Idén, a tavalyiakból okulva jó előre megterveztük az adventi naptárunk (helyes) használatát. Múlt karácsony előtt gyakori kép volt lakásunkban: ajtófélfán lógó, finomságokkal teli adventi naptár alatt hisztiző, kezüket a magasba tartó és kalimpáló gyerekek, akiknek egy sosem volt elég. Minden évben megvívom az ilyenkor szokásos csoki-dömping elleni küzdelmemet, ami nem jelent teljes csokitilalmat, csak a kb. napi két táblát tartom kicsit túlzásnak 24 napon át.
Az ünnepeken kívül nem igazán csokizunk itthon, helyesebben fogalmazva én éjszaka járok nassolni a spejzba, de ezt a káros szenvedélyemet nem feltétlen szeretném átörökíteni a srácokra (más olvasatban: nem osztozkodom a csokimon!) Ha nagyon kérnek, azért kapnak, de múlt héten tűnődtem el azon, hogy kb. három hónapja nem kértek itthon csokit. (Túrórudi és kinderpingui szép számban fogy, de emellé naponta 2 kiló gyümölcsöt bepuszilnak!!!.) Természetesen a nagyszülőknél esznek csocsit, ahogy megérkeznek, rohannak a lelőhelyre, és nyálcsorgatva, kunyeráló tekintettel várják a kindert.
Visszatérve az adventi naptárunkhoz: az a remek ötletünk támadt, hogy nem tesszük előre ki a 24 jól megtömött kiszsákot, hanem naponta aggatjuk a helyére az aktuálisat. A gyerekek reggeltől estig lesik, hogy mikor fog belopózni a Mikulás vagy egy angyalka, és mikor érkezik az újabb csomag. Amilyen mázlink van, eddig mindig megérkezett, szuperügyes láthatatlan angyalkáink vannak. A kis zsákokba igyekszem nem édességet rakni, hanem pl. diafilmet, matricát, találós kérdést, mazsolát... Vikiéktől hallottunk egy nagyon jó ötletet: 24 darabos puzzle darabonként naponta adagolva. Nem is olyan nehéz 24 felé vágni egy karácsonyi képeslapot!
Másik adventi naptárunkat is beüzemeltük: 24 kis könyvecskét tartalmaz egy-egy rövid mesével, amit vacsora után olvasunk el.
Így működnek a mi "hányat kell még aludni karácsonyig?" naptáraink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése