Boldi csütörtök óta tartó enyhe lázának, náthájának, köhögésének apropóján hétfőn felkerestük a doktornéninket, aki megnyugtatott minket, hogy ez már az alagút vége, s bár tapasztal némi takony jóvoltából felharsanó zörejt, még egy nap kényszerpihenő után, szerdán mehet suliba. Hurrá, gondoltuk magunkban, de azután kedden a gyerek újból lázas lett, bágyadt, és elképesztően nazális hangokat hallat azóta is. Sebaj, szerdát is kihagyjuk, csütörtökre meggyógyulunk, hogy anya és apa nyugodt szívvel utazhasson.
Ehhez képest: Ma szerda van, Boldi köhög, taknyos, ráadásul Bercus is lázasan ébredt. Riasztottam a doktornénit, aki délben meg is vizsgálta Boldit és Bercit, előbbinél arcüreggyulladásra, utóbbinál mandulagyulladásra írt antibiotikumot, s említett mindkettőnél tüdőtájon valami halk zörejt. Reggel óta hezitáltam, hogy menjek-e vagy maradjak, és ez esetben utazzon csak Áron (10 napja számolgatja, hogy még hányat kell aludni) VP-vel és Éva nagymamával.
Sehogy sem dönthettem jól, mert egyfelől nem sok esélyt láttam arra, hogy jó szívvel itthon hagyom a betegen Bercust és Boldit, másrészt viszont Áron sem megy szívesen nélkülem, pedig annyira készül erre az útra.
Egész nap toporogtam a lakásban, nem tudtam elszánni magam arra, hogy elkezdjek csomagolni. Elhatároztam, hogy ha Bercus éjszaka láztalan, és jókedvűen ébred, akkor engedek VP csábításának, és elmegyek, viszont ha hőemelkedése vagy láza van, akkor maradok, menjenek nélkülem.
Még mindig szerda van. 5 órakor hazaért Áron is az oviból. Csillogó szemmel mutatta nekem a legújabb rajzait. Csillogtak a szemei..., a láztól. Árcsi megadta a kegyelemdöfést az útitervünknek, bár ha reggel mindenki láztalanul ébred, és Áronnak sem fáj a mandulája, megyünk! Ez most a terv, vagy a füstje?????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése