Szóval elvittem Boldit is síelni a sítáborba. Az eleje egy kicsit nehéz volt: Boldi a felvonón már sírós hangon közölte, hogy fázik a keze és a lába, ergo menjünk haza. Szerencsére kaptunk rögtön lábmelegítőt. (zseniális cucc: vasporos zsákocska, ami öt órán keresztül meleget ad). Ezzel együtt a délelőtt egy része arról szólt, hogy mikor hívjuk a Vadit, hogy vigye haza.
Aztán belöktem a gyereket egy csapatba, ahol nem én voltam a főnök, így Boldi is kevésbé hisztizett, de azért nem volt az igazi.Ebédnél a hüttében Boldi nem akart enni. Rántott hús? Nem. Sült krumpli? Nem. Germknödel? Nem. Palacsinta lekvárral, leöntve csokikrémmel, rajta hab? Hmmm. Na jó.
A három paliból kettő eltűnt és vele Boldi mufurcsága is. Onnantól csipogott, és ez kitartott egész nap. Onnantól élvezte a síelést, csinálta a gyakorlatokat, jókedvű volt.
A lenti videó pénteki termés. Szerintem most zártuk le a tavalyi síbalesetet.
1 megjegyzés:
Fantasztikus, ez most repülés, vagy ugrás előgyakorlat? Mire készül a fiú? Csodás felvételek, micsoda háttér! Örülök, hogy jól sikerült. Gratulálok, apának és fiúnak is. Puszi, Mária D.
Megjegyzés küldése