Kedden kölcsönkaptuk Pannit egy fél napra. Panni és Áron fél perc alatt egymásra hangolódtak, s gyakorlatilag önműködően játszottak egész délután, semmi keresnivalóm nem volt körülöttük, csak zavartam volna, egy jó anyának "tudni kell lelépni"..., úgy is tettem.
Van egy klasszikus elmélet, mely szerint a 3 gyerek egy családban veszélye, hogy kialakul egy erős pár, s a háromból egy magányosabb lesz. Én a saját háromgyerekemmel kapcsolatban nem igazán érzem ennek a gondolatnak a létjogosultságát (bár a 2+1 felosztás sokszor előbukkan, csak mindig más a páros két tagja, így szerencsére nem mindig ugyanaz a gyerek marad egyedül).
Panni, Áron, Berci trió esetén viszont nagyon érezhető: Berci mindig kiszorul, és ilyenkor nagyon nehéz vele. (Ha csak Panni és Berci találkoznak, remekül eljátszanak egymással.) Bercusom próbál csatlakozni, sokszor elég ügyetlen eszközökkel, s emiatt gyakran úgy sül el a dolog, hogy a "páros" felismeri Berciben a közös ellenséget, ami nekik remek apropó, hogy még összeforrottabban játszanak együtt, de Bercus dolgán csak nehezít.
Meg kell tanulni együtt játszani, nem is olyan könnyű feladat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése