Áron, a rakéta

Szegény Áronkám, a szendvicsgyerek, a középső, akit anya annyira féltett a sulitól, mert ő lesz az egyik legkisebb, szóval Áron mindezekről tudomást sem véve lubickol az elsős létben.

Megyek múltkor érte délután, éppen hárman figyelik, ahogy Árcsi magyaráz. Mondom:
-Mit csinálsz Árcsikám?
- Angolórát tarok, nem látod? - mondja magabiztosan, a másik három meg bólogat.

Ehhez csak annyit, hogy Áron teljes angol szókincse kimerül az "en eppülcsúsz, plísz"-ben, de erről is úgy tudja, hogy törökül van...


Mostanság éppen embertant tanítanak egymásnak, de olyan szinten, hogy nagy vonalakban minden szervről tudja, hogy mire való, beleértve a dobhártyát a csontocskákkal, meg a csigával.
- Azzal tudunk féllábon egyensúlyozni - mondja,

a vese és a máj az teljesen szabatosan megvan, de a mandula szerepe is ok:
- Betegségeknél az próbálja összeszedni a vírusokat és legyőzni.

-Két cső van itt, a nyelő, meg a lélegzőcső - mutatja a nyakát.

-A nyelvünkkel érezzük az ízeket. Az ízlelőbimbóinkkal.- teszi hozzá gyorsan.

-A pupillánk, ha lámpába nézünk, szűkül. - fordul a fény felé.

Mi meg hüledezünk a vacsoránál, és nem nagyon értjük, hogy mik ragadnak rá.

Most a legújabb mániája, hogy olvassunk, ami Boldi után igencsak meglepő. (Boldi szerint három igazán undorító dolog van a világon, sorrendben: délutáni alvás, esti fürdés, bármikori olvasás.)
Ráadásul Árcsi az én emlékezetem szerint sokkal jobban olvas Boldinál. Bobek sokáig küzdött azzal, hogy bár a betűket ki tudta olvasni egymás után, nem állt neki össze értelmes szóvá a dolog, addig Áron eleve 2-4 betűket egyszerre olvas, és azonnal össze is rakja a szavakat.

Szóval lubickol Áronunk, mint gyerek a Lauderben:-)).