Kacsaréti színes

hétfő, október 4

Mária dédi kedvenc háza

A régi városmag legfiatalabb házai barokk stílusban épültek, de jócskán akadnak gótikus és reneszánsz épületek is. Ugye ez gótikus?

A krumlovi jollyjoker programot a 17. századból származó barokk várkert látogatása jelentette, kétszer is jártunk ott, mivel ez volt az egyetlen hely, ahol Boldi szívesen mozgatta a lábait, mindenféle nyafogás nélkül. Első alkalommal, szikrázó napsütésben rohangásztak a gyerekek a késő nyári hangulatot árasztó parkban,

másnap borús volt az idő, és a kert is őszivé színesedett.

Sétáltunk a hatalmas, sárga lombok alatt, mókusok ugráltak az ágakon, és egy csellókoncertnek köszönhetően szinte lebegett a kert. Elárasztott a nyugalom, régi emlékek, szerettem volna, ha örökké tart...

Sörindex

Akárhogy is szépítjük a dolgot, a cseh túrához hozzátartozik a jó sör, a Becherovka és a jó kaják. A krumlovi látogatások elengedhetetlen része a sörgyár mellett a Vltava partján lévő alkeszgyűjtő felkeresése, ahol kétes tisztaságú pohárból isszuk a Bechert, öntjük rá a sört, lehetőleg még 10 óra előtt. Ezt most sem hagytuk ki, és Mária dédi sem maradt szégyenben.
Szokás szerint meglátogattuk a Na louzsit is, a városban ott a legjobb a knédlis kaja, és voltunk egy este az U báby-ban (Banyatanya), ahol füstölt-pácolt-főtt-sült csülköt ettünk, ami leírhatatlanul finom volt. (A csülök utáni éjszakáról nem írok, de nem volt könnyű az álmom.)

A sörárak nagyon kemények: főtér, Pilsner Urquell 27 korona, ami akár 320 Ft is átszámolva, a Tescoban viszont csak 20Ck, ami 240. Ez ott is a legdrágább sör, de lehet kapni Kozelt 6,9 Ck-ért (84 Ft), ami elképesztően olcsó, és sokkal jobb, mint az itthoni Kozel.

/Ennek oka, mint az osztálykiránduláson megtudtam a szakavatott idegenvezetőtől, hogy a magyarok által megvásárolt recept mellé ugyan a komló és a maláta (pörkölt árpa) is velkopopovickei, de a vizet nem hozzuk, mert az van itthon is. Valahogy a kinti vízzel mégis jobb. Pláne a barna./

Azt már meg se említem, hogy 1000 Ft-ért tízes kartonban adják a Staroprament...

Krumlove ősszel

Mikor Mária dédi 80 éves lett, azt találtuk ki, hogy elvisszük Krumlovba egy hosszú hétvégére, és megmutatjuk az összes olyan jó helyet, amit mi már ismerünk. Az út elég kalandosan indult.

A tervek szerint két kocsival mentünk volna kilencen(Mária, Namu, Eszti&Panni, Dóri, vp, Három), de az indulás előtti éjjel Panni belázasodott, így maradtunk heten egy kocsira. Ilyenkor nagy szerencse egy hétüléses, amibe - bár éjjel ezt nem nagyon hittük volna - belezsúfoltuk hetünket, plusz a csomagok inkluzíve utazóágy, babakocsi, elemózsi, egyebek.

Nem mondom, hogy kényelmes volt, de mentünk. A gyerekek egyben kibírták az ötórás utat, így este 6-kor már a szálláson voltunk, ahol Dóri és Berci otthon maradt, de a köménymag a Barbakánban indította a négy napot, természetesen Becherovkával és sörrel, no meg knédlis kajákkal.

Késő este kiegészült a csapat Nagyvadival, akinek viszont indulás előtt minden irata eltűnt, így némi izgalommal vágott neki a Bp-München-Krumlov útnak, de végül minden jó, ha jó a vége: Panni meggyógyult, Vadi iratait visszajutatta a "becsületes megtaláló" + a négy napos buli is jól sikerült.

Hogy egy nagy klasszikust idézzek:

Ez a világ legjobb helye/Mind idejön ki nem hülye/Akkor is ha ősz a haja/Csülök itt a legjobb kaja..........

Szép ez a Krumlov ősszel is:

ui.: Sándor dédinek is elismerés, hogy ilyen jól viselte az ideiglenes agglegény-életet!

Áron balszerencsés napja

Múlt héten az Áron fejéből dől a vér című történetnek azt a címet akartam adni, hogy

"Miért pont Áron? 1.", de aztán elhagytam az egyest, nehogy ezzel hívjam ki a sorsot Áronnal szemben, de úgy látszik mindegy volt mit csinálok.

Tegnap Krumlovban az induláshoz pakolásztuk a kocsiba a cuccot, miközben Áron 5 másodpercre egyedül maradt, és ez épp elég volt neki, hogy a házbeli kisgyerek letámasztott bicikléjét használatba vegye, essen vele és megüsse a bal szeme alatt 2 cm-rel az arcát. Nem a szeme, hál isten, mehetünk haza.

Ma reggel az oviból hívtak fél10-kor, hogy menjek, mert Áron hány. Átballagtam és az alábbiakra érkeztem:

Egyrészt Áron addigra már túlvolt egy állbeverésen (asztal sarka ütötte seb), és vigyorogva ette Gyöngyös ölében a pirítóst, láza nem volt. Innentől két dolog lehetett:

Az első Áron története.

-Miért hánytál Áron?

- Szösz volt a teában, azért hánytam, de most megeszem a piritóst és meggyógyulok.

A második tiszta spekuláció: mivel addigra ketten is kaptak ragtapaszt holmi sebekre, Sylvia kiadta a jelszót, hogy ma Szitakötőkórházat játszanak, mire Áron közölte, hogy akkor ő hányni fog (végül is egy kórházba beteg is kell,) és lőn.

Mivel se láz, se hasfájás, se semmi egyéb nem utalt betegsére, ezért Áron maradt és megállapodtam Sylviával, hogy szól, ha mégis kell menni.

Fél12-kor csörög a telefonom, látom az oviból hívnak, gondoltam, akkor mégis vírus, de nem. Árcsit a kertben egy nagycsoportos fiú úgy fejbeverte egy lapáttal, hogy vérzett a feje. (Az előzmények nem ismertek, de nem mernék nagy összeget rátenni, hogy Áron itt a ma született bárány szerepét játszotta...) Szerencsére nem nyílt szét a fejbőre, de azért megint úgy jöttünk haza délután, hogy a vérnyomokat kellett rejtegetni a szomszédok elől.

Dóri update: A vért hideg vízzel remekül ki lehet mosni a ruhából...

Szóval Árcsus röpke 24 óra alatt mintegy 4 említésre méltó sérülést/eseményt szedett össze. Ehhez Boldinak annak idején nem volt elég 3 év.

Ja és azóta, ha Áron valamit nagyon akar, akkor hozzáteszi:

-Nem látod, hogy vérzik a fejem?

Holnapra kikészítettük a bukósisakot és csak félig poénból...

szerda, szeptember 29

Veronika 7 gyertyája

A legjobb szülinapi zsúrok a hausgemachte, sok ember egy helyen típusúak. Már tavaly csodáltam Györgyit és Gergőt, hogy milyen szuper összeröffenést szerveztek Veronikának, s ez idén sem történt másként. Bercus egész végig Klárival molyolt, egymás mellett ülve, tudományos pofázmánnyal átlapozták a "Hogyan születik a kistestvér" c. ismeretterjesztő kiadványt.

Árcsi remekül elvegyült a nagyobbak között, igaz az ovis cimbora, Artúr is ott volt az ünneplő tömegben. A csokiszökőkút transzba ejtette, Gergő megnyugtatott, hogy nem mindennapos lakásdíszről van szó...

Idén a "babatorta" helyett, egy emeletes finomság tetején kellett Veronikának elfújnia a 7 gyertyát, s miután a gyerekeket okosan jóllakattuk a puncsos-csokis tortával, a felnőttek nekiláttak a szilvásnak, ami leírhatatlanul finom volt, így természetesen egy második szelet is lecsusszant....

Boldi, Sylviával együtt élvezte az ex-zebrákat, olyan jó őket újra együtt látni. Mint ahogy az a nagykönyvben meg vala írva, olyan zsúron voltunk egy hete vasárnap! Boldog szülinapot Veronika!

kedd, szeptember 28

Tilápia

Kere két éve elterjesztette családunkban a Pangasius-őrületet, de azért le kell szögeznem, a rántott fogasnál nincs jobb, főleg, ha Nagyvadi fogja és Namu süti, nekünk meg csak nyelnünk kell. Rengeteg halat eszünk, szerencsére a háromgyerek egyöntetűen rajong érte, így előfordul, hogy hetente kétszer-háromszor kerül valami halas finomság az asztalra. Mostanában több hal fogy, mint hús. Legújabb kedvencünk a tilápia, bármilyen szószos nyakonöntéssel megsütve hálás darab (és itt az ékezeteket zárójelbe kellett volna tennem). Kere, te már kipróbáltad????

Habfürdő

Boldi péntek éjszaka megérkezett, s azóta is csak mesél-mesél és mesél. A legnagyobb élménye az volt, mikor a medencét habágyúkkal lőtték (második helyezett, amikor jetskit vezetett):

hétfő, szeptember 27

Vízkór

Múlt hét közepén kilyukadt a házunk nyomáscsökkentője, így minden lakásban akkora nyomással jött a víz, hogy az rendesen megterhelte a berendezéseket. Nálunk csak hangosabb lett minden, de több szomszédnál beázás is volt a szétnyomott csövek miatt.

Péntekre aztán helyreállt a rend, mi is kihívtuk a bojlerszerelőt egy kis éves átnézésre, na meg azért is, mert elkezdett csöpörészni a kazánunk (egy éjszaka egy vödör hatékonysággal). A szerelő egy két méter magas szimpatikus fiatalember volt, aki szerint túl nagy a nyomás a házban. Telefon Közös Béla bácsinak, aki szerint 4,2 barral jön a víz a földszinten (ami a harmadikon már csak 3 körül lehet). Erre aztán meregette a szemét a bojleres, elment új szelepért, de ha már arra járt(apropó, tudta valaki, hogy a Kapy út tetejénél van egy SZERELVÉNYBOLT?), akkor vett egy nyomásmérőt, amit aztán rátekert a zuhanyfej helyére és diadalittasan hívott:

-Uram, nézze meg! 4 bar? ez 4 bar? Hát ez nyolc és fél! Ennyi! Miről beszélünk? Nyolc és fél!!! Éreztem! Hát ez nem négy!

Úgy örült neki, mint majom a farkának. Utána átvittem Béla bácsinak is a szerkót, nála 9-et mértünk. Summa summárum valahogy nem sikerült az a nyomáscsökkentés. Nálunk a hamadikon kellene olyan max. 4 és fél bar, ehelyett majdnem 9. A kazán és saját testi épségünk megóvása érdekében a szerelő nem is engedte visszakapcsolni a kazánt (se melegvíz, se fűtés), így 4 napra megszálltuk Nagyvadiékat.

Hétfőre helyreállt a rend, a vizesek lecsökkentették a nyomást, mi meg bekapcsoltuk a fűtést és a melegvizet, a bojler meg csöpp-csöpp-csöpp, megint rákezdett, ráadásul egy óra egy vödör hatékonysággal. Most ismét várjuk Anti egyszemélyes beosztott brigádját. Reméljük talál megoldást, bár a gyerekek élvezték, hogy kihagyhatták az esti fürdést....!

Miért pont Áron?

Eddigi tapasztalataink alapján úgy tűnik, hogy Áron a legsedrébb gyerekünk. Képes helyből hanyattesni, elbotlik mindenben. Ha a szoba közepén egyetlen darab puzzle van, amin el lehet csúszni, akkor Áron tuti rálép.

Csak idő kérdése volt, hogy mikor éri utol a balszerencse: 10-kor telefonált az oviból Saci, az óvónéni, hogy Árcsus elesett , beverte a fejét, ráadásul nagyon vérzik. Gondoltam magamban, hogy na én ezt megnézem magamnak.

Mire átballagtam, nagyjából elállították a vérzést, bár a pulóverén erősen látszódtak a nyomok. Áron akkorra már nem sírt, csak szepegett. Mint később kiderült törperjárás közben Árcsi nem előre figyelt, így aztán beletörpejárt az ajtófélfába. Az eredmény: egy C-betű alakú hasadás a bal füle fölött a hajas fejbőrön. Összesen 1 cm az egész, már púp nincs. Dokinak azért megmutattuk - inkább ötször feleslegesen, mint egyszer nem, mikor kéne.

Mikor visszatértem az oviba immáron Áron nélkül, Boldi pont ott volt az udvaron. Kérdezte tőlem félig sírva, hogy Áront elvitted? Na erre én is könnyekig meghatódtam, hogy hiába csépelik egymást és piszkálódnak vacsora közben, azért a testvéri szeretet, blablabla, de aztán kiderült, hogy Bobeknek az fájt, hogy Áront hazavittem, őt meg itthagytam. Szóval könnyek vissza, Boldinak megígértem, hogy délután őt is hazaviszem és már mehettem is vissza a dolgozóba.

Áron meg büszkén viseli a sebét, és mindig felhívja a figyelmet, hogy ne nyúlj hozzá a fájós fejemhez! Ja, és a délutáni szunyókálás közben annak örvendezett, hogy milyen szépen tud nyomdázni a tiszta lepedőre a még akkor is vérző sebével. ("Anya, nézd ez milyen jól működik???")

szerda, szeptember 22

Miért pont velem 2. ????????

A gyíkos történet után esett meg az alábbi:

Bercus szopi után kapott egy harmad kocka csokit, tényleg csak az íze kedvéért, meg azért, mert sikerült úgy nassolnom, hogy kiszúrta, és bizony kérte a jussát. Miután megette, leültünk egymás mellé az ágyra, én a gépemen leveleket írtam, Bercus pedig nézhetett egy epizódot a Thomas-ból. Egyszer csak Bercikém előrehajolt, és sugárba hányt egyet, jófajta kakaós-ragacsosat, és amilyen jól célzott, beletalált a klaviatúrám közepibe. Már itta is be a gép a nedűt. Áramtalanítottam, rohantam rongyért, és törölgettem, itatgattam, próbáltam a billentyűk közül kipiszkálni.... Mikor pár óra múlva kinyitottam a gépemet, a monitorra száradt izé tudatta velem, hogy nem jártam teljes sikerrel, ráadásul minden megírt levél/bejegyzés után rohanok kezet mosni, mert okádék szagúak az ujjaim + ha elkezd melegedni a gép, hányás szagot párologtat, olyan elven, mint az ambi pur!

Na, itt be is fejezem a bejegyzésemet, mert kezdődik...........

Szabadság

Boldi török útja számomra is kikapcsolódás, bár nagyon várom már haza.
Hogy milyen két gyerekkel az élet, úgy, hogy a nagyobbik délelőtt oviban van?

Naggggggggyon laza!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Boldi és a törökök (ismét)

Boldi múlt hét péntek óta Nagyvadival, Namuval és Ilivel Törökországban nyaral. 33 fok, szikrázó napsütés, tenger.... Szegény gyerek.....

Ráadásul, amilyen az élet: múlt héten beszélgetek Eszter barátnőmmel telefonon, és kiderült, hogy ők pedig csütörtökön utaztak Törökországba, ráadásul pont ugyanabba a szállodába, ahova Boldiék. A jelentések szerint Boldi egész nap Pannival ökörködik, és bármilyen meglepő, állati jól érzi magát. Azért tegnap leadta a megrendelését: palacsinta, tejbegríz, tojásos leves! Elege lehet a tengeri herkentyűkből.....

Egy elégedett budapesti

A minap meglátogattuk Éva dédit, és közben az autóból meglestük a Lövőház utcát, ami nem is olyan régen sétáló utca lett, szökőkúttal, szép fákkal. Áron a hátsóülésből:

-Dönörű az én városom!

Bizony-bizony, végre egy elégedett budapesti.

hétfő, szeptember 20

Miért pont velem????

Múlt héten, mikor Boldi fájlalta a karját, és nem ment oviba, átsétáltam vele a közeli kertészetbe, megnéztük a teknősöket, vettünk árvácskát. Hazafelé szépen sütött a nap, és a kerítések repedésinél gyíkok sütkéreztek végig az utcán. Boldi a frissen vásárolt cseréppel igyekezett elkapni egyet, node "fürge, mint a gyík" mondják, és nem hülye a nép, tényleg nem könnyű becserkészni őket. Pont VP-vel telefonáltam, s közben láttam Boldi küzdelmét, a gyíkocska pedig felém menekült. Jófej anyukaként a gyík elé tettem a lábam, gondoltam így bekerítjük, és Boldi máris gazdagabb egy sikerélménnyel. Fél pillanat után lenéztem a cipőmhöz, de a gyík sehol. A francba, sikerült eltaposnom, rázott ki a hideg, óvatosan felemeltem a lábam, de nem volt a cipőm alatt semmi. Néztem előre, hátra, a gyík sehol. Belémhasított a felismerés, hogy bizony ez a gyík nem szívódhatott csak úgy fel, s milyen ciki lesz majd a nőgyógyászaton...... (ez a gondolat konkrétan sokkolt) Az amúgy máskor csendes utcában pont aznap a közterületfenntartók járda menti fűcsíkot nyírtak, söpörtek.... Mit volt mit tenni, első körben lerúgtam a cipőimet, hátha. De nem. Minden gátlásomat félretéve gatya le, és hála az égnek elég hamar sikerült kiráznom belőle a gyíkot. Boldi úgy nézett rám, mintha megzakkantam volna (nem sok hiányzott hozzá), egyszerre volt az arca döbbent, riadt és büszke. Mellettünk meg csak dolgoztak a fűkaszák......

Hát, itthon kinyitottam egy üveg bort, és nem sok maradt este VP-nek......

vasárnap, szeptember 19

Őszi hangulat

Múlt hét végén, az özönvíz jellegű hideg és nyirkos időjárásnak hála, eluralkodott rajtam az őszi hangulat. Elkezdtem hallgatni az őszi zenéimet, őszi ételeket főztem hétvégén, elővettem az őszi cipőket, ültettem némi őszi virágot a teraszra....
Szeretem a rozsdás, sárgás színeket, szeretem a fáradt napot, szeretek kicsit borzongani, szeretem az avar illatát, de nem szeretem, hogy jön a tél és még inkább sajnálom, hogy véget ért a nyár. Az ősz lehet pörgős, mint Szalóki Ági éneke:

de most inkább mélabús, ennek megfelelően depresszívebb akkordokkal tömködöm a hallójárataimat. Pl. sokat hallgatom a "Most múlik pontosan" c. számot, ami bár eredetileg Qiumby (Kiss Tibor majdnem tragédiába fulladt élete ihlette), szerintem a Csík zenekar feldolgozása remekül sikerült:

A gyerekekkel pedig elővettük a Kaláka együttes + Gryllus Vilmos albumainak őszi dalait, pl. Őszi falevél, Ősz szele zümmög, ill. régi nagy kedvencem József Attilától az Ősz c. vers, amit a Kaláka zenésített meg. Ez egy nagyon régi felvétel, két vers egymás után, 1 perc 25 körül kezdődik az Ősz.

József Attila: Ősz

Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvű oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, míg dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

Van itt még egy "ősz dal", amit rengeteget énekelek a gyerekeknek, pólyás korukban mindhármat erre ringattam el. A felvétel minősége ennek sem a legjobb:

péntek, szeptember 17

Diplomatikus

Mikor Boldi hirtelen itthon maradt, nem tudtam az ő szájíze szerint ebédet főzni, azt ettük, ami volt, nevezetesen őszibarackkrémlevest, amit mindenki szeret, de tudom, Boldinak nem tartozik a kedvencei közé.
Kérdeztem tőle:
-Na, milyen Boldikám?
-Nem az igazi, de finom!

Répasüti

Boldikám kedden megkapta a hatéveseknek járó vakcinát, amitől egy kissé lerobbant. Nagyon fájt a karja, hőemlekedése volt, gyengének érezte magát, így hát itthon maradt. Míg Áron ovizott, és Berci Pannival Namuéknál üdült, Boldival sütöttünk-főztünk, mivel holnap Zsuzskát és az ő Bercijét várjuk ebédre. Ez a gyerek annyira ügyes séf, hogy csak na! Míg én az emeleten ágyaztam, Boldi hibátlanul felverte a habot. Nagy szerencse, mert különben a fején landolt volna.

Boldi mindig is szeretett résztvenni a konyhai sürgés-forgásban. Amíg kisebb volt, a jelenlétét kézifékként éltem meg, már ami a sütés-főzés tempóját illeti. Viszont most 100%os partner, 22 perc alatt kevertük be a répás sütit és késztettünk egy salit is.

Nézzük ezt a répás finomságot egy kicsit közelebbről:
1 csésze cukrot (én kevesebbet használtam, nagyon édes volt a répa) kikeverünk 3 tojás sárgájával, fahéjjal, 1 csésze étolajjal, majd hozzáadunk fél kiló reszelt sárgarépát. Ehhez hozzákeverünk 2 csésze lisztet, egy zacsi sütőport, egy narancs reszelt héját, kicsi citromlevet, egy csipet sót, diót. Végül óvatosan hozzáadjuk a 3 tojásfehérjéből felvert habot. Előmelegített, 170 fokos sütőben kb. 40 perc alatt sül meg (légkeveréssel).
Ahogy azt a képek is bizonyítják, gyerekjáték az egész!