Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Szerda este viszonylag korán sikerült ágybatenni a Háromgyereket, fáradt voltam, ültem a gép előtt, olvasgattam a híreket, aztán senki ne kérdezze, hogy hogyan, de átkavartam Szabó Lőrinchez, eszembe jutott, hogy gimiben mennyire szerettem ezt a verset:

http://web.zone.ee/aurin/vers/SZLszunvukunglazadasa.html , aztán még egy-két-há kattintás, és rátaláltam egy másik Szabó Lőrinc versre, amit nem ismertem ezidáig, elolvastam egyszer-kétszer-háromszor.

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!