hétfő, február 22

Idő van

Szép napom volt ma.




Reggel indultam varratszedésre a Jánosba. Nagyvaditól kölcsönkaptam az automata Volvót, így egy lábat lehet spórolni vezetéskor. A kapuban már rögtön fenn is akadtam, mert a kórház területére való behajtásnál 600 Ft behajtási díjat kell fizetni. Megálltam a kapunál, jön is az ember, aszondja
- 600 Ft lesz.
Mondok neki
- Varratszedésre jöttem, Achilles-ín műtét után vagyok.- Erre koma néz be a kocsiba, mutatom neki a gipszelt lábam, mire ő:
- Ha rendőr lennék, most elvenném a jogosítványát!
- Miért?
- Mer így nem lehet vezetni!
- De ez automata, nem kell hozzá bal láb.
- Na, ha vezetni tud, akkor fizetni is!
- Mondom varratszedésre megyek!
- Na jó, akkor menjen, de pedig fizetni kéne!

Spóroltam ezzel 600+100 Ft-ot (park+kávé), és bebicegtem a váróba. 3/4 8, ötödik vagyok, fasza.
9-re már 15-en voltunk, ember még nem fogyott, közben mondta az egyik betegtologató, hogy 9 előtt orvost még nem látott itt, és tényleg. Negyed 10 felé futott be az első doki, rögtön kifüttyentette a tömegből a 15.-nek érkezett csókosát és elvonult. Hasonlóképp cselekedett a következő doki is, de sebaj előbb-utóbb földi halandó is be fog jutni. És tényleg, 10 kor engem is behívtak. Leszedték a sínt és végre megnézhettem a sebet, de bár ne tettem volna: A sarkam tövétől a vádlim aljáig, egy bő arasz hosszú vágás, ami 14 öltéssel volt összevarva, nem mondanám valami szép látványnak. (Dóri kérdezte: beájulnék, ha látnám? De be ám!)

Mondjuk tojok rá, ha ez kellett ahhoz, hogy utána rendesen működik majd, legfeljebb tangás fürdőgatyót veszek, hogy tereljem a tekinteteket. A varratokat kikapták (5 perc) és már mentünk is a gipszelőbe. Ott 10 perc várás után behívtak, de előtte mondta a dokim, hogy szeretne ottlenni a gipszeléskor, de most elszalad egy fél órára műteni, addig én meg feküdjek bent a gipszelőbe, hogy ne telítődjön vérrel a lábam. Egy fél óra, az teljesen kibírható, hát legyen.

Na most a fél órából konkrétan 3 és fél óra lett. Semmi bloggeres túlzás, tényleg annyi. Közben kiolvastam másfélszer a nálam lévő neveléstudományi könyvet és figyeltem magam, hogy mennyire szar érzés ennyit ott feküdni, kiszolgáltatottan, elzárva a hírektől. Néha jött a gipszmester és mondta, hogy várunk a doktor úrra. Hát vártunk.

Fél három magasságában megjött a doki, azt mondta, elnézést, két műtét volt. Mire én leüvöltöttem a fejét, hogy mit képzel magáról, több, mint 3 órája várok, ez mégiscsak hallatlan, de hangosan csak annyit kérdeztem, hogy kaphatok-e könnyített gipszet. Így esett, hogy a doki paraszolvenciáját könnyített, jajpiros színű gipszre költöttem. (10 perc) Apropó, tudja valaki, hogy mennyi a borítékja egy Achilles-műtétnek? (Remélem nem centire van megadva...)

Igazából a doki tök rendes volt, biztos beesett két műtét egymás után, de nehezen hiszem, hogy ne lehetne azt másképp szervezni. pl. miért az az ügyeletes a műtőben, aki 25 beteget rendel vissza kontrollra, tervezhetően elfoglaltságot gyártva magának? Így végül a nettó 15 perc elfoglaltság eltartott 3/4 8-tól majdnem 3-ig.


Közben az egész nagycsalád ugrásra készen állt, hogy a kiscsaládunk Kacsaréten egyesüljön újra, és nem csak én vártam plusz 4 órát arra, hogy végezzek, hanem még vagy öten. Végül feltornáztam magam a négy emeleten és boldogan gusztálom az új gipszemet, ami tényleg remek.

Most egy hét sebgyogyi, aztán kontroll. Ha minden gromek, akkor jövő héten madárszökdeléssel már mehetek dógozni, de rálépni még nem lehet a gipszre. 3 hét után gipszcsere, jó eséllyel 3*2 hét járógipsz, súlyosbítva fokozatos Achilles-feszítéssel, nyár végére a gyógytornának is vége és kezdődhet az őszi fociszezon. Addig is jó tanács, főleg korombelieknek: ne szakítsd el az Achillesedet, főleg, ha van még három gyereked is, mert az oltári nagy szívás, főleg mindenki másnak. A lelkiismeretfurdaláson meg segít a Tátrai tea...

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát tényleg nem hoztad meg a kedvemet az Achilles-szakadáshoz... De VP, igaz, hogy szívás ez mindenkinek, a családnak is, de az is biztos, hogy őket elsősorban az izgatja, hogy egy darabban vagy és meg fogsz gyógyulni!!! Boldi szerintem meg már elég nagyfiú ahhoz, hogy megértse, mivel jár ez, és biztos rá lehet venni némi segítségre (pl. hozd ide Apád sörét, fiam:))) A lényeg, hogy felejtsd el a lelkiismeret-furdalást, ne akarj szökdécselve tanítani, korlátozod az emeletmászást a legszűkségesebb mértékre és iparkodj felépülni!!!

Sok puszi Nektek!!!
Kriszti

Névtelen írta...

Gyógyulj meg hamar Vp, az tök jó, hogy fogsz tudni relatíve hamar dolgozni, és főleg, hogy megvan még a humorérzéked, ami nélkül sokkal nehezebb lenne. A magyar egészségügyet meg el kell viselni, nekem is van tapasztalatom, tömören és röviden szar. Örülök, hogy jobban vagy!

Szilvi

cili írta...

Haha, a Tátrai tea!Csak a blogolvasóknak pontosítom, h ez nem IGAZI TEA, de nem ám!

Mária N.D. írta...

Nem kell a Tátrai teázót lejáratni mások előtt,ha már más fájdalomcsillapítót nem szed, csak "teázzon", most nem kell vezetnie. A belépő megspórolása a Volvóval ügyes tett volt! Gratulálok! Gyors gyógyulást kívánunk, M. és S.