Önbizalom a javából

Lassan itt a félév. Ez a Lauderben együtt jár a "Töprengéssel". A mi iskolánkban az általános iskolás gyerekek nem kapnak jegyeket (százalékot sem!), itt a szöveges értékelést komolyan veszik/vesszük, nincs a gyermek lepontozva, egymáshoz méricskélve, meg ilyen lélekrombolóbaromságok. A bizonyítvány egy kapcsos könyvbe kerül félévről félévre, aminek Töprengő a neve. A Töprengő egyik oldalán a gyerek ír magáról adott tantárggyal kapcsolatban ill. önmagáról (Hogy látom magamat?), a másik oldalon erre reflektál a tanár. Töprengőt írni nehéz, a gyerekeknek leginkább. Gondolkozni kell magunkról, szempontokat találni az elemzéshez, megfogalmazni, és végül papírra vetni. Harmadikoséknál egy oldal eltart egy óra hosszat.
Boldi tegnap írta meg a matekot. A matek a kedvenc, de idén uncsi az órán, meg a lecke is elég favágós, a sok könnyű feladat helyett jobban élvezné a kevesebb de nehezebb példákat. A külön matek jó, mert pörgős, és izgi, viszont az óra lassú.... Nincs ezzel semmi baj, csak nehéz megfogalmazni 9 évesen, és nehéz feldolgozni, hogy valami a kedvenc órám(tantárgyam - na ez még nem különült el Boldi fejében), mégis van DE...
Nehezen telik meg egy oldal. Miután agyba-főbe méltatta idén elért sikereit, eszének penge-élét.... Mit írjak még mama????

-Boldi, szerintem nem ártana, ha egy kis kritikát is írnál magadról (pl. hétvégi leckeírás előtt/alatt/helyett hiszti). Jó, hogyha az ember egy kis negatívat is megfogalmaz, elgondolkodik arról, hogy miben lehetne még fejlődni.
-De nekem pozitív oldalam van! - vágta rá Boldi.