Titkaink

Csalódást kell okoznom, nem a családi szennyeseket teregetjük .....

Az utóbbi évek legnagyobb színházi élménye volt számunkra Pintér Béla és Társulatának Titkaink c. előadása, ajánlom, szívből, nagyon-nagyon!

http://7ora7.hu/programok/titkaink/nezopont

Közelednek a választások

Harmadikban a faluprojekt lázban ég az egész Bolygó. Már az év eleji kirándulás is arról szól, hogy milyen egy falu élete, milyenek a hétköznapok, az ünnepek, milyen mesterségek vannak, mit csinál a polgármester.

Aztán egész évben azzal foglalkoznak a faluórán, hogy milyen is legyen a képzeletbeli falujuk. Mi legyen a neve (Furfangfalva), mi legyen a pénznem (Miró, úgyhogy nálunk simán elhangzik olyan mondat, hogy kaptam ma két Mirót, de sajnos ez nem a falra akaszthatós), kinek mi legyen a foglalkozása.

És a héten beköszöntött a polgármester-választás. A 23 fős osztályból 5 lány és 3 fiú aspirál a posztra, köztük Boldi is. Szegénykém nagyon izgult, hogy segítsünk kitalálni a programokat. Első körben nagyon felzaklatta magát azon, hogy elvetettük azt az ötletet, hogy mi rendszeresen csináljunk itthoni erőforrásból valami nagy lakomát, és ezzel mintegy vásároljuk meg a szavazókat. Végül csak sikerült megértetnünk vele, hogy a polgármester nem az, aki mindent megvesz és meghív mindenkit mindenre, esetleg csokit osztogat, hanem az, aki kitalálja, hogy miket lehetne együtt megvalósítani.

Valahogy azért összeállt a program. Volt benne társasjáték-délután, meg osztálypóló-tervezés, meg focicsapat-edzés, meg versenyek is, és ha a híreknek lehet hinni, akkor elég szépen elő is tudta vezetni a jelölt úr.

Holnap választások, addig most már kampánycsend, de azért szurkoljatok!

Csapatostul

Újabb hírek Boldi házatájáról:
Ezúttal a 12. kerületi sakkcsapatok diákolimpiáját nyerték meg a fiúk szoros küzdelemben.
Az ELTE gyakorló csapata volt a nagy ellenfél, velük 2-2-es döntetlent játszottak, így a végén nagy izgalmak közepette egy fél ponttal előzték meg a riválist.

Két jellemző epizód: Boldi vesztes helyzetből fordított meg egy meccset, majd a parti végén nagyon megdicsérte ellenfelét:
- Mondtam neki, hogy nagyon ügyesen játszott, mert ilyen fiatalon ilyen jól sakkozni, az tényleg nagyon jó.
Az ellenfél 7 éves volt, Boldi 9...

A másik: az utolsó fordulóban már csak az utolsó parti ment, ahol a mi csapatunknak elég volt a remi a győzelemhez, de elsőre Dani nem fogadta el, mert úgy látta, hogy lehet itt még nyerni is. De aztán végül csak sikerült...

Na, a nagy rohanás hova vezet: most szólt Dóri az emeletről, hogy a kerületi egyéni diákolimpiáról még nem is írtam. Azt is megnyerte Boldi. Svájci rendszer, 7 forduló, 6,5 pont, mert az utolsó meccsre már úgy ült le, hogy elég a döntetlen, így aztán nem is szívózott sokat.
Teszek ide fotót is:

 Csak a miheztartás végett írom: Boldit még mindig simán bemattolom. Az az egy könnyítés van nekem, hogy egy partiban 5-10 alkalommal visszavehetem a lépést, ha Boldi szól, hogy miért léptem rosszat...

Félévi bizi

Mivel nagyon büszkék vagyunk Bobek félévi eredményeire, ezért idekopizom az "ofőértékelést", meg néhány gyöngyszemet a szaktárgyiakból.

Kedves Boldizsár!

Hihetetlen, de ez már a harmadik közös évünk! Már több van mögöttünk (2 és fél év), mint előttünk (másfél év). A nagyokhoz tartoztok az alsósok között, ezért is fontos, hogy az osztályban egyre több önállósággal, egymásra figyeléssel éljétek az életeteket.
Számtalan példa jut eszünkbe, hogy mennyi mindent teszel azért, hogy jól működjön az osztály:
- a játékban és a tanulásban is a közös tevékenységekre koncentrálsz, nem vitázol feleslegesen, a veszekedéseknél igyekszel békíteni
- mindenkivel jó viszonyt ápolsz, a munkában mindenkivel együtt tudsz működni
- a fociban továbbra is bíró nélkül boldogultuk, képes vagy elfogulatlanul megítélni a vitás helyzeteket, sőt, gyakran engedsz az ellenfélnek, csak hogy folytatódhasson a játék
Két dologban várunk változást a második félévben:
- az órai munkáknál kevesebb beszélgetés kísérje a feladatmegoldásokat
- a sakkszakkör kezdési időpontját próbáld te is figyelni, hogy időben érkezz!

Boldi, most is nagyszerű eredményeket értél el a tanulásban. Közben arra is volt gondod, hogy az osztályközösség összetartó szereplője legyél. (Matekos és sakkos sikereidről most nem is beszélve!)

Legyen szép és sikeres a második féléved is!

Schmittinger Judit                     Fonyódi Gábor

és a szemelvények a szaktárgyiakból:

Ének: Igen jó a ritmusérzéked, ami nagyon fontos. Néha túl hangosan énekelsz nagy lelkesedésedben. Elég egy fokozattal halkabban is.

Magyar: A feladatok megoldásánál jó szomszédként segítitek egymást, csak figyeljetek, hogy ne nyúlnak hosszúra a „munkamegbeszélések”! Ne az ültetés oldja meg a helyzetet, legyetek ti azok!

Pár- és csoportmunkákban mindig a társadra és a feladatra figyelsz, a munkában fáradhatatlan vagy, jól teszi, aki téged választ.

Termi: Ebből a jóból én is sajnálom, hogy kimaradt az osztály! WC kiállítás azért nincs minden országban!
A plakátod a Közlekedési Múzeumról az egyik legszebb az osztályban!   Nemcsak a képek szépek rajta, hanem a megírt szöveg is érthető, világos és rengeteg információt tartalmaz. Hangosan, beszéltél, tartottad a szemkontaktust, és még személyes élményeket is fűztél a mondandódhoz! Kevesen tudnak ilyen összeszedett, szórakoztató előadást tartani harmadikos korukban! Gratulálok neked!

Tesi: Időnk nagy részében a zsámolyos és az unga-bunga nevű játékokban szereztünk jártasságot.

Vizu: Embereid továbbra is hiányosak: haj, fül, orr ritkán bonyolítja arcukat. 

Áron, a rakéta

Szegény Áronkám, a szendvicsgyerek, a középső, akit anya annyira féltett a sulitól, mert ő lesz az egyik legkisebb, szóval Áron mindezekről tudomást sem véve lubickol az elsős létben.

Megyek múltkor érte délután, éppen hárman figyelik, ahogy Árcsi magyaráz. Mondom:
-Mit csinálsz Árcsikám?
- Angolórát tarok, nem látod? - mondja magabiztosan, a másik három meg bólogat.

Ehhez csak annyit, hogy Áron teljes angol szókincse kimerül az "en eppülcsúsz, plísz"-ben, de erről is úgy tudja, hogy törökül van...


Mostanság éppen embertant tanítanak egymásnak, de olyan szinten, hogy nagy vonalakban minden szervről tudja, hogy mire való, beleértve a dobhártyát a csontocskákkal, meg a csigával.
- Azzal tudunk féllábon egyensúlyozni - mondja,

a vese és a máj az teljesen szabatosan megvan, de a mandula szerepe is ok:
- Betegségeknél az próbálja összeszedni a vírusokat és legyőzni.

-Két cső van itt, a nyelő, meg a lélegzőcső - mutatja a nyakát.

-A nyelvünkkel érezzük az ízeket. Az ízlelőbimbóinkkal.- teszi hozzá gyorsan.

-A pupillánk, ha lámpába nézünk, szűkül. - fordul a fény felé.

Mi meg hüledezünk a vacsoránál, és nem nagyon értjük, hogy mik ragadnak rá.

Most a legújabb mániája, hogy olvassunk, ami Boldi után igencsak meglepő. (Boldi szerint három igazán undorító dolog van a világon, sorrendben: délutáni alvás, esti fürdés, bármikori olvasás.)
Ráadásul Árcsi az én emlékezetem szerint sokkal jobban olvas Boldinál. Bobek sokáig küzdött azzal, hogy bár a betűket ki tudta olvasni egymás után, nem állt neki össze értelmes szóvá a dolog, addig Áron eleve 2-4 betűket egyszerre olvas, és azonnal össze is rakja a szavakat.

Szóval lubickol Áronunk, mint gyerek a Lauderben:-)).

Boldi és a rémület

-Úristenem! Ennyire még nem rázott meg a hideg. Juj, de berezeltem, de megijedtem.

Engem a röhögés rázott...

Önbizalom a javából

Lassan itt a félév. Ez a Lauderben együtt jár a "Töprengéssel". A mi iskolánkban az általános iskolás gyerekek nem kapnak jegyeket (százalékot sem!), itt a szöveges értékelést komolyan veszik/vesszük, nincs a gyermek lepontozva, egymáshoz méricskélve, meg ilyen lélekrombolóbaromságok. A bizonyítvány egy kapcsos könyvbe kerül félévről félévre, aminek Töprengő a neve. A Töprengő egyik oldalán a gyerek ír magáról adott tantárggyal kapcsolatban ill. önmagáról (Hogy látom magamat?), a másik oldalon erre reflektál a tanár. Töprengőt írni nehéz, a gyerekeknek leginkább. Gondolkozni kell magunkról, szempontokat találni az elemzéshez, megfogalmazni, és végül papírra vetni. Harmadikoséknál egy oldal eltart egy óra hosszat.
Boldi tegnap írta meg a matekot. A matek a kedvenc, de idén uncsi az órán, meg a lecke is elég favágós, a sok könnyű feladat helyett jobban élvezné a kevesebb de nehezebb példákat. A külön matek jó, mert pörgős, és izgi, viszont az óra lassú.... Nincs ezzel semmi baj, csak nehéz megfogalmazni 9 évesen, és nehéz feldolgozni, hogy valami a kedvenc órám(tantárgyam - na ez még nem különült el Boldi fejében), mégis van DE...
Nehezen telik meg egy oldal. Miután agyba-főbe méltatta idén elért sikereit, eszének penge-élét.... Mit írjak még mama????

-Boldi, szerintem nem ártana, ha egy kis kritikát is írnál magadról (pl. hétvégi leckeírás előtt/alatt/helyett hiszti). Jó, hogyha az ember egy kis negatívat is megfogalmaz, elgondolkodik arról, hogy miben lehetne még fejlődni.
-De nekem pozitív oldalam van! - vágta rá Boldi.

Álmodtam a valóságot

2 hete beteg a család. Én már nagyon unom. Bercus kezdte magas lázzal, gyulladt mandulával, majd átadta a stafétabotot Árcsinak, akinek 9 napig volt hőemelkedése (ez eddig két adag antibiotikum), aztán Boldi is szolidaritott (na nem velem), és a szombati sakk-versenyt már lázasan versengte végig (ahhoz képest első táblán 2 győzelem, 1 döntetlen). Selenge (csodadoktor anyuka) megnyomkodta itt-ott, adott himalájai farkasbogyót, meg cseppeket, ami fél napra levitte Boldi lázát, de aztán felülkerekedett a vírus (hiába, én csak a lelkét tudom szakszerűen masszírozni), 3 nap fekvés.... Közben VP is kidőlt, és Bercus is újból belázasodott. Az oviban tarol a skarlát meg a rota, amitől önmagában f..ok, így tegnap egy hét alatt harmadszor randiztunk a dokinéninkkel, aki megnyugtatott, hogy minden ok., Berci bőrtüneteit elnézve max. egy kezeletlen skarlát csúszhatott be...., de a gyerekek egészségesek, az apjuk meg kapja össze magát! Ehhez képest ma reggel Boldi sírva ébredt, nem tudott lábra állni. Újabb vírus, gyomros.... Kezd fájni a torkom...

Menet közben megműtötték Namut, jókorát vágtak a nyelőcsövén, így amikor az itthoni kórház felügyeletét átpasszolhattam másnak, mentem a Tétényi útiba. (Namu remekül van, más csak azt a röpke 6 hétnyi pépes ételfogyasztást kell abszolválni, és teljes a siker (majd eleszi Zsombi elől a bébipapit).) 

Boldi reggel szétesve, riadtan ébredt:

-Anya-anya, álmodtam valami vicceset, és összekevertem a dolgokat a rendes élettel.- mondta könnyes szemmel.    

Utólagos BUÉK!

Igazán különös Szilveszter volt. Ugyan a résztvevők évek óta ugyanazok, de azért idén mégis más volt. Jöttek a leendő balinézek, akiken itt már lehet tudmi, hogy 6 nap múlva mennek Balira. Apropó, lehet őket lájkolni, itt ni: BALI DREAMERS

A két kis fingóca (Berci és Árcsi) hajnalig bírták, aztán szó nélkül ájultak el reggel 10-ig, hogy áldassék a nevük, most először nem kukorékoltak fél7-kor.

3-ig tartott a nagy dajdaj, és olyan jó volt, hogy prolongáltuk a programot idénre is.

Eközben Boldi Namuékkal Vonyarcon kehidakustyánkodott, de ez titok a kicsik előtt, és Árcsi már tud olvasni.







Decemberi Varga five

A két ünnep közötti nagy Varga-találkozót ezúttal Gálok nélkül ejtettük meg. Valahogy a hangerőn nem érződött, hogy hárommal kevesebben vannak...

A fiúk, Boldi, Domi, Áron, Flóri és Berci jól elvoltak egymással, volt jelmezes beöltözés és sírás-bosszantás is, de ezzel jár, ha ennyi Varga hemzseg ott egyszerre. Még jó, hogy a lányok nem Vargánék...

 

Rövid cikk a Nemzeti Sportból

Alighogy elkezdődött az év, máris folytatódott a Budapest Grand Prix sorozata az Újhegy Kupával Kőbányán. A diákolimpiák közeledtével végre többen is úgy gondolták, érdemes melegíteni, az évadban először jelentős létszámú lauderes csapat indult, és nem is akármilyen eredménnyel.




A legnépesebb, 59 fős B csoportban Varga Boldizsár fantasztikusan versenyezve holtversenyes 1.-3., fél segédponttal lemaradva a 2. helyen végzett, ezzel eddigi legnagyobb egyéni sikerét érve el. Hamar elszenvedett egy vereséget, utána azonban minden partiját magabiztosan nyerte meg, 7-ből 6 pontot szerezve.


Csak a kevéssé hozzáértők kedvéért elmagyarázom, hogy mi az a svájci rendszer, meg a segédpont.

Ugye a legtisztább az lenne, ha mindenki mindenkivel meccselne és így alakulna ki az eredmény, de ez 59 résztvevőnél 1711 parti lenne, ami picit elnyújtaná a versenyt, ráadásul minden partiban világosnak előnye van a kezdés miatt.

Ehelyett találták ki a svájci rendszert, amiben az első fordulót véletlenszerűen párosítják, utána pedig mindig az azonos pontszámúakat rakják össze egymás ellen.

Így történt ez most is. Végül a három hatpontos fiú között a segédpontok döntöttek. Ezt meg úgy számolják, hogy mindháromnál megnézik, hogy azok, akikkel játszottak, összesen hány pontot gyűjtöttek. Aki első lett, annak a 7 ellenfele összesen 29 pontot szerzett, míg Bobek ellenfelei 28 és felet. Azaz tényleg csak nagyon picin múlt a különbség. Valahol egy remi egy győzelem helyett...


De ilyen a sport, és nagyon büszkék vagyunk Boldira.

SWPP

Az úgy kezdődött, hogy Dóri nagyon undorodós. Nem szereti a húst, főleg ha látszik rajta korábbi állat mivolta, például fél kacsa, vagy csirkefej a levesben. Érthetetlen kivétel a HAL.

Nem szereti továbbá a csontos húsokat sem, mert mellette olyan izés lesz a hús. Ha már hús, akkor ne legyenek benne EREK. A porcogóról, bőrről, bőrkéről szó se essék, az asztalnál száműzetik minden ilyesmi. Ha töpörtyű, az más elbírálás alá esik.

A belsőség kérdése már kicsit komplikáltabb: hosszú kutatások alapján megállapítható, hogy az a belsőség fogatható el Dóri számára fogyasztásra, amely nevéhez nem kapcsolódik az elfogyasztandó szerv funkciója.

Nézzünk néhány példát:
szív: brrr, ráadásul a végén ott vannak az erek, szóba se jöhet.
máj: ha nyersen nem látta, illetve kettévágva nincs benne semmi véres izé, akkor jöhet, de létkérdés az alapos vizsgálata.
pacal: ab ovo szó sem lehet róla, már a szagát se, fúj de undorító
köröm: lásd pacal, de megfőzve a lakásba se engedhető
zúza: alapos tisztítás után elfogadható, de ne beszéljük meg, hogy eredetileg mire való
vese: tilos
ikra és haltej: jöhet, de csak funkciójától elválasztva
velő: hú de finom, de ne beszéljünk róla

A visszataszító ételek listáján évek óta tartja magát a pacalpörkölt-körömpörkölt-disznósajt triumvirátus.

Hosszú házasságunk során azért Dóri is elmozdult a kezdeti, hús=csirkemellfilé dogmától, de azért mindennek van határa. Sajnálatos módon a Három fiúk törvénye alapján Dóri számára is világos lett, hogy ha étkezésben nem is, de főzésben mindenképpen kénytelen lesz olyanokba is beletanulni, amiről korábban nem is rémálmodott. Így került a repertoárba az oldalas, vagy a sült csülök.

A fiúk is nagy örömmel kontráznak rá anya khm.. tartózkodására bizonyos ételektől, sőt azok nyers alapanyagától, és előszeretettel tesztelik idegrendszerét a hentespultnál.

A klasszikus: Áron lelkesen hívja Dórit a közértben, majd a húsok között boldogan rábök egy darabra: disznóvese. Olyankor Dóri nagy sebességgel vágódik be a biztonságos lisztespolcok közé, miközben Áron visít a gyönyörűségtől.

Szegény Dóri sokszor ki van téve a témával kapcsolatos piszkálgatásnak, meg a "Naaaaa kóstold meg, csak egy falatot" tukmálgatásnak, így nem volt kérdéses, hogy egyszer nekünk is kell valamivel jó példát mutatni, azaz olyat kóstolni, amit előtte még soha.

Még nyáron megállapodtam Árcsival, hogy egyszer mi is megkóstolunk valami igazán különlegeset. Így esett választásunk a kukacra, azaz még pontosabban a konzervkukacra. Meg is állapítottuk, hogy mecsoda vagányok vagyunk mink ketten, de a teljesítés késlekedett, mert a Sparban - óh minő balszerencse - sose lehetett kukacot kapni. Egyszer már majdnem összejött a dolog: a Kulinárisban volt csilis tücsök 3000-ért, de azt nem vettem, mert féltem, hogy Áron a csípősség miatt fog visszakozni.

Aztán felvirradt a nagy nap: már az ünnepek után, az újévben betévedtem az RC-be szusiért. Míg elkészítették a rendelést, addig gondoltam körbenézek a japán-koreai boltban és akkor megláttam: csinos kis konzervdoboz, rajta a felirat Silkwarm-puppy.

Szilkvórmpupi. Éreztem, hogy eljött az igazság pillanata, most vagy soha. Elvettem a dobozt, mondom magamnak, ha drága, akkor inkább itthagyom, de csak 600 Ft volt. Juhé gondoltam illetve bazzz gondoltam. Elszántan vittem a kasszához a szerzeményt. A csaj (magyar) megfogta, megnézte a konzervet, majd felnézett rám, és csak ennyit kérdezett:

- MEGKÍVÁNTA?

Én persze rákentem Áronra az egészet, de azért a szomszédban megkérdeztem a koreait, hogy hogyan kell elkészíteni.

- Icredi. császtít. - mondta (illetve úgy mondta, hogy It's ready. Just eat, csak én értettem fonetikusan.)
Hazaértem a szerzeménnyel és örömmel állta körbe a család gyerekestül, nagyszülőstül.

Aztán Dóri elment hányni (komóóly, mondaná Bercus), mi meg kinyitottuk a dobozt és ott úszkált (illetve lebegett) mintegy 100 db döglött selyemhernyócska.

Ilyen ni:

Hogy ne húzzam a dolgot soká, megkóstoltuk. Először apa jártam elő szép példával és fogyasztottam egyet, majd Dani

és Boldi is meg(t)ették a magukét.

 Nagyszájú Árcsi csak visítozott és végül egy egy kis darabott leharapott, majd némi rágás után kiköpött, így a bátorságpróbát elbukta.

Mi Boldival megettünk fejenként vagy tízet, ettük mexikói szósszal, majonézzel, meg magában is.

Az íze halványan a rákra emlékeztet, kicsit olyan morzsalékosra rágható. A legbizarrabb az első harapás, mert olyan vastaghéjú szőlő-fílingje van neki, ahogy elroppan az ember foga alatt.

Voltak terveink is, hogy a maradékot egy kis fokhagymás cuccon megfuttatva pirítgatjuk egy kicsit pupiékat, de aztán másnap inkább letettünk a dologról, anyósom erős metakommunikációját érzékelve, hiszen az ő konyhájában történt volna a nevezetes esemény.

Hát így esett az idei év eleje, azt hiszem innentől jogos az elvárás Dóri felé egy pacalkóstolóra, nem?

Én azt szeretem...

-Én azt szeretem, mikor a család együtt van. Én azt szeretem a legjobban. - mondja elalvás előtt Áron.

Ölelős

Otti öleli Kerét, fiúk ölelik Ottit, Kere pedig a fiúkat. Ehhez képest egy ördöglakat....

Otti és a fiúk

Bár hatalmas a pszichés nyomás, ellenállok, kutya nem lesz, egyenlőre elég a Háromgyerek..., s inkább gyakrabban látogatjuk majd meg Kerét és Ottit.

Pom-pom

Így nézünk ki, mikor rápottyan Pom-pom a fejünkre, csak szőkében....

Csömöri karácsony

A nagy ház nem mindig előny, mert gyakrabban jönnek a rokonok, s biza nagy a család... Esztiék már hozzászoktak a tranzitforgalomhoz, és 25-én hihetetlen rutinnal vezényeltek le egy kb. 25 fős összejövetelt. Jó volt látni az unokatesókat, átélni a négy generáción áthidaló összhangot és családszeretetet. 

Kis karácsony, nagy karácsony....

Békés, boldog ünnepeket kívánunk mindenkinek! Vártuk, készültünk rá, gyertyával, napok számlálásával, történetekkel, beszélgetésekkel, cselekedetekkel, nyugalommal, sok-sok mosolygással fűszerezve. Igyekeztem a szokásos ajándék-dömpinget, és az ezzel járó aktív fogyasztói magatartást idén is normális mederben tartani: a Háromgyerek ajándékainak bele kellett férnie egy előre becsomagolt dobozba (évek óta használjuk, nagyon megkönnyíti a karácsonyi felesleges csomagolást). Nagyon fontos, hogy a gyerek "emészthető mennyiségű" játékot kapjon, a szülő pedig minőségi figyelemmel együtt legyen vele, mikor kibontják, kézbe veszik. Különben nem működik a varázslat. 

A legnagyobb ajándék az volt, hogy a két ünnep között végig együtt volt a család, Nagyvadiéknál volt a bázis, fenyő illatú kuckó. Örök hálám érte. Az angyalok idén sem felejtettek el minket.