Hideg szélviharra ébredtünk, nagyon utálom, mintha lerepülne a tető a fejünk fölül, a feldíszített teraszomnak is annyi...., így jobbnak láttam elmenekülni otthonról. Esztivel és Pannival megnéztük a Tropicariumot, ahol a 30 fokos párás, meleg klíma feledtette a kinti zimankót. Órákig lestem volna a halakat, majmokat, madarakat, aligátorokat...., de Bercust az állatoknál is jobban izgatta a vízeséssel tarkított emelkedős-lejtős ösvény, ahol kb. 10 km-t futott ide-oda, én meg csak lobogtam a nyomában, s egy-két sóvárgó, kósza pillantást vetettem csak az itt lakókra....
Volt egy kb. 15 m hosszú, a legnagyobb akváriumot keresztülszelő üvegcső, ahol az ember, ha szerencséje van, alulról is szemrevételezhette a cápákat. Nekünk szerencsénk volt, az első felpillantást örökítettem meg:
Bercusnak a legjobban egy kicsi, gyerekeknek készült üvegkalicka tetszett, ahonnan leshette a rájákat, nagyon élvezte, hogy közben felülről integetek neki, s néha egy-egy, köztünk áthaladó rája zavarta csak meg az adást.
Aki nem tud olvasni, az persze bátor (a hülye anyja meg hagyja...):
A muréna kb. 2 méteres volt, és ember vastagságú, brrrrr: 
Apafej, itt azt hiszem hangosan visítoztál volna: 
És az időnk 90%-ában:
2 megjegyzés:
Lassan "közveszélyes" lesz ez a gyerek, de azért imádom!!!:)))
Sok puszi,
Kriszti
Gyönyörűek a felvételek, beküldheted
a National Geographic-nek. Gratulálok. Ma sikerült végig- néznem. Sok puszival, M.N.D.
Megjegyzés küldése