"Nem kell izgulni, apa jól van!"

Hol is kezdjem? Nagyon hosszú volt a tegnapi éjszaka és a mai nap. VP csütörtök esténként focizni jár, tegnap is játszott. A meccs 35-dik percében úgy érezte, hogy valaki beleszállt hátulról a bokájába, ami nagyot reccsent, ő pedig fenékre esett. Kiderült, hogy senki sem volt a közelében, rosszul lépett. Lebicegett a pályáról, kiment a szabadba, és egy széken ülve a hóban jegelte a bal lábfejét, míg a meccs véget nem ért. Aztán kikérdezte a csapattársakat a végeredményről, és büszkeség töltötte el a két adott gólpassz felett. Na, ezután jött el az ideje a szakadt achillessel foglalkozni, ami időközben elkezdett fájni (addig csak zsibbadt a lába). A fiúk bevitték a János Kórházba, ahol röpke 2 és fél órányi várakozás után (mi lehet napközben???) megszületett a már sejtett diagnózis: elszakadt a bal achilles ín, 24 órán belül műteni kell, addig is begipszelték.

Egész éjjel nem aludtunk. VP-t fájó bokája és egy részeg szobatárs szórakoztatta, engem elárasztott az aggodalom, legutoljára az egyetemi szigorlatok előtt éreztem ilyen kavart a fejemben.

Bercust sikerült még idejében lefektetnem aludni, és Boldi is elaludt a rossz hír előtt, viszont Áron félálomban hallotta azt, amit VPvel beszélek, ill. érezte, hogy feszült vagyok, és nem aludt el hajnali 4ig!!!!! Pedig Boldival és Áronnal együtt kuckóztunk az ágyban, de Áron csak mocorgott, ölelgetett, simogatta az arcomat. Becsuktam a szememet, igyekeztem úgy tenni, mint aki alszik, de nem vagyok jó színész. Mikor hajnali kettőkor kimentem inni a konyhába, Áron jött velem, háromkor is..., aztán végre négykor elaludtunk. Bercusom negyed ötkor felsírt, aztán fél 5től 7ig nyugalom volt. Árcsi 7kor felébredt.

VP-től reggel vettek vért, és nem voltak megelégedve a laboreredményekkel, túl alacsony volt a a prothrombin szint, azaz nem alvadt rendesen a vére, így a reggeli műtét elmaradt. Napközben kapott infúziót, majd délben újabb vérvétel, ami már azt mutatta, hogy a prothrombin szint elérte az alsó határértéket. Konzultáció belgyógyásszal, aneszteziológussal, majd megszületett a döntés, nem várnak holnapig, délután megműtik. 2 kor, míg aludtak a kicsik befutottam VP-hez, akit őszintén bevallom , láttam már jobb bőrben is, és a környezet sem illet hozzá. Akkor már csak egy ember várt előtte műtétre.

Ha horrorfilmet kéne forgatnom, biztos a János Kórházban tenném, bár egy háborús film körítésének sem rossz.

Mikor hazaértem, Namu mondta, hogy Áront nehéz volt elaltatni, ráadásul amikor belestem hozzá, a legkisebb neszre felébredt, és megkérdezte:

-Apa hol van?

Nem tudtam visszaaltatni. Árcsival egész délután azt kellett játszanom, hogy "barátkozunk", azaz leülünk egymás mellé, megörülünk egymásnak, elhalmozzuk egymást ajándékokkal, majd átölelve azt mondja nekem:

-Hú, ez az én anyám!
Én pedig:
-Hú, ez az én fiam, akit nagyon szeretek.

Közben persze végig VP járt a fejemben, és mikor nem vette fel a telefonját tudtam, hogy épp műtik. 2 órát volt a műtőben, érzése szerint jól sikerült, bár erről semmilyen tájékoztatást ezidáig nem kapott...

Időközben megérkezett Boldi, akit Luxi és Cili hozott haza (köszönet érte). Boldi rettenetesen kimerültnek tűnt, megállás nélkül rágcsálta a ruháját, körmét, VP-ről beszélt.

6 óra tájban átjöttünk Namuékhoz, és Boldi folytatta a rágcsálást, közben kérdezett:
-Most letört apa lába?

Próbáltam neki elmagyarázni, bólogatott, de láttam, hogy ez nem elég. Ekkor Nagyvadi megfogta Boldit, és becsempészte VP-hez a kórházba, ahol Bobek megnézhette a gipszet, hogy apa lába ott van benne, hogy milyen egy infúzió, hova kell pisilni, mikor nem tud lábra állni az ember...

A látogatás után kicserélve ért haza, és első útja Áronhoz vezetett. Elé állt, és azt mondta:
-Áron, nem kell izgulni, apa jól van!

És Boldinak sikerült, ami nekem nem. Áron megnyugodott. (Ideje volt, mert míg Boldi a kórházban járt VP-nél, Áron picit beverte a fejét, és valószínűleg a fáradtságtól annyira elkezdett sírni, hogy telehányt három törölközőt, s közben remegett a lába.)

Este, mikor csokit evett Boldi és Áron, Boldi megszólalt:
-Nagy kár, hogy apa nincs itt, megkínáltam volna őt is!

VP valószínűleg jövő hét elején jöhet haza, elviekben 6 hét fekvő-, majd 6 hét járógipsz. Kicsit soknak tűnik....

Nagyon köszönjük a sok kedves üzenetet, érdeklődést!