Krumlov ősszel

A szerdai napunkat végighezitáltuk, hogy utazzunk-e vagy sem, mivel Bercus és Boldi is elég ramatyul voltak. Mikor Árcsinál is 38at mutatott a hőmérő este, azt gondoltam, ebből otthonülős hétvége lesz, csehek nélkül. Éjszaka elhatároztam, hogy ha minden gyerek mosolyogva ébred, és a jó közérzetet a lázmérő is igazolja, akkor és csak akkor kezdek csomagolni, esetleg, ha..... S lőn, reggel a gyerekek mosolyogva, láztalanul ébredtek, Berci és Boldi kifejezetten jól érezte magát, ebben biztos nagy szerepe volt az antibiotikumnak. Újból elárasztott a menjünk?????-ne menjünk????? dilemma, s a végén abba maradtunk VP-vel, hogy döntsön a doktornéni, akit amúgy is ki kell hívni Áronhoz. Lilla néni szokásos segítőkészségével egy órán belül nálunk volt, és megvizsgálta a helyzetet, de leginkább Áront, akinek mandulagyulladása van, s bár az antibiotikum egy hónapnyi taknyolást követő mandulagyuszi esetén sajnos nála is javallott, zöld utat kaptunk, mivel az orvosi szakvélemény szerint egy babakocsival és meleg ruhákkal felvértezve nem teszünk rosszat Áronnak, ha tologatjuk a levegőn, estére így is úgy is be fog lázasodni, azt csillapítsuk, szedje a gyógyszerét, és minden rendben lesz!

VP átlapátolta a két szélsőt Nagyvadiékhoz (ők az eredeti forgatókönyv szerint sem jöttek volna velünk), én pedig Áronnal becsomagoltam, s 2kor útnak indultunk, Éva nagymamával, Árcsival, VP-vel és jómagammal a fedélzeten. Dacára eddigi legrövidebb és legkényelmesebb útvonalunknak, csak késő este érkeztünk meg, így mi Áronnal behuppantunk az ágyba, viszont VP és Éva nagymama már első este belehasított az cseh holdvilágos, sörhabos éjszakába...

...Másnap délelőtt Dórit kint hagytuk Áronnal a kastély kertjében, míg Éva nagymamával megnéztük a Rosenbergek emlékeit. Na ennek aztán meg is lett az eredménye, mert onnantól kezdve Dóri mandulái is bedurrantak és a hátralévő két és fél napot otthon töltötte egyedül, lázasan az ágyban, míg mi megnéztük, amit ennyi idő alatt meg lehet: a várost, a jó kricsmiket, Hluboká várát, kajáltunk a Na Louziban, ettünk csülköt a Babyban, és nagyon jól éreztük magunkat. Éva nagymama lába kissé nehezen bírta a strapát, de megígérte, hogy a tavaszi visszavágóra kikúráltatja a bokafájását.

Keveset fotóztunk, de nem tudtuk kihagyni a mindig vicces kisfiú-teli-söröskorsóból-ivást-mímel témát, meg a csülök romjait sem, amit Áron ragacsos malackának hívott.

Ez itt Hluboká, ami a windsori kastély mintájára épült.
Ez pedig a hagyományos alkesztanya, amit most zárva találtunk sajnos, így kivételesen kihagytuk a szokásos kora reggeli becsiccsentős programot.
A képen Dóri anyósa, aki éppen a kilátást keresi (ami épp a háta mögött van. :-))