Vadak

Miután Dóri az egész hetet a négy fal között abszolválta három köhögő, takonyfolyató, ám de igen eleven gyerekkel, így érthető volt az ötlete, hogy hurutos köhögések ide vagy oda, menjünk ki valahová a szabadba. Szerencsére szép idő volt, bár egy kicsit hűvös, de éppen jó a Vadasparkhoz. Reggel, amikor megnéztem a nyitvatartást, az is kiderült, hogy csak Dórinak és Boldinak kell jegyet venni, mert kettő év alatt ingyen van (Áronnak hétfőig...), a pedagógusoknak meg szintén ingyen, hurrá.

Boldi az egész héten égedelem volt, és a reggeli indulás is balhésra sikeredett, ezért Dórival megállapodtunk, hogy hagyjuk a gyerekeket rohangászni, meg tombolni, hátha az majd segít. Ehhez képest az első öt percben szólni kellett Bobeknak, hogy

• ne püfölje a róka feje mellett az üveget, mert tilos
• ne dugja be az ujját a mókushoz, mert veszélyes
• ne hajigáljon az útról murvát a szarvasok felé, mert nagy fülest kap az erdésztől

Innentől kezdve a Boldi és Áron azon ügyeskedtek, hogy a kerítés mellett mindenhol felhalmozódott faleveleket ölszámra benyomkodják a kerítésen, hogy hátha éhesek az állatok. Mivel mindezideáig ez volt a legártalmatlanabb ötletük, ezért ezt aztán rájuk is hagytuk. Az állatokat nem nagyon nézték, egészen addig, míg a vaddisznós tárolóhoz oda nem értünk. A napokaban születhettek a vadonatúj kismalacok, hatan, reszkető lábú kis fingócák voltak. Na itt azért lecövekeltünk egy darabig. Az egyik öreg disznó bemutatott egy igazi dagonyázást is, a végén kutyamódra megrázva magát, beterítve a szemlélődők első sorát. Igen, Boldi is ott volt Dórival.

A leghosszabb ideig viszont a bölényeknél álltunk. Itt fejlesztették a fiúk tökélyre a levélgyűjtést és betuszkolást. Talán az lehetett ilyen vonzó, hogy a kerítés mellett közvetlenül kotortak, és itt ott egy kis bölénykakit is sikerült a levelek között szétoszlatni. Mikor 3/4 óra múlva távozásra bírtuk őket, az sem ment néma csöndben...

A végén még megnéztük a farkasokat, mert Áron őket szokta emlegetni: "Jaj, jönnek a farkasok!", de látni még egyet sem látott. Így aztán mikor a kifutóban megmutattuk neki, hogy na itt vannak, akkor Árcsi egy kis gondolkodás után:

- Megették őket a kutyák?

Nehezen hitte el, hogy ezek tényleg a farkasok és nem későn jöttünk...