Palacsinta

Már régóta fontolgatom, hogy néha lejegyzek egy-egy receptet, csak az íze kedvéért. Szeretek sütni, főzni, jelen pillanatban ez jelenti a "kikapcsolódást". Előfordul, hogy mindenféle előzetes elképzelés nélkül látok neki a főzőcskének, az itthon fellelhető alapanyagok írják a receptemet, és amikor VP megdicséri az ebédet/vacsit, majd rákérdez, hogy-hogyan készült, minden emlékezőtehetségemet összeszedem, és felmondom a receptet, aztán mire elfogy az utolsó falat, elfelejtem, s legközelebb, mikor VP kér, hogy főzzem újra, én csak rázom a fejem, hogy nem megy. Szóval elhatároztam, hogy a saját fejlesztésű ételek, valamint általam nagyon szívesen sütött-főzött finomságok receptjeit leírom, apránként, tálalási sorrendben.

VP-től két hete kaptam egy szuper palacsintasütőt, amire már régóta vágytam. Anyukám mindig mosolygott rajtam, hogy tudok lángost, kalácsot, fánkot, tortát... sütni, csak a palacsinta nem sikerül, soha-soha. Bizony-bizony, próbálkoztam már vele, de sosem jött össze, és idő közben "mumussá" nőtte ki magát az ügy. De mivel (1) kaptam Mária déditől egy állítólag "tuti" receptet, (2) VP meglepett egy palacsintasütővel, (3) Boldi kedvence, kötelességemnek éreztem, hogy megküzdjek a gastromumussal.

Pár napja VP elvitte a két nagyobbat sétálni, és én már-már haldokoltam Bercivel a csöndes magányunkban, így nekiláttam a sütésnek. Az első riadalmakat leszámítva, majd némi szódával fellazítva sikerült is a palacsinta. Na, erre annyira belelkesedtem, hogy az elmúlt egy hétben már többször is sütöttem a családnak, a legutóbb túrósat, imígyen:

1 kg liszt, 1 evőkanál só, 1 dl olaj, 1 l tej, 5 egész tojás, szóda. Ez az eredeti felallás, szerintem elég vagy negyven palira. Én 40 dkg liszttel, és ugyanilyen mértékben "lebutított" többi hozzávalóval dolgoztam, igaz tojásból belekevertem négyet, olajból is több mint fél dl-t. Első körben az "adj hozzá annyi szódát, hogy palacsintatészta sűrűségű legyen" tanácstól rándult görcsbe az éhes pocim, és óvatosan csak belelöttyintettem egy adaggal, de amikor megsült az első gofri vastagságú palacsintám, rájöttem, hogy nem szabad sajnálni, majd 2 dl belemehet. A tésztát érdemes pihentetni sütés előtt. Az én verziómból 20 palacsinta sült ki. (Annyira egyszerű így utólag, és bő fél óra alatt kész az ember a sütéssel.)

Túró töltelék: fél kg túró, 4 tojás sárgája, mazsola (előzetesen forró vízbe állítva), reszelt citromhéj, ízlés szerinti cukor, 4 tojásfehérje habbá verve. Az alapanyagokat összekeverem, a tojáshabot legvégül, óvatosan, lentről felfelé keverve (köszi anyu!), hogy nehogy összetörjön (bár nekem ez mindig képzavar).

A megtöltött palik tetejére: egy tojás sárgája, tejföl, cukor kikeverve.
Kb. egy órát sütöttem a 170 fok körüli sütőben.

Petics és Timi kóstolta, azt mondták, finom!

Változatok egy témára: Gyerekkoromban a mamám kevert a tésztába reszelt almát, és állati fincsi lett tőle ill. volt, hogy spenótot kevert a tésztába, amitől gyönyörű zöld lett a palacsinta (állítólag nehezebb megsütni), és rántottával töltötte.

Ha már így belelendültem, leírom a gofri recepjét is, mert évek óta egy cetlin foltosodik, már alig látszik ki a rászáradt tészta alól, így nem kell többet keresgélnem, tisztogatnom a lapot.

25 dkg margarin, 25 dkg cukor + 2 van.cukor, 6 tojássárgája, fél kg liszt, kávéskanál sütőpor, fél liter tej, citrom héja, 6 t.fehérjéből hab. A margarint olvasztva szoktam elkeverni a cukorral, majd tojás sárgákkal, aztán liszt, ha kezelhetetlen a tészta adok hozzá kis tejet, majd a többit, citromot, és legvégül óvatosan a habot. Egy napot simán eláll a hűtőben, és ilyen összetételben nekem még sosem ragadt oda!