Délután feljött Nagyvadi, aki átnyújtotta Boldinak élete első horgászengedélyét (tudta, hogy mi hiányzik Bobek életéből). Mikor megérkezett, hallottam a bejárati ajtónál a matatást, gyorsan beeresztettem, és azzal a lendülettel elbújtattam a kamrában. A gyerekek mit sem sejtettek. Visszamentem a gyerekszobába, és folytattuk a játékunkat. Egy perc múlva felkiáltottam, hogy "bújócskázzunk!!!", erre persze vevő minden aprónép, így ők számoltak, én meg osontam a fürdőbe, de mivel azonnal ott kerestek, Nagyvadi nem bukott le. Jött a második kör, itt már rutinosabban megzörgettem a kamra ajtaját, ami hatásosnak bizonyult, mert azonnal ott kerestek, és volt ám meglepetés, mikor Nagyvadit találták. 5 perces földön fekvős röhögés...
Közben megérkeztek Helgáék, és beizzítottuk a mini biliárdasztalt, mire Namu is megjelent. Aztán a nagyszülők elrabolták Boldit egy rántott husis vacsira, és már az ajtóban mondták, hogy nem valószínű, hogy még ma viszontlátjuk (és tényleg...). A nyugis este jól jött, mert átbeszélhettük VP-vel Boldi hétvégi síoktatását. Útrakel Apa és a legidősebb fia, irány Eplény, síelés és korcsolya. (A tervek szerint a vasárnapi hokira azért hazaérnek...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése