A társasházunk aljában van egy hatalmas teremgarázs. Ez a hely Boldi egyik kedvence, mert sok autó van benne. Szoktunk nekik köszönni, meg jó éjszakát kívánni. A kedvencünk egy szürke színű Audi A6-os, amit minden alkalommal meg kell nézni. Boldi csak úgy emlegeti, hogy a szomorú autó. Egy ideig próbáltam kideríteni hogy miért szomorú az autó, de ez kudarcot vallott:
- Apa, apa, apa, apa,apa, itt a szomorú autó!
- Miért szomorú az autó, Boldi?
- Miért, szomorú? Apa,apa,apa,apa, miért szomorú?
- Nem tudom, Boldi, te mondtad, hogy szomorú.
- Igen, apa, itt a szomorú autó!
- De, miért szomorú, Boldi?
- …
- …
és így tovább a végtelenségig. Ha nem elegyedek szóba a gyerekkel, akkor is legalább negyed óra, míg szabadulunk, de akkor variálódnak ezek:
Itt a szomorú autó.
Itt van a helye a szomorú autónak.
A szomorú autónak piros a lámpája.
Ma viszont mi történt? (Na, mi? Mondjad!) Lementünk, és nem volt ott az autó!
- Holvan a szomorú autó?
- Elment, majd jön vissza.
- Iigeeeeen?
Ezt beszéltük aztán egész úton a közértig, ott, és vissza. Aztán vásárlás után pont ott voltunk, mikor az A6-os visszajött, és azóta bővült a repertoár egy 4. mondattal is:
- A szomorú autó visszajött HOZZÁM!
Egyébként meg nem a szürke okozza a szomorúságot, mert ezt teszteltem, hanem az audiság, de az is mérethez kötve, mert a szürke A4-es nem vált ki szomorúságot, de az A6-os még acélkékben is. Folytatom a kísérletezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése