Idén is húsvétkor látogattunk el Traktaharkányba. A rutintalan Zsolti sógor minden falat után dicsérte a felhozatalt, míg mellette én, a csendes gyilkos, toltam be a mennyiségeket. Csak desszertből volt háromféle, de addigra már a mezőny meglehetősen lefáradt, és csúnyán alulteljesített, bár ezzel együtt sem hiszem, hogy ma bárhol reggelire került volna sor. Én is csak a gyerek miatt, jelképesen.
Itt volt mindhárom dédi,
Csuszi néni és Tóni bácsi,
Namu és Pitör
Eszti&Zsolti (a róluk készült képet Zsolti kérésére mellőzzük), meg mink. A vacsorát fehérborral öblögettük (Csepregi fűrészes, vagy valami hasonló). Itt csináltunk Áronnal egy ostoba és primitív viccet is, itt ni:
Persze Boldi sem maradt ki:
A menü tételes felsorolásától eltekintek, részint a helyhiány miatt, részint attól való félelmemben, hogy a listától hirtelen megélénkülne a hétfői forgalom.
Tegnap este az is kiderült, hogy Mária dédi szépen halad a számítógépes tananyag elsajátításában. Szöveget szépen szekeszt, de az íméleket, amiket ír, még nyomtatva, borítékba téve küldi el. És most előtte az újabb kihívás: fényképezős mobilt kapott...
Sándor dédi szülinapi buliján, amit az intézetben szerveztek, Áron és Dóri volt a befejező kép, aminek Sándor igen megörült.
Éva dédi a tegnapi mandulás torta után begyűjtött 4-5 megrendelést, úgyhogy nem fog unatkozni. Arról nem is szólva, hogy aktuális a megcsappant stanglikészlet megújítása.
Csuszi néni és Tóni bácsi hírt adott arról, hogy náluk (A Lake Michigan partján) is 20 fokok voltak télen, csak mínuszban.
Míg ezek kiderültek, addig Boldi benyomott másfél nyuszis mézeskalácsot, majd este még megnéztük az Athletico Bilbao-Valencia második félidejének első félidejét, és végül szörnyű rémálmok közepette aludtunk a reggeli ágybakávéig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése