Mosás

Áron szeret segíteni a mosásban, betölteni a szennyest, kiteregetni a tisztát!

Boldi pedig ezt a kézmosós verset szereti:

Szabó T. Anna: Kézmosó-vers

Cuk-ros, ra-ga-csos, ta-pa-dós, ma-sza-tos

ez a kicsi tappancs.

Hozd hát ide most, nos hát, gyere, mosd,

adom is a szappant.

Hékás-békás! Fogd meg már!

Csúszós kis hal, megtréfál!

Mosd meg gyorsan, egy-két-hár!

Jujj, jujj, de csikis!

Kicsúszik a szappan!

Hopp, már esik is,

ide-oda pattan!

Hékás-békás! Nem megmondtam?

Nosza, gyerünk, csípd el,

kapd el gyorsan!

Gyros

Csocsóra hangolva

Miután tegnap meghívást kaptunk Fülöp és Samu családjától egy házi-csocsóversenyre (állítólag beszereztek egy sirály, hatalmas céleszközt..., ők is tudják mi hiányzik még a lakásból a Háromgyerek mellé...), egész este gyakoroltunk. Így lesznek hirtelen Bobek fejében a jó barátokból ha nem is "ellenségek", de minimum ellenfelek.

Már edzük a rejtett tartalékainkat is!

Oroszlán

Varró Dániel: Oroszlán

Nem lobog az oroszlánnak

sörénye, ha poroszkálgat.

De ha iszkol serényen,

meglátszik a sörényen.

Lépcső

Berci a hétvégén megtett pár lépést négykézláb, és felmászott egyedül 5 lépcsőfokot.
Haladunk!!! Ráadásul a hangját is megtalálta, szép mély, imádnivaló ez a baba-duma, bár a szószátyárságtól még messze állunk...

+ "Tapsi-tapsi" kérésre tapsol, vagy legalábbis csapkod!

Irodalmi nap

Boldi nagyon keveset mesél itthon az oviról, pedig (ha már eljutott oda) élvezi. Egyre több barátom panaszkodik gyermekének az óvodájára, én ilyenkor mindig veszek egy nagy levegőt, és nyugodtan fújom kifelé, mert tudom, Boldi jó helyen van, szeretik, és értelmesen tölti a Kacsaréten kívüli perceit (is). Az oviban mindig van valami extra program, hála a bevállalós óvónéniknek. Ősszel voltak Pomázon almát szüretelni, egy hete cirkuszban jártak, máskor a tűzoltóságon néznek szét, vagy csak egyszerűen sétálnak egyet a közeli erdőben... A dolgos hétköznapokon a Zebra-csoportban Boldi a társasjáték-felelős. Nem lepett meg! A minap Bobek egy aranyszőrű báránnyal állított haza.

Ez járt az irodalmi napon annak, aki az óvónénik bábjátéka után (Benedek Elek: Az aranyszőrű bárány) szépen mondott verset az óvoda apraja-nagyja előtt. Ezt persze nem Bolditól tudom, hanem az ovi honlapján olvastam, és láttam a képi bizonyítékát annak, hogy az én fiacskám is szaval. De méghozzá mit! Bella Istvántól a Zoknipofájú verset. Mikor este megcirógattam Bobek buksiját, és meséltem neki, hogy láttam, milyen ügyes volt a színpadon, elmondta a verset, meg még vagy másik tízzel is előrukkolt. Apránként adagoljuk majd. Legyen az első a zoknis:

Bella István: Zoknipofájú vers

Különös állat.

A vége a feje.

A dereka a sarka.

A teteje

az eleje.

Sose bírtam vele.

Pedig a nagymama hogy tanított!

„A szája szélét meglazintod,

széthúzod, aztán zsuppsz! Bele!”

Sose került

helyére a helye.

Sose sikerült

semmi se.

Ma se.

Na de:

annyi harc után, bölcső

és sír közt, meg lehet szokni.

S mit várhatni egy bölcstől,

ha agyilag zokni.

Kiegészítés: Az utolsó versszakot (sajnos valamiért a verset nem tördeli jól a gépem, hiába szerekesztem, így nem látszik a versszak-határ....)nem mondta, a "ma se" volt a végszó, valamint mindenkinek, aki hallgat vagy szaval, le kell vennie a zokniját!

Kis Boldi meg a Nagy

Ez is a gyerek szájából

Ma reggel, mint mindig, Áron készítette el VP kávéját a szokásos forgatókönyvet követve:

-Apa-apa, kéész kávét?????
-Igen. - hangzik az álmos válasz.
Ezután felemelem Áront, és innentől kezdve karon ülve segédkezik.
-Áron mit veszünk elő?
-Csészét!
Csészével a kezében felültetem a konyhapultra a kávéfőző mellé, amit bekapcsolunk. Bekészítjük a masina alá a csészét, majd Áron okosan kiválaszt egy patront, és a kellő lyukba csúsztatja, aztán ellenőrzi, hogy van-e hátul víz a tartályban, valamint leállt-e a villogás, mert akkor jöhet a nyomás, és máris kifolyik a kávé.
Ezután újból futás Apához.
-Apa-apa-apa, hány cukrot kérsz bele?
-Egyet.
Igazából tök mindegy, hogy mi a válasz, Áron úgyis kettőt tesz bele.
-Áron, mit öntünk még hozzá?
-Tejet, tejszínt.
Löttyintünk abból is, és elérkezünk az utolsó mozzanathoz, nevezetesen kiskanalas felkeveréshez és szervírozáshoz.
Ma majdnem keverés nélkül maradt Apa kávéja. Kérdeztem is Áront:
-Áronom, mit szoktunk még? Mi kell még nekünk? (megoldás: egy kanál)
Mivel csak nagy szemekkel meredt rám, súgtam:
-KAAAAA....
Áronnak úgy tűnt leesett a tantusz, és mosolyogva mondta:
-Igen, KAAAR-FI-OL!


Gyorsan leírok egy délelőtti vicceset is. Boldi és VP elmentek (elvileg bábszínházba, gyakorlatilag csak a játszótérig jutottak), én a gyerekszobában öltöztettem Áront, közben szavaltuk az idevágó új kedvencünket (Bocsánat, mivel hallás után tanultam meg, nem vagyok biztos a sor/mondat határokban...):


Tóth Krisztina: Marci öltözik


Egyik lábam, másik lábam,
belebújik a gatyába.
Egyik lukba, másik lukba,
láb az útját megtalálja.

Egyik kezem, másik kezem,
belebújik a trikóba,
középen meg jön a fejem,
az lenne jó, ha kilógna.

Kilógna a pulóverből,
annyi luk van, nem megy egyből,
de ha jó lukba dugom,
előbb-utóbb kijön, tudom.

Segítség, segítség,
beszorult a Marci haja!
Csak az húzza a nadrágot
a fejére, aki hülye!

Áronom a vers végeztével rámnézett, majd megszólalt:
-Ühüm, én hülye vagyok!
(Pedig nem is volt a nadrág a fején!)

Utolsó a mai szériából:
Délben etetem Bercit, Áron segít (a maga módján). Egyszer csak odahajol Bercihez:

-Szevasz! Ez az én barátom! - mutat Bercusra!

Gyerekszáj

Fekszem a gyerekszobában a földön, Áron meg rámül hátulról. Egyszer csak behajol az arcomba, és tök komoly pofával azt mondja:
- Jól van kicsikém! Nem kapsz büntetést!


- Miért nem van nekem csuklóvédőm?- kérdezi Boldi - A Fülöpnek van!
- És mire jó az? - érdeklődöm
- Akkor nem csuklunk! - világosít föl, és csuklik tovább.


Áron este tanyázott egy jókorát, mire Boldi tartott egy kis bemutatót a judon, Bandi bácsitól elsajátított esési technikákból, melyek lényege (legyen az előre-, hátra- vagy oldaltesés), hogy mindig védd a fejed, és a karodat tedd le elsőként, szakzsargonnal: "tompíts".
Boldi éppen egy banán-esésből (= oldalra) állt fel a földről, mikor megszólalt:
- A Bandi akkorát tud tompítani, hogy az egész város széttörik.


Este házi csocsóbajnokság (az első fordulóban Boldi mérkőzött Anyával, én bíráskodtam), melynek szünetében szabadfogású birkózás a földön. Én alul, Bobek rajtam.
-A bíró veszekedik a csatárral. - jelenti be Bobek!

Éva nagymama

A húslevesek koronázatlan királynője látogatta meg a kis beteg unokákat. Reméljük a következő vizit sem várat magára sokáig, mert nagyon örültünk neki!

Kölcsönös vonzalom

Namu és a legkisebb unoka jól láthatóan nagy spanok!

Baleset a focin

Ma Boldi medvejárás közben arccal lefejelete a padlót. Mivel mindez a fociedzésen történt, ezért erről csak akkor értesültem, mikor Éva, a fociedző(nő???) kiszólt a Baár-Madas terméből, hogy

- Tudnál jönni egy picit?- aztán áttolta a hangosan bömbölő, némiképpen vérben úszó Boldit.

Mivel pont ráértem, elvittem Bobelket a mosdóba, közben ő folyamatosan bőgött és mondta, hogy
- Fáháháháháj a száháhám!

A vért lemostuk, de a sebet már nem nagyon hagyta megnézni, és további könny-, és takonyfolyatás közben azt hüppögte:
-Gyorsan, apa, hadd menjek vissza, mert lemaradok a kenguruugrásról!- azzal rohant vissza a terembe.

Szóval nem nagyon kell izgulni...

ÁLLati

Már napok óta próbálgatja, felhúzódzkodik mindenre, és gyakran emeli magasba a popsiját a négykézlábas ringatózás közben úgy, hogy csak a kezei és a talpai vannak a földön. Mára beérett a tudomány, és hajnali fél 7kor Bercus felállt, persze erősen kapaszkodva a kis fotelbe. Úgy láttam, ő is elégedett magával!

Szunya

Az éjszakai virrasztásokat követő fél ötös kelések után bizony nehezen indul a nap, és van, hogy már reggel 7kor szunyókálhatnékja támad az embernek és fiának.

Várat magára

Ez a tavasz bizony várat még magára. Egyfelől nem bánkódom, mert jelen pillanatban úgysem tudnánk kimenni a levegőre, de azért jó lenne már, ha nem kéne lámpát gyújtani délelőtt, lehetne virágokat ültetni a teraszra, nagyokat szellőztetni a hibernálás veszélye nélkül, téli hacuka nélkül nekiindulni a nagyvilágnak...

Hétvégén már-már tavaszodni látszott (a szombati bitang hideg ellenére), és vasárnap Nagyvadászéknál gondolkodtam, hogy "sapkamentesítsem-e" a fiúkat a kerti ugra-bugra közben...

Jöhetne már....

Szokásos formánk

Én már ki sem akadok attól, hogy ismét harmadik hete köhögnek, trüsszögnek, lázonganak (hőben értve), nyafognak a gyerekek.

Áron harmadik életéve indulhatott volna szebben is. Még az éjszaka belázasodott, egész nap bágyadt, köhög, folyik az orra, fáj a hasa. Berci detto. Kihívtam Lilla doktornénit, hogy varrjon rá címkét. A diagnózis hosszas, mindenből egy pici. Az alap valami vírusos nyavalya, ami leginkább arcüreggyulladásban jelentkezik Bercinél és Áronnál, de gyulladt a fülük, hólyagos a torkuk, zörög a tüdejük és a légcsőhurut sem maradhat ki a sorból. Úgyhogy a hétvégi vadaspark miatt gyötör a lelkiismeretem...

5 nap antibiotikum, meg a kiegészítő cseppek, egyebek. VP lassan Ikeás kékszatyorral jár a gyógyszertárba.

Gyorsan le is írom a tennivalókat, mert a doktornénik cetlire jegyezte le, ami nálunk sajnos nem egy életbiztosítás, rakja az ember bárhova.

Áronnak: kétszer 2,5 ml suprax antibiotikum, nurophen a lázra (max. háromszor 5 ml egy nap), 4 napig fenistil-csepp 3x10 (reggel-délben-este), aztán 6 napig fél ampulla Ca este, rhinathiol 2 x 2,5 ml (reggel és alvás után), este nasivin orrcsepp, napközben sterimar.

Bercinak ugyanez, csak antibiotikumból 2 ml egy adag, nurophenből max. kétszer 5 ml, Ca-ból csak egy harmad ampulla.

(Bocsánat, de ez így ellentétben a cetlivel nem vész el.)

Az éjszakák magától értetődően virrasztással telnek, lázat csillapítunk, valamint Berci továbbra is 30-50 percenként ébred üvöltve. Kezdek egy zombihoz hasonlítani!

És mivel lehet megfejelni ezeket az emberpróbáló napokat? (Természetesen VP-vel, amit meg lehet kapni a gyerekektől, azt megkaptuk...) Ma reggel vettem észre, hogy Bercuskámnak előbújt 2 új foga, felső metszők. Szegénykém, eléggé kiFOGta...

Trónfosztás

Mi lehet annál nagyobb szívás az ember első (és egy ideig egyetlen) szülöttjének, mint mikor hirtelen meg kell osztania a dobogó tetejét egy "kedves kis jövevénnyel", aztán pedig viszonylag záros határidőn belül még egy másikkal is ... Boldin a napokban érezhetően eluralkodott a testvérféltékenység, "ne vegyétek el az anyámat" életérzés, és mindenféle úton-módon, csatornán jelet ad felháborodásának, sanyarú sorsának... Nehéz ez mindenkinek, és tudom, hogy neki a legnehezebb. (A közeljövőben írok róla részletesebben, egyelőre "ámulok és bámulok", kapkodom a fejem, edzem a torkom és a hangszálaimat, és csak sejtem, hogy mi a gyógyír...) Ilyen időszakban hálás esemény, mikor az egyik trónbitorló "beelőz a szülinapjával", hiába március 23 bizony előrébb van a naptárban, mint április 11. Boldi nehezen viselte, hogy tegnap nem őt ünnepeltük. Mivel hajthatatlanok voltunk azügyben, hogy ez bizony Árcsi szülinapja, kitalálta, hogy akkor neki csak egyet kell aludnia a sajátjáig. Mi váltig állítottuk, hogy sajna még húszat, de meglátja milyen gyorsan elröpül az a pár nap, egyébként meg Anyának még vagy 150 napnyira van a sajátja, mégsem kesereg (sőt, visszaforgatná az idő kerekét...). Boldi olyan Boldisan nem tágított, és váltig hajtogatta, hogy holnap lesz az ötödik szülinapja. Azt ellenőrizvén, hogy "átment-e a lecke", kérdezte tőlünk, hogy holnap milyen nap lesz. Mondtam, hogy egy sima hétköznap. Erre Boldi előállt a tervével:
-Anya, akkor legyen az, hogy cseréljük ki! Egyet kell aludni, hogy szülinapom legyen, és húszat, hogy egy dolgos hétköznap, jó?
Végül VP megoldotta az ügyet azzal, hogy megsajnáltatta azokat az ismeretlen március 24-én született kisfiúkat, akik nagyon szomorúak lennének, ha hirtelen ápirilis 11-dikéig kellene várniuk a szülinapjukra. Az a felismerés is segített, hogy most Áronnak kell a legtöbbet aludnia, hogy szülinapja legyen.

Kicsi a rakás...

Ahogy beígértük, Áron 2 éves lett

Hajnali fél egykor elsőként súgtam a fülébe, hogy boldog szülinapot, ő csak kihörpintette a vizet, azt mondta, hogy "kösz", aztán aludt is tovább. VP 6kor köszöntötte fel némi tápszer kíséretében, de Árcsi ezt is hárította, a "nem napot, még alszom!" válaszával.

A betervezett vonatozást meghiúsította a tervezetlen szünnap, és reggel rá kellett ébredjek, hogy az egyéb kültéri programoknak is búcsút inthetünk, lévén orkán erejű szél, és a két kicsi éjszaka megállás nélkül köhögött, szörcsögött. Leküzdve a kezdeti elkeseredést, és felerősítve azt a mély elhatározást, hogy ez a szülinap akkor is nagyon de nagyon jó lesz, felhívtam Mária Dédit, hátha eszébe jut valami jó kis "tennivaló". Kicsit hezitált, s közben felelevenítette gyerekkori emlékeit, amikor is Győzővel, az öccsével minden szülinap alkalmával egy hatalmas sátrat építettek a szobában, és egész nap a sátorban ettek-ittak, vagy orvososdit játszottak, melyben juhtúróból gyúrtak pirulákat. Lehet, hogy Győzőnek ebből a játékból nőtte ki magát az idei Széchenyi-díja??? 7kor már kész is volt a haditervem. Sátrazunk, és vendégségbe hívjuk magunkhoz Áron kedvenc figuráit. Hamar elkészült a fejünk feletti fedél, és Áron már az elejétől nagyon élvezte. Az ebédlőasztalt lepedőztük körbe, alá paplan, hogy ne fázzunk, párnák, hogy kuckósabb legyen az átmeneti otthon, tálkák finomságokkal, játékok, és máris kezdődhetett a baba-zsúr. Namu egész délelőtt ügyelt Bercusra, így én csak Áronra koncentráltam, lubickoltunk a nagy "magunkbanvagyunkban".

Áron ma találkozott élete első csokipudingjával, tízórai gyanánt.

Délután hatalmasat aludtunk, mindenki 2 órát és egyszerre!!!! (Ellensúlyozva, hogy éjszaka már-már szokás szerint Bercikém 50 percenként ordít, és Áron + Boldi is többször kért inni...)

Múlt héten elmentünk Áronnal a közeli kertészetbe, és vettünk mindenféle szépet és illatosat, hátha előbb jön a tavasz. Áron választott magának egy rózsaszín jácintot, én pedig másik hatot. Ma reggel arra ébredtem, hogy a 7 virág közül csak Ároné nyílt ki, és egész nap pompázott. Véletlen???

Délután a szobában játszottunk, aztán megérkezett VP és Bobek. VPtől kaptam egy gyönyörű szülés-csokrot, ő ilyenkor engem is ünnepel egy kicsit, ami igazán kedves dolog tőle.

Vacsira a gyerekek kérésére pizzát rendeltünk, amit a sátorban ettünk meg. Aztán rendberaktam a konyhát, szépen megterítettem, és 2 kis gyertya társaságában sütiztünk egyet, énekeltünk Áronnak.

Tényleg nem kellenek nagy tervek, eget rengető programok, kocsikerék méretű torták. Meghitt volt, bújós, halk, könnyed s talán pont ezért az eddigi legszebb.

Íme egy képes összefoglaló a jeles napról, ami alá a zene magától értetődően a Vilmos bátyánk Zöld-ezüst-búzája, mely Áron jelenlegi kedvence, éneklejük, hallgatjuk mi ezt reggel-délben-este. Pont olyan vidám kis dal, mint amilyen Árcsi!

BILIárd

Vendégsereg

Holnap lesz Áron 2 éves. Tavaly bevezettük azt a hagyománynak szánt ötletet, hogy Boldi (április 11., általában Húsvét) és Áron (március 23.) szülinapját együtt ünnepeljük, valahol félúton március vége és április eleje között. Nem vagyok lusta kétszer sütni-főzni, vendégeket várni, csak Boldinak nehéz "beadni", hogy Áron szülinapja előbb van, mint az övé, mivel kb. 100 napja várja már az öt gyertyát. Azt is elhatároztam, hogy titkon azért az igazi születésnapon is megemlékezünk. Szeretném holnap az egész délelőttöt csak Áronnal tölteni! Eredeti terveim szerint Gyermekvasutazni mentünk volna, ha nem lenne hétfő szünnap, így ki kell találnom valami mást. De erről majd holnap. A mai vonatkozás:
Altatom Áront, a földön ülök, ölemben a hálózsákos Árcsival. Beszélgetünk.
-Áron, holnap lesz a szülinapod!
-Jaj, de szuper. Örülök!
-Igen, én is! 2 éves leszel. Csinálunk együtt valami izgalmasat, jó? Elmegyünk valahova, csak mi ketten. Lesz majd vendégséged is, közösen Boldi szülinapjával. Jó nagy tortát kapsz majd, két gyertyával a tetején. Kiket hívsz meg a szülinapi vendégségedre?
-A Jézuskákat.
-És még kiket?
-Az Angyalokat. Meg a Boldizsárt.

Vadak

Miután Dóri az egész hetet a négy fal között abszolválta három köhögő, takonyfolyató, ám de igen eleven gyerekkel, így érthető volt az ötlete, hogy hurutos köhögések ide vagy oda, menjünk ki valahová a szabadba. Szerencsére szép idő volt, bár egy kicsit hűvös, de éppen jó a Vadasparkhoz. Reggel, amikor megnéztem a nyitvatartást, az is kiderült, hogy csak Dórinak és Boldinak kell jegyet venni, mert kettő év alatt ingyen van (Áronnak hétfőig...), a pedagógusoknak meg szintén ingyen, hurrá.

Boldi az egész héten égedelem volt, és a reggeli indulás is balhésra sikeredett, ezért Dórival megállapodtunk, hogy hagyjuk a gyerekeket rohangászni, meg tombolni, hátha az majd segít. Ehhez képest az első öt percben szólni kellett Bobeknak, hogy

• ne püfölje a róka feje mellett az üveget, mert tilos
• ne dugja be az ujját a mókushoz, mert veszélyes
• ne hajigáljon az útról murvát a szarvasok felé, mert nagy fülest kap az erdésztől

Innentől kezdve a Boldi és Áron azon ügyeskedtek, hogy a kerítés mellett mindenhol felhalmozódott faleveleket ölszámra benyomkodják a kerítésen, hogy hátha éhesek az állatok. Mivel mindezideáig ez volt a legártalmatlanabb ötletük, ezért ezt aztán rájuk is hagytuk. Az állatokat nem nagyon nézték, egészen addig, míg a vaddisznós tárolóhoz oda nem értünk. A napokaban születhettek a vadonatúj kismalacok, hatan, reszkető lábú kis fingócák voltak. Na itt azért lecövekeltünk egy darabig. Az egyik öreg disznó bemutatott egy igazi dagonyázást is, a végén kutyamódra megrázva magát, beterítve a szemlélődők első sorát. Igen, Boldi is ott volt Dórival.

A leghosszabb ideig viszont a bölényeknél álltunk. Itt fejlesztették a fiúk tökélyre a levélgyűjtést és betuszkolást. Talán az lehetett ilyen vonzó, hogy a kerítés mellett közvetlenül kotortak, és itt ott egy kis bölénykakit is sikerült a levelek között szétoszlatni. Mikor 3/4 óra múlva távozásra bírtuk őket, az sem ment néma csöndben...

A végén még megnéztük a farkasokat, mert Áron őket szokta emlegetni: "Jaj, jönnek a farkasok!", de látni még egyet sem látott. Így aztán mikor a kifutóban megmutattuk neki, hogy na itt vannak, akkor Árcsi egy kis gondolkodás után:

- Megették őket a kutyák?

Nehezen hitte el, hogy ezek tényleg a farkasok és nem későn jöttünk...

Ki is az-az M.D.?

Természetesen a "főkommentelőnkről" van szó, aki nem más, mint Mária Dédi. Imádom a hozzászólásait (is), jól tükrözik, hogy milyen életvidám, sokoldalú, jó humorú, egy szó mint száz, szerencsés unoka vagyok, hogy ilyen Nagyit osztottak nekem a pakliból. (Ezek nem nagy szavak, legalábbis nem annak szántam őket.) Janikovszky is megírta, hogy 60 fölött is lehet mosolyogni, örülni, boldogan élni.

A héten kétszer is meglátogatta a fiúkat Mária dédi, a túl korai őszüléstől mentve meg engem. Nem volt egyszerű ez a 7 nap bezártság. Háromgyerek, akik bár köhögnek, meg van némi hőemelkedés, de a fordulatszám már a régi, csak a tér nem elég tágas a pörgéshez. Berci volt, hogy 50 percenként ébredt éjszaka, máskor meg Áron kukorékolt már fél5kor (ami nekem abszolút nem szokott problémát jelenteni, szeretek korán kelni, de csak akkor, ha már aludtam előtte....)

Node, kanyarodjunk csak vissza M.D.-hez!

Egyik délelőtt építettünk egy kanyargós, izgalmas vonatpályát Boldiékkal, és vagy 2 órát tologattuk a mozdonyokat. Tudtam, hogy délután feljön M.D., így gondoltam, nem rámoljuk el az alkotást, hátha játszanak még vele. Titkon azért kételkedtem benne, mivel délelőtt igencsak ráuntak Thomasékra. Mária dédi hozta a szokásos fantáziatöltetet, aminek köszönhetően még vagy másfél órát izzott a vasút, pöfögtek a kis gőzösök.

Boldi szervírozta a kávét, aztán "túlélő kártyákból" vizsgázott jelesre, majd nyolc társasból megnyert hetet.

(A szemfülesek észrevehették, hogy a képeken Boldinak és Áronnak hol hosszabb, hol rövidebb a haja. Megoldás: Tegnap meglátogattuk Magdi nénit, a fodrászt, aki megtavasziasította a skacokat, és mint írtam M.D. kétszer járt nálunk, egyszer a fiúk hosszúhajas korában, aztán pedig tegnap, a kopaszítás után.)