Tavasz és tüsző

Ma zsebkendőt mostam. Először káromkodtam, aztán balszerencsém apropóján kijutottam a teraszra, hogy az újramosás előtt kirázzam a mosógéptöltelékeket. Hálás vagyok ennek a zsepinek, mert a teraszon állva megérintett a tavasz, a fény, langyos meleg, zöld aljzat. Eszembe jutott, hogy ilyen is van még. De rögtön utána rámszakadt a felismerés: hiányozni fog a tél, a sok hó..., mikor fog Boldi legközelebb síelni, Áron szánkózni? Nem volt időnk megélni, legtöbbször csak mint egy színpadi előadásban gyönyörködtünk, és a négyfal között nyaldostuk aktuális sebeinket. "Aktuális": Boldi tegnap fejre esett, ami máskor is előfordult már, de most sírt, és non-stop montogatta, hogy fáj a homloka. Elalvás előtt még megcsináltuk a gyors-teszteket (pl. csukott szemmel érintsd meg az orrodat), majd első körben szülői felügyeletet írtunk elő, azaz közöttünk töltötte az éjszakát. Reggel elvittem Áront vérvételre (hős volt!!!), és mikor hazaértünk, Boldi még aludt. Nem rázott a röhögés. 10kor ébredt, nagyon-nagyon lázasan és fájlalta a fejét. Negyed óra múlva kijött a doktornénink, és 20 percet vizsgálta Bobekot, akinek meg sem kottyant egy adag nurofen... Első körben nem látott a torkában semmit, így jött a neurológiai vizsgálat. (Ezt a 10 percet az ellenségemnek sem kívánnám.) Második körben, mikor már egy kvázi reflektorral világított bele Bobek torkába, rátalált a láz okára: sok tüsző a mandula alsó felén, amit egy mezei "áááááá"-nál nem lehetett kiszúrni. Soha az életben nem örültem ennyire egy szimpla mandula-gyulladásnak! Boldi másként látja a dolgokat...