Trónfosztás

Mi lehet annál nagyobb szívás az ember első (és egy ideig egyetlen) szülöttjének, mint mikor hirtelen meg kell osztania a dobogó tetejét egy "kedves kis jövevénnyel", aztán pedig viszonylag záros határidőn belül még egy másikkal is ... Boldin a napokban érezhetően eluralkodott a testvérféltékenység, "ne vegyétek el az anyámat" életérzés, és mindenféle úton-módon, csatornán jelet ad felháborodásának, sanyarú sorsának... Nehéz ez mindenkinek, és tudom, hogy neki a legnehezebb. (A közeljövőben írok róla részletesebben, egyelőre "ámulok és bámulok", kapkodom a fejem, edzem a torkom és a hangszálaimat, és csak sejtem, hogy mi a gyógyír...) Ilyen időszakban hálás esemény, mikor az egyik trónbitorló "beelőz a szülinapjával", hiába március 23 bizony előrébb van a naptárban, mint április 11. Boldi nehezen viselte, hogy tegnap nem őt ünnepeltük. Mivel hajthatatlanok voltunk azügyben, hogy ez bizony Árcsi szülinapja, kitalálta, hogy akkor neki csak egyet kell aludnia a sajátjáig. Mi váltig állítottuk, hogy sajna még húszat, de meglátja milyen gyorsan elröpül az a pár nap, egyébként meg Anyának még vagy 150 napnyira van a sajátja, mégsem kesereg (sőt, visszaforgatná az idő kerekét...). Boldi olyan Boldisan nem tágított, és váltig hajtogatta, hogy holnap lesz az ötödik szülinapja. Azt ellenőrizvén, hogy "átment-e a lecke", kérdezte tőlünk, hogy holnap milyen nap lesz. Mondtam, hogy egy sima hétköznap. Erre Boldi előállt a tervével:
-Anya, akkor legyen az, hogy cseréljük ki! Egyet kell aludni, hogy szülinapom legyen, és húszat, hogy egy dolgos hétköznap, jó?
Végül VP megoldotta az ügyet azzal, hogy megsajnáltatta azokat az ismeretlen március 24-én született kisfiúkat, akik nagyon szomorúak lennének, ha hirtelen ápirilis 11-dikéig kellene várniuk a szülinapjukra. Az a felismerés is segített, hogy most Áronnak kell a legtöbbet aludnia, hogy szülinapja legyen.