Dolgozó

Ma összeszereltük Boldi dolgozószobáját. Kapott egy szép ágyat, az aljában sok fiókkal,

meg egy dönörű íróasztalt is.

A komódot majd akkor tesszük be, ha találok valakit, aki segít felcipelni négy plusz egy emeletet azt a dögnehéz fost.

A délutáni alvás alatt nyolc habkönnyű fordulóval felhoztam az alkatrészeket, majd miután a szomszédba érkezők a mi csengőnket nyomták a kapuban, már az alvó gyermekeink sem képeztek akadályt a szereléshez. Tényleg hamar sikerült mindent összerakni, Dóri meg átpakolt-bepakolt-átrendezett-betolt-rendezkedett-díszített, így aztán este megmutattuk Boldinak, hogy milyen is lett a szoba. Hát ilyen:

Persze még lesznek képek a falon, meg új polc, de a nagyja már látszik. A kukszliba meg csináltunk egy dolgozósarkot büntetésben lévő gyerekek számára.

Dóri megkérdezte Boldit:

- Na hogy tetszik a szoba?

- Nagyon szép, tetszik. De nem baj, ha csak később költözöm ide? Amikor majd egy kicsit nagyobb fiú leszek...