Álmodtam a valóságot

2 hete beteg a család. Én már nagyon unom. Bercus kezdte magas lázzal, gyulladt mandulával, majd átadta a stafétabotot Árcsinak, akinek 9 napig volt hőemelkedése (ez eddig két adag antibiotikum), aztán Boldi is szolidaritott (na nem velem), és a szombati sakk-versenyt már lázasan versengte végig (ahhoz képest első táblán 2 győzelem, 1 döntetlen). Selenge (csodadoktor anyuka) megnyomkodta itt-ott, adott himalájai farkasbogyót, meg cseppeket, ami fél napra levitte Boldi lázát, de aztán felülkerekedett a vírus (hiába, én csak a lelkét tudom szakszerűen masszírozni), 3 nap fekvés.... Közben VP is kidőlt, és Bercus is újból belázasodott. Az oviban tarol a skarlát meg a rota, amitől önmagában f..ok, így tegnap egy hét alatt harmadszor randiztunk a dokinéninkkel, aki megnyugtatott, hogy minden ok., Berci bőrtüneteit elnézve max. egy kezeletlen skarlát csúszhatott be...., de a gyerekek egészségesek, az apjuk meg kapja össze magát! Ehhez képest ma reggel Boldi sírva ébredt, nem tudott lábra állni. Újabb vírus, gyomros.... Kezd fájni a torkom...

Menet közben megműtötték Namut, jókorát vágtak a nyelőcsövén, így amikor az itthoni kórház felügyeletét átpasszolhattam másnak, mentem a Tétényi útiba. (Namu remekül van, más csak azt a röpke 6 hétnyi pépes ételfogyasztást kell abszolválni, és teljes a siker (majd eleszi Zsombi elől a bébipapit).) 

Boldi reggel szétesve, riadtan ébredt:

-Anya-anya, álmodtam valami vicceset, és összekevertem a dolgokat a rendes élettel.- mondta könnyes szemmel.