Este jó

Bobek ma reggel igencsak nyűgös hangulatban volt, ami leginkább azzal jár, hogy semmit nem csinál meg a reggeli rutinból, hiába kéri az ember. Ennek jó vége nem lehet, pláne, ha apa is ideges, mert nem akar elkésni, ráadásul sok dolga lenne. Így aztán reggel egy kiadós balhét csaptunk Boldival, aminek az lett a vége, hogy lerángattam 4 emeleten keresztül és a kocsiban se szóltunk egymáshoz. Az oviba beérve azért próbáltam békülékenyebb hangot megütni:

- Boldi, sajnálom, hogy ilyen lett a reggelünk- mire ez a kis hörcsög:
- Én nem sajnálom, én téged sajnállak!

Azért délután az első dolgunk volt alaposan kibékülni.


Este persze -okosan - megint kicsúsztunk az altatási határidőből, ezúttal azért, mert mikor elkezdtünk keménykedni, akkor Boldi mindig kitalált valamit dühében, iszonyúan magyarázott, közben meg összeakadt a nyelve, mi meg pukkadoztunk a röhögéstől.
Később megállapítottuk, mikor kérdezte, hogy miért nevetünk, hogy

- Azon, Boldi, hogy ez a nevelésünk csődje! - mire ő
- Nekem tudod hol van csőm??? Itt a szememnél...