Árcsi olyan aranyosan törődött velem, míg beteg voltam. Többször odajött hozzám, meg akart puszilni, ölelni, de mondtam neki, hogy sajnos most nagyon vigyáznunk kell, nehogy visszakapja tőlem a mandulagyulladást. Kedd este, altatáskor:
-Áron, képzeld, már nem is vagyok annyira beteg!
-Akkor mostmár nagyon hozzád érhetek?
1 megjegyzés:
Nem Árcsi, csak az Apád !
Sok puszi! Andus
Megjegyzés küldése