Evészeti körkép

A sűrű hétköznapok és nem kevésbé eseménydús hétvégék pár hete a hogy/mit/eleget/hányszor/mikor/miért nem... eszik a gyerek örökzöld szülői sláger problematika köré szerveződnek. Vegyük sorra a 3 gyomrot, kezdjük a legidősebbel:

Pénteken szóltak az óvónénik, hogy Boldi semmit sem eszik az oviban, de ezt értsük szó szerint! Én mindig meg szoktam kérdezni Bobektól, hogy mi volt az ebéd/uzsi, ő kötelességtudóan válaszol, és hozzáteszi, hogy szépen evett. Mondjuk a múlt héten furcsállottam, hogy az ilyen "szépen ettem" után egy órával hogy a fenébe fér bele 6 kakaós palacsinta....

Boldi nagyon válogatós, két kezemen meg tudom számolni, hogy mit hajlandó megenni: tészta, csirkecomb, palacsinta, mazsolás süti, tejbegríz, rák, rizs, tojás minden formában, hal (szószok nélkül), rántott húsi, túrórudi, kinderpingui, vajas pirítós, virsli, esetleg kenőmájas. Imádja az almát és a nyers répát, ezeket mindig és minden mennyiségben hajlandó bekebelezni. (ÓÓÓÓ, 17 féle étel, mégsem elég a két kezem....) Inni csak és kizárólag vizet iszik, semmi üdítő vagy tea (ennek örülök!). Nehéz főzni neki, a csirkecomb rizzsel ill. tészta rákkal a favorit. A vasárnapi húslevesből ő csak a levestésztát kanalazza, amihez egy csepp lé sem érhet hozzá, ill. gyakori, hogy üresen eszi a rizst, minden egyéb "fúúúúj étel" nélkül. Nagyon finnyás, pl. kinderpingui után csak tiszta tányérból eszik rudit; az almán nem lehet egy milliméternyi barna pötty sem (szóval bio kizárva); a palacsinta sem kell neki, ha lyukas. Szeretném elérni, hogy legalább kóstolja meg a többi ételt, és ha utána "marad a jól bevált" kosztnál, hát mit bánom én.... Az óvodai koplalásra is kigondolok valamit, remélem holnapra elkészül a terv.

Jöjjön Árcsi: róla elmondható, hogy mindenevő, sokszor és sokat eszik, csak a hogyan felett hunyjunk szemet (bár ha úgy szottyan kedve, cseppmentesen bekanalazza). Egy hete egy tányér marhahúsleves landolt a földön. Még mindig szopizik, igaz a napi ötszöriről áttértünk a háromra. Észrevettem, hogy Áronnál a szopi sokszor puszta pótcselekvés, akkor kér "cicijót", ha unatkozik, ill. ha nem vele foglalkozom. Ezeket a próbálkozásait igyekszem leszerelni, és a szopit az alvás körüli intim együttlét perceire szorítani. Áronnál a legfőbb probléma a felállok/kiöntöm/ledobom/szétszedem/kiköpöm.... (pedig gyönyörűen tud kanállal/villával enni)

Bercus drágám okozza a legnagyobb fejtörést. Napközben sokszor keveset eszik. Nem tudom más hogy oldja meg, de nappal nem tudom Bercinek biztosítani az étkezések nyugalmát, mivel Áront egy percre sem lehet egyedül hagyni. Viszont amikor elkezdem szoptatni Bercit, Áron bepörög, vérszemet kap, és jobb esetben körülöttünk ugrál, hangoskodik, rosszabb esetben rajtunk. Számtalanszor előfordult már, hogy félbe kellett hagynom Bercus táplálását, hogy mentsem Áront vagy Árontól magunkat. Szegény Bercikém már ki sem akad ezen, csak én sajnálom tiszta szívemből. Bercinél nappal az 5 perces szopi már maratoninak számít, de nincs igénye hosszabbra, mert alig várja, hogy kémlelhesse, mozizhassa a mozgalmas környezetet. Megvan ennek a böjtje! 3 hete Bercus éjjelente óránként felébred, és legalább négyszer-ötször szopizik. Én azt hiszem, hogy nappal nem tud eleget magába szívni, és éjjel pótol, hosszasan, elégedetten szuszogva.
Abban reménykedtem, hogy a hozzátáplálás csökkenti majd az éjszakai kalandokat. Szülő tervez, gyerek végez... Berci fintorog, köpköd, és ha én adom neki az almát, előbb-utóbb dührohamot kap. (Max. 4 kanálig jutottam.) VPtől inkább elfogadja, de látszik, hogy egyelőre nem kedveli a táplálékbevitel ezen formáját. Nem esem kétségbe, hiszen Áronnal már átéltem, hogy az anyatejes csecsemő és az angolszalonnát faló lurkó között nincs átmenet.

Vázoltam a problémát, holnap agyalok a megoldáson, és kb. két hét múlva nekem lesznek a legszebben evő gyerekeim. Hmmm, hmmm, de tényleg...