Környezettudatos ünnepek

Ünnepek címszó alatt az emberek egy sor olyan dolgot cselekszenek, amit egyébként nem tennének, mert az nem fér bele a normális, hétköznapi ügymenetbe, értékrendbe, életszemléletbe. Igaz, az ünnepeknek pont a "nem normalitás" és "nem hétköznapiság" az egyik eszenciájuk, de bizonyos határokat nem kéne átlépni. Pl. mindig elgondolkodom azon, hogyha egyszer nyáron zúdítanának minket nyakon ennyi dísszel, giccsel, porcukorral, amit karácsony jeligével beengedünk az életünkben, visítva menekülnénk, habár egy-egy szép tárgy, családi ereklye, visszafogott csillogás nálunk is helyet kap.

VP kezdeményezésére már évek óta nem állítunk otthon fát, nevelje csak tovább a természet, a szeretet ünnepét ne fakitermeléssel kezdjük, a fenyő ne csak télen pompázzon, legyen szép ősszel, tavasszal és nyáron is. Ha saját kertünk lenne és nem "közös", biztos a gyökeres, kiültethető fenyőre szavaznék. Műfenyőt nem szerettem volna, light-os dolgokat sem eszem-iszom, akkor inkább marad a semmi... Viszont mint mindig, az éremnek két oldala van: emlékszem, hogy gyerekként hogyan tornyosult fölöttem a feldíszített karácsonyfa, milyen mesebeli volt ezáltal az ünnep, mennyire szerettem és szeretem a fenyő illatát...

Beszéltünk a gyerekekkel és megtaláltuk az arany középutat, ami már 5 éve működik és nagyon szeretjük. Kacsaréten hatalmas fenyőgallycsokrot díszítünk, amit a fenyőárusok nyesedékeiből mazsolázunk össze, lemossuk róluk a sarat, és szerintem vázánk tartalmának szépsége vetekszik egy fáéval, s ráadásul ez csak "melléktermék". (Itt most lenne kép az ideiről, de ez is "delete"....)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Nagyszülőknél a gyerekeket fa várja, így ne aggódjon senki, a Háromgyerek is érezheti, hogy milyen a fa alatt törpének lenni.

Más: Egész évben szelektíven gyűjtjük a szemetet, papírt még véletlenül sem dobok a kukába, ha elkerülhető, nem vásárolunk műanyag palackos dolgokat, ha mégis, akkor azt is szelektíven dobjuk ki..... Azt hiszem ez a legtöbb embernek ma már természetes, legalábbis nagyon remélem. Aztán jön a karácsony, és nekiállunk csomagolni. Veszünk húsz tekercs drága papírt, két nap és két éjszaka alatt beburkoljuk az összes ajándékot, amit aztán tíz másodperc alatt tép szét az ajándékozott, s mi csak tömjük a szakadt, gyűrött papírt a zacskókba, és sprintelünk a lépcsőházban, hogy a halom papírunk beleférjen a kukába...., amit a szomszédok jó eséllyel már teleraktak. Idén elhatároztam, hogy amit csak lehet, azt nem csomagolom be. Akadtak kivételek, de a felnőtteknek szánt ajándékok legtöbbje díszzacsiba került, a gyerekeknek pedig becsomagoltam, feldíszítettem egy nagyobb dobozt úgy, hogy kinyitható legyen a dekoráció tönkretétele nélkül, és így el tudjam rakni jövőre. Annyi ajándékot adtunk hármuknak, ami belefért ebbe, az amúgy nem túl nagy dobozba, és ez is egy örök tanulság, hogy a "kevesebb néha több". Tavaly elhatároztuk VP-vel, hogy a játékokat "játszásra-kész" állapotban helyezzük a fa alá, amit lehet előre összeszerelünk, elemeket bekészítjük.... A dobozt azért találtam ki, mert ezáltal megmarad a dolog "titok" jellege, de mégsem ismétlődött meg az, ami már évek óta, hogy a második-harmadik kicsomagolásánál lankad a kezdeti lelkesedés, s a végén VP-vel ülünk a fa alatt, és bontogatjuk a gyerekek ajándékait, azokat a csomagokat, melyeket az előző éjszaka oly gondosan (és hulla fáradtan) csomagoltunk, miközben ők meg nyávognak, hogy "apaaaa, segíts, ezzel hogy kell játszani......" .

Ezt a bejegyzést nem ünneprontásnak szántam, csak nekem olyan jól esett, hogy az idei karácsonyunk egész "környezettudatosra" sikeredett, bár azt hiszem ezt az ünnepi jelzőt még kevesen aggatták rá....