Ahogy beígértük, Áron 2 éves lett

Hajnali fél egykor elsőként súgtam a fülébe, hogy boldog szülinapot, ő csak kihörpintette a vizet, azt mondta, hogy "kösz", aztán aludt is tovább. VP 6kor köszöntötte fel némi tápszer kíséretében, de Árcsi ezt is hárította, a "nem napot, még alszom!" válaszával.

A betervezett vonatozást meghiúsította a tervezetlen szünnap, és reggel rá kellett ébredjek, hogy az egyéb kültéri programoknak is búcsút inthetünk, lévén orkán erejű szél, és a két kicsi éjszaka megállás nélkül köhögött, szörcsögött. Leküzdve a kezdeti elkeseredést, és felerősítve azt a mély elhatározást, hogy ez a szülinap akkor is nagyon de nagyon jó lesz, felhívtam Mária Dédit, hátha eszébe jut valami jó kis "tennivaló". Kicsit hezitált, s közben felelevenítette gyerekkori emlékeit, amikor is Győzővel, az öccsével minden szülinap alkalmával egy hatalmas sátrat építettek a szobában, és egész nap a sátorban ettek-ittak, vagy orvososdit játszottak, melyben juhtúróból gyúrtak pirulákat. Lehet, hogy Győzőnek ebből a játékból nőtte ki magát az idei Széchenyi-díja??? 7kor már kész is volt a haditervem. Sátrazunk, és vendégségbe hívjuk magunkhoz Áron kedvenc figuráit. Hamar elkészült a fejünk feletti fedél, és Áron már az elejétől nagyon élvezte. Az ebédlőasztalt lepedőztük körbe, alá paplan, hogy ne fázzunk, párnák, hogy kuckósabb legyen az átmeneti otthon, tálkák finomságokkal, játékok, és máris kezdődhetett a baba-zsúr. Namu egész délelőtt ügyelt Bercusra, így én csak Áronra koncentráltam, lubickoltunk a nagy "magunkbanvagyunkban".

Áron ma találkozott élete első csokipudingjával, tízórai gyanánt.

Délután hatalmasat aludtunk, mindenki 2 órát és egyszerre!!!! (Ellensúlyozva, hogy éjszaka már-már szokás szerint Bercikém 50 percenként ordít, és Áron + Boldi is többször kért inni...)

Múlt héten elmentünk Áronnal a közeli kertészetbe, és vettünk mindenféle szépet és illatosat, hátha előbb jön a tavasz. Áron választott magának egy rózsaszín jácintot, én pedig másik hatot. Ma reggel arra ébredtem, hogy a 7 virág közül csak Ároné nyílt ki, és egész nap pompázott. Véletlen???

Délután a szobában játszottunk, aztán megérkezett VP és Bobek. VPtől kaptam egy gyönyörű szülés-csokrot, ő ilyenkor engem is ünnepel egy kicsit, ami igazán kedves dolog tőle.

Vacsira a gyerekek kérésére pizzát rendeltünk, amit a sátorban ettünk meg. Aztán rendberaktam a konyhát, szépen megterítettem, és 2 kis gyertya társaságában sütiztünk egyet, énekeltünk Áronnak.

Tényleg nem kellenek nagy tervek, eget rengető programok, kocsikerék méretű torták. Meghitt volt, bújós, halk, könnyed s talán pont ezért az eddigi legszebb.

Íme egy képes összefoglaló a jeles napról, ami alá a zene magától értetődően a Vilmos bátyánk Zöld-ezüst-búzája, mely Áron jelenlegi kedvence, éneklejük, hallgatjuk mi ezt reggel-délben-este. Pont olyan vidám kis dal, mint amilyen Árcsi!