párhuzamosan eszik a farkaséhes Áron, és az éhségnél fáradtabb Boldi. Ebéd után Boldinak aludnia kéne, de ezt manapság egyre nehezebb kivitelezni. A mama általában ezen a ponton mond búcsút az unokáknak. Áron délután hol alszik, hol sír, hol nézelődik, ez jellemző rám is. Aztán megérkezik a mi Apucink, és kezdetét veszi a foci a kertben, amihez Áronnal ritkán csatlakozunk, de legtöbbször a teraszról figyelünk, és közben készítjük a vacsit. Az esti vacsi-fürdés-altatás elég flottul megy. Szeretem az estéket. Boldi minden este meghatározza, hogy hol alszik, és hogy kell-e a pelus éjszakára. Egyre népszerűbb alvóhely a csúszdáságy, és annak is a kuckóvá avanzsált alja. Áron általában mellettem alszik, illetve 2 napja visszakaptuk Ágiéktól a bölcsőt, mely tizenvalahány csecsemőt ringatott már, és Ági szülei rendelkeznek ideiglenes lakhelyéről.
A délelőttök nyugisak, általában 8-tól alszik 2-ig, persze közben szopi-szüneteket is beiktat. Ezalatt én kb. fél 11-ig elintézem a legszükségesebb otthoni tennivalókat (reggeli, öltözködés-öltöztetés, ágyazás, rendrakás, hangyairtás, mosás…). Áron olyan nyugisan alszik ebben az időszakban, hogy legtöbbször egy nagy játszás is belefér Boldival (ez a „golyózást”, matricázást, gyurmázást, „kuckózást” tartalmaz). Időközben megérkezik a Mamám (aki minta Nagyi) az ebéddel, és együtt indulunk a játszótérre. Egyedül még nem próbálkoztam a 2 gyerek 3 emelet problémával. Idővel biztos menni fog, de mostanában Boldi elég szófogadatlan, és nagyon kell rá ügyelni a lépcsőn lefelé, hogy a kívánt sebességgel és formában érkezzen meg a földszintre. A játszótéren Áron békésen alszik a babakocsiban, persze fogadja a gyönyörködő tekintetek özönét, ha nincs „elsátorozva” egy textil-pelussal. Mindenkinek azt mondom, hogy a nap miatt, de igazából nem akarom, hogy irigykedjenek. Boldi eközben focizik, homokozik, hintázik (szóval amolyan átlagos játszótéri foglalatoskodás), amiben egyedi, az a galambriasztó játéka. Ez egy olyan társas-játék, amelyhez kell egy elég gyorsan futó, jól kavicsokat dobáló, hangosan kiáltozó és természetesen sas-szemű kisfiú és galambok. A nagy játékban egészen hisztiig fárad a család, úgyhogy a hazafelé tartó út göröngyös, hosszú és nagyon hangos. Otthon ebéd - ez a legfárasztóbb pontja a napnak: párhuzamosan eszik a farkaséhes Áron, és az éhségnél fáradtabb Boldi. Ebéd után Boldinak aludnia kéne, de ezt manapság egyre nehezebb kivitelezni. A mama általában ezen a ponton mond búcsút az unokáknak. Áron délután hol alszik, hol sír, hol nézelődik, ez jellemző rám is. Aztán megérkezik a mi Apucink, és kezdetét veszi a foci a kertben, amihez Áronnal ritkán csatlakozunk, de legtöbbször a teraszról figyelünk, és közben készítjük a vacsit. Az esti vacsi-fürdés-altatás elég flottul megy. Szeretem az estéket. Boldi minden este meghatározza, hogy hol alszik, és hogy kell-e a pelus éjszakára. Egyre népszerűbb alvóhely a csúszdáságy, és annak is a kuckóvá avanzsált alja. Áron általában mellettem alszik, illetve 2 napja visszakaptuk Ágiéktól a bölcsőt, mely tizenvalahány csecsemőt ringatott már, és Ági szülei rendelkeznek ideiglenes lakhelyéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése