Tüzesen süt le a nyári nap sugára

Tegnap délután levetítettem Boldinak a János Vitézt, és ő az elejétől a végéig csöndben hallgatta, több mint 40 percet, pedig a nyelvezete szokatlan, nem könnyű, a diafilm sötét volt, Bercus is matatott körülöttünk, de Boldi csendben figyelt, csodálkozott, szomorkodott, drukkolt, néha kérdezett, és minden fejezet után bíztatott, hogy ne hagyjam abba. Nagyon büszke vagyok rá!