Mindennapi játékaink

A minap átnéztem az elmúlt hetekben készített képeket, videókat, és rájöttem, hogy nem csak a különleges történésekről kell "blogolni", hanem a dolgos/játékos hétköznapokról is. Ezen felbuzdulva összegyűjtöttem azokat a játékokat, amiket Áron nap mint nap játszik és kedvel.

Pl. van egy kannája, ami kuktaként, lábosként, serpenyőként, tányérként funkcionál, és minden délután főz nekem benne valami finomat, általában nokedlit, most az a kedvenc...

A játékot úgy szoktuk elkezdeni, hogy adok neki pénzt, elmondom a bevásárlólistát, és elküldöm a piacra, a többi már az Ő dolga. Néha faggatom a receptről, és az egyszer biztos, hogy Áron igazi ínyenc, bár ki tudja, lehet, hogy a csokitorta tényleg párizsival az igazi...



Áron szeret babázni (Boldi feléjük sem szagol), sokszor mellémkuporodik amikor etetem Bercit, és ő is megszoptatja a babáját. Így történt múltkor ez az Ikeában egy frissen vásárolt békababával, aki ráadásul utána pelusából kivetkezve nagyfiúsan pisilt egyet.



Legkedvesebb játékunk a közös éneklés, mondókázás, táncolás. Van egy zsáknyi hangszerünk, amit kiborítunk a szoba közepére, és Gryllus Vilmos bácsi segítségével zajongunk vagy egy órát. Áron jelenlegi kedvence a triangulum. Árcsi hihetetlen iramban sajátítja el az új verseket, dalokat, és bár este egyre több a remix, a kádban mindig felharsan az aznapi kedvenc. (A második videónál a türelmesebbek 1.40-nél a "ha a gyomrom korogna" c. jutalomban részesülnek, de vigyázat, utána a kapitány nélküli hajó folytatja hosszú küldetését a Dunán! Ha VP itthon lenne, biztos megvágná...)

Árcsi szeret plüss állatokkal játszani, gyakran tart seregszemlét. Itt épp Berci toronyépítős játékába ültette bele a figurákat, s mivel azok nagyon éhesek voltak, kalácsot sütött nekik, leginkább a kis tigrist kényezteti.



Csúszdázni is szokott, méghozzá úgy, hogy az ölébe veszi Pepe babát, alul pedig a nyuszi kapja el őket (ha nem ugrik menet közben rájuk).



Sokszor gyümölcsözünk a délutáni játszás közben, a jószívű Árcsi megkínál mindenkit, még a telefonomnak is jut némi vitamin.

Áron gyakran rajzol, színez, és bár ez legtöbbször kimerül a firkálgatás szintjén, a csigabigája és a pont-pont vesszőcske törökbasája már egész figuratív.

Még említhetném a golyópályázást, könyvnézegetést, dobozrámolást...
Boldi után fura, hogy sehol egy labda vagy kisautó, viszont bővelkedünk a mintha/szimbolikus játékokban, pedig azokkal megvárhatná az óvodáskort!