Mese

Nem vagyok rá büszke, de én nem nagyon szeretek mesét olvasni a gyerekeknek. Amint leülök és elkezdem, abban a percben iszonyú ásíthatnékom támad, és majd leragadnak a szemeim, sőt az is elég, hogy most erről írok, megint jön egy. Ehhez képest időnként erőt veszek magamon és olvasom őket hangosan. Áronnak mindegy, mert ő nem nagyon lelkesedik a sztori iránt, csak a képen található labdák, békák és egyebek fogják meg, de még ennél is jobban a lapozás.

Boldi érdeklődőbb, csak úgy fal(at)ja a könyveket velem. Tegnap épp az Anna és Peti (neki) új kötete volt soron, mert Bobek éppen láb alatt volt és le kellett kötni valamival, úgyhogy fölajánlottam, hogy olvasok neki egy kicsit, mire ő:

- Jó, de olyan hangod legyen, mint a Mamának!

Ezek után várhatja, mikor olvasok megint...

Varga HŐS Áron

Időközben Áronból egy másfél éves nagyfiú lett (erről a közeljövőben majd egy külön bejegyzés formájában is megemlékezünk, csak az ilyen "összefoglaló tanulmányok" előtt jó aludni minimum 3 órát...), és ezzel együtt jár a 18 hónaposok védőoltása! Az ilyen oltásos napok reggelén hatalmas gombóccal a gyomromban ébredek, és titkon utálom a dokinénit, aki megszurkálja az én kicsi bogaramat, persze az ő érdeke, de erre a böködésre akkor sincs mentség.

Áronnal és Bercivel és babakocsilimuzinunkkal begördültünk a rendelőbe, ahol már várt minket az szurkáló néni és az asszisztencia. Áron nagyon meg volt illetődve a vizsgálatok során, meg sem szólalt, nagy szemekkel, riadtan csücsülte végi a tortúrát. Aztán előkerült a tű, és megkezdődhetett a figyelemelterelés. Én mindig elmondom előre, hogy mi fog történni, és bizony ez fájdalmas dolog, majd az aktuális pillanatban megpróbálom magamra vonni az áldozat figyelmét. Áronnak a kedvenc zacskó kekszéről kezdtem mesélni, mondogattam, hogy állat alakú kekszek vannak benne, és milyen finom. A doktornéni megkérdezte, hogy melyik állat a kedvence belőle (én eközben arra gondoltam, hogy tudja-e a doktornéni, hogy nem a 3 évesek oltásán vagyunk?), és mivel Áron csak a cumijába kapaszkodott a szájával, és nem válasazolt, a doktornéni továbbkérdezte, hogy a "nyuszi?", ekkor estünk túl az oltáson, mire Áron sztoikus nyugalommal kivette a szájából a cumit és megszólalt:

-A pingvin.
Se egy könnycsepp, se egy zokszó!!!

Őszi szombat

"Napsütéses őszi napon bolond aki ebédet főz" felkiáltással délelőtt megtömtük a Thomasos hátiszákot almával, banánnal, vízzel, és elmentünk kirándulni. A 11es busz végállomását céloztuk meg, ahol egy nagyon meredek utca végéből nyíló hepe-hupás földút végén lehet leparkolni, és onnan gyalogszerrel kb. 15-20 perc alatt eljut az ember a hidegkúti reptér rétjére. 15-20 perc értendő a gyermektelen, randizó párok menetidejeként (többször teszteltem gimiben...), gyerekekkel ez akár a háromszorosára is nyúlhat. Áron totyogi, mikor végre megtett 5 lépést előre, eszébe jutott, hogy 6 lépéssel hátrébb otthagyott a földön valami nagyon izgalmas dolgot, pl. makkot, követ, fadarabot. Áronnak a hegymenetet még gyakorolnia kell, mert hiába a kitűzött cél, az "egyenesen előre", a sok bucka eltéríti a pályáról az apró lábakat. Boldi a kb. 1,5 km-es táv alatt legkevesebb 4 km-t rohangált, mert mindenkivel versenyt futott (apával, anyával, Árcsival, kutyátsétáltató emberekkel...).

Számomra világossá vált, hogy legközelebb otthon hagyjuk a babakocsi-limuzinunkat, mert nem ilyen terepviszonyokra találták ki, bár edzésnek nem akármi. (Mivel Berci tegnap telekakilta a fektethető kenguruját, ami nem száradt meg mára, kénytelen voltam babakocsizni...)

A rét kisfiúkánaán. Az egyik domboldalról sárkányrepülőznek, paplanernyőznek, a másik dombon nyáj legel, előttünk pedig egy motoros repülő kötéllel vontat egy vitorlázót, és mind két gép 5 percenként leszáll, majd kezdődik a móka előröl. Mi pedig ülünk a réten, néha lehúzzuk a fejünket, mert olyan közel jött a repcsi, közben nézzük, ahogy mellettünk a "futottak még" 70 évesekből álló focicsapat passzolgat, majd egy bokor aljában elrejtik a fémvázas kaput, reménykedve, hogy jövő héten is ott találják majd, mivel annyi erejük nem maradt, hogy hazacipeljék. Olyan jól éreztük magunkat, hogy csak na, és hogy otthon is folytatódjék ez az idilli hangulat, a rutinos szülők már a kocsiból megrendelték a pizzát!

Én pedig élveztem, hogy kimozdultam, felelevenedtek a gyermekkori emlékeim (sokat jártunk erre), gyönyörű táj, idő, imádni való gyerekek.

Forever young

Délután Klári néni érkezett látogatóba Kacsarétre. Klári néni Éva nagymama nagynénje, és a Varga-ági rokonok doayenje. Egyébként meg strammabbul néz ki a maga 87 évével, mint némely frissnyugdíjas. Hetente kétszer eljár dolgozni egy kutatóintézetbe régi iratokat rendszerezni és a kacsaréti három emeletre is kényelmesen fölsétált.

Szükség is volt az erőnlétére, mert Boldi rögtön lecsapott rá és kihívta egy csocsópartira, és rutin ide vagy oda, csúnyán el is páholta, pedig Klári néni nagy buzgalmában még a pályát is többször bebillentette, de hiába. Úgyhogy jöhetett a dobogó és az ünneplés.
Tartottunk egy kis tiramisu-szünetet, közben befutott Éva nagymama is, aki szintén kénytelen volt fejet hajtani a magasabbrendű csocsótudás előtt.Aki éppen nem csocsózott, Áront szórakoztatta valamilyen formában:

És persze Berci is kézről kézre járt, néha olyan gyorsan, hogy nagymama észre sem vette, hogy Dóri kivette a kezéből BercitKözben beszélgettünk, kávéztunk és észre sem vettük, hogy elszállt az idő, úgyhogy lóhalálában fürdettünk, miközben Évi nagymama hazavitte Klári nénit.

Klotyómanó

Áronnal sínen vagyunk a szobatisztaságot illetően. A bili már vagy fél éve mumusként figyel a fürdőszobában, néha megkérdezem, hogy ráül-e, de valójában nem erőltetek semmit, főleg nem "Bercivel a mellemen". Az esti fürdéseknél a fiúk egy kis kádfeltöltéssel indítanak, pedig kérem én, hogy inkább ugorjanak ki és a wc-be intézzék el, de úgy látszik ez nálunk része lett a fürdésnek, és már nem is csatázom (hozzáteszem Boldi az esetek többségében már előtte elintézi). 3 napja Áron, Apa, Boldi pancsoltak a kádban, és Áron felállt, és szólt, hogy pisi. Kikéredzkedett, ráült a bilire és belepisilt. Örömujjongás!!! Másnap, a délelőtti játszadozás közben szólt, hogy "kaki", mire megkérdeztem, hogy "ráülünk a bilire", erre ő rázta a fejét, és mondta, hogy "wc". Rohantunk, kapaszkodtunk, helyszíni közvetítést adtunk Eszteréknek telefonon, és amikor sikeresen lezárult a kaki-projekt, örömtáncot lejtettem, körtelefon, Áron tömjénezés. Azóta már többször is felkéredzkedett, és legtöbbször sikerrel jár, bár tegnap Domestos-os napot tartottunk, mivel Árcsinak hasmenése van, és az időzítés még nem tökéletes...

Csipogi

Egyik kedvenc témám: Áron kiváló kommunikációs készségének gyors iramú fejlődése, azaz a szótárrobbanás. Mostmár nem napról napra mérhető a változás, hanem óráról órára. Tegnap reggel 8 és 9 között az alábbi 3 új szót mondta magától, azoknak megfelelő kontextusban: kedvencem, sörény, éhes.

Áron bizony mindent eltanul, amit hall, így nagyon vigyázunk, de néha átcsúsznak bizonyos szavak a szűrőn, ilyen a kedvenc bosszúskodó szavam, a "basszus", melyet Áron előszeretettel használ, ha valami balszerencse éri, pl. megcsúszik, kiborul a mazsolástál a kezéből.

Beszélgetünk. Egyre több párbeszéd hangzik el. Mai napi példák:
-Kérsz vizet inni? (kérdezem reggeli közben)
-Igen, oda!- mutat az előtte álló pohárra.
Töltök.
-Kösz. - és már kortyolja is!

-Árcsi, elmegyek! (puszilja meg VP a buksiját reggel)
-Kocsi, vigyázz! (mutat a kocsikulcsra Áron!)

Éjszaka vizet kért, és VP vitt neki, odaadta, majd Áron megszólalt:
-Mennyé innen!

Reggel beesett a cumija az ágya mögé:
-cumi-cumi!
-Keressük meg a cumidat?
-Igen!
-Hol van?
-Dob.
-Bedobtad a kiságy mögé? (rutinos anyuka...)
-Igen.
Odamegyünk, benézek alá. Mire ő odaad egy műanyag gereblyét.
-Tessék, kiszed, oda!
Előbányászom az ágy alól és odaadom neki.
-Köszi.

Vacsi közben rámnézett és reklamált:
-Kábo nincs, elfogy. (azaz: kolbász, nincs, elfogyott)
Hozzáteszem, a "kolbász" szóval tegnap próbálkozott először, mivel akkor tálaltunk neki kolbászos kenyeret first time, ami igencsak jól feküdt Áron ízlésvilágának. Ma reggel már "kábász"-nak nevezi. Ha Bercit szoptatom, mindig odajön hozzám borús képezettel, és közli "szopi, cici-cici", megpróbál az ölembe ülni, aztán rohan a bölcsőhöz, és mutogat, hogy "oda-oda" (azaz Berci kerüljön végre a helyére!). Ma ugyanígy történt, csak feltettem egy ominózus kérdést:
-Áron, mit kérsz anyatejet vagy kolbászt?
-Kobászt-kobászt!

Most ül az etetőszékében, eszi a kolbászait, Berci meg nyugisan szopizik. Sosem hittem volna, hogy hálával fogok gondolni a kolbászokra...

Gyilkos gesztenyék

Az ember nem is hinné, miféle veszélyek leselkednek rá az utcán. Szelídnek nevezi magát, pedig gyilkos fenevad, szúrós burkú fejkopogtató!

Kedvenc sétáló utcáinkba is beköszöntött az ősz. Szeretem a Budagyöngye környéki vízszintes, hosszú, széles utcácskákat, mert nyáron a hatalmas fák beárnyékolják, viszont csak ősszel veszi észre az ember, hogy ezek a hatalmas, gyönyörű fák gesztenye termést hoznak, mely csak úgy bombázza az alatta békésen elsétálókat. 3 napja majdnem Áron fejére esett kb. 20 m magasból egy jókora példány, de végül, amikor hallottam, hogy valami süvít felénk, sikerült arrébb taszajtanom a babakocsit, leginkább annak végét fogó Namut, aki ezáltal karlövést szenvedett, ezzel mentve meg unokája buksiját.

Tegnap csak álltam az utca elején, előttem az árnyas, hosszú, egyenes pálya, de mivel úgy éreztem magam, mintha egy számítógépes játékba csöppentem volna, feladtam a kedvenc útvonalat.

A három túrós

Szerdán családlátogatást tett nálunk Szilvi és Saci, Boldi két óvónénije. Bobek egész nap izgatottan készült az oviban, mert nem 4-kor jöttünk el, hanem negyed6-kor, de előtte ő zárta az ovit.

A Kacsaréten rögtön megcsocsóztatta az összes lányt, de mivel Szilvivel volt egy csapatban és (khm) Szilvi sokkal jobban szeret csocsózni, mint amennyire tud, rögtön volt egy kis purpárlé, amit csak egy atyai-pedagógiai csocsóvereséggel lehetett feloldani. (gyk: hagytam magam 5-1-re megverni).

Ezután volt némi társasjáték, legnagyobb meglepetésünkre a tyúkosat hozta elő Boldi, és még Áront is bevonta a tojáslegurításba. Azt hiszem ezt a játékot Saci élvezte a legjobban.

Utána Bobek megmutatta a szobáját, és később előhozta a kedvenc könyvét, ami azért volt érdekes, mert olyat hozott ki, amit még soha nem is olvasott. Viszont - ami zseniális -

Saci rögtön mondta, hogy mikor Boldi körbevezette a szobában, akkor a könyvespolcnál az Anna és Peti könyvet matatta. Azt hiszem ezért is jó e mi ovink, benne az óvónénikkel (néni persze a nyavalya, de hát mit írjak?), mert ilyeneket is észrevesznek.
Azt mondták is, hogy ilyen családlátogatáskor a gyerekek kétféleképpen reagálnak: az egyik felpörög, a másik lefagy. Hát a mienk az inkább fagyott egész este.

Közben előkerült a Blog-könyv is, amiben Szilvi le is ellenőrizte, hogy tényleg benne van a tavalyi ovis kirándulás krónikája (De mi az a Sorrento????), így aztán megnyugodva térhettünk rá az Agglegény-túrós fantázianevű sütire. Mielőtt bárki fantáziája túlzottan beindulna, azért Agglegény-túrós, mert az alapanyagokat csak össze kell kutyulni egy tálba, aztán mehet a sütőbe.

Saci külön megkért, hogy ne írjam ide bele, hogy hány túróst evett meg, de ebből a kérésből - ha így hagyom -, csak rosszul jöhet ki, mert akkor azt fogja mindenki hinni, hogy sokat evett. Úgyhogy az a legokosabb, ha leírom, hogy összesen három (3) szelet került Sacin belülre, és ezek a szeletek, ha kicsik nem is voltak, de azért túl nagynak sem mondhatjuk őket, éppen akkorák voltak, amekkorát egy ilyen Saci-forma lány kényelmesen és jóízűen el tud fogyasztani.

Több szeletre azért sem volt szükség, mert akkor nehezen lehetett volna a gyümölcssalátát megkóstolni, ami szégyen ha megesett volna, akkor most szomorkodhatnánk. Mivel azonban Saci három (3) túrósa mellett maradt még hely, így a gyümölcssalátából is fogyott. Boldi meg ezalatt végig az asztal lábánál kuporogva lapozgatta a szobából kicsempészett Anna és Petit, majd a látogatás végén még ellátta Sacit (3) és Szilvit az idevágó jótanáccsal, hogy vigyázzanak hazafelé az úton, nehogy megkarmolja valaki a fülüket, aztán elvonultunk aludni.


Így fogyott el (majdnem teljesen) a túrós tegnap este.

Berci anno és most

A YouTube-nak hála, 6 hét alatt sikerült is feltöltenünk Berci egy perces korában készült videóit. Így fest egy vadonásúj bébi:






Így pedig egy 6 hetes, az újszülöttkornak búcsút intő csecsemő:

Egy kis ízelítő

Helgáék rég jártak nálunk, leginkább a játszótér környékén szoktunk összefutni, de most, hogy kezdődik a "hamar sötétedik-egyre hidegebb az idő-jaj mit csináljunk délután a gyerekekkel?" periódus, újra beizzítjuk az alvás utáni játszós délutánokat. Lóri kis szószátyár lett, és jól láthatóan/hallhatóan belépett a dackorszakba, amit Helga angyali türelemmel menedzsel. Áron a maga módján igyekezett bekapcsolódni a "nagyok" (fél év hosszú idő) játékába, de Lórinál zárt kapukat döngetett, sőt olyat, amiben kidobó legények állnak..., Boldi viszont próbálta puhítani a helyzetet, és Áront is bevonni a csocsózásba. Jó volt ezt látni, kiállt a kistesóért, megpróbálta úgy formálni az adott szituációt, hogy az Áronnak is kedvezzen. Tud ő, ha akar...

20-16

Pénteken Bobekot meglepte Cili a hírrel, hogy a Nagyfiúk várják őt egy fociderbire ovi után, és ha szerencsénk lesz láthatunk albínó sünit is. Meg is jelentünk teljes létszámban. Hogy Máté nehogy sírjon, - mint legutóbb, mikor velem együtt a vesztes csapatba került-, Bobek nagy kegyesen beválasztotta őt a győztesek közé.

Mi Bencével egyszer próbáltunk meg véletlenül vezetni, de ebből akkora hiszti lett (nem Máté volt...), hogy azonnal beleroppantunk pszichésen, így a vége 20-16 lett. Persze ezt a 20-16-ot Boldi elmondta vagy százszor, a maga nyomatékos felsőpáhoki tájszólásában, ami valahogy így néz ki:

- Gondoljátok mennyi lett az eredmény? Hóóóóóóóóósz-tizehat! Nekünk a Mátéval hóóóóóósz, nektek tizehat.

Nézőpont

Áronnak lecseréltük a hintás székét fixre, mert már tarthatatlan volt a vacsora közbeni himbálódzás. Az új helyén kis nyújtózkodással eléri Bobek fejét, amit arra használ, hogy a vajas pirítóst időnként Boldi fejére próbálja, de erről igyekszünk lebeszélni.

Mióta új széke van, azóta rálát az asztalra, és ha már rálát, akkor rendel is. Hamar elsajátította a "trudi", "pingvi" és "teszele" szavakat, és ha Dóri nem elég gyorsan pattan, akkor kinyitja a hűtő ajtaját és bököd befelé, hogy hol is kell keresni a dolgokat.

Tegnap este a desszertnek számító tejszelet mellé megkívánt egy kis pulykamellsonkát is, és nem törődve az anyai és apai intelmekkel együtt fogyasztotta a kettőt.

Csocsóőrület

Ma este került megrendezésre az 1. Nyílt Varga Családi Csocsóbajnokság, röviden a Pörgőfoci Open. Mivel a nevezési idő lejártáig Berci és Áron bealudt, ezért a három nevező körmérkőzésen döntötte el az értékes helyezéseket. Totális döntetlen esetére megegyeztünk, hogy a Buchholtz-számítás dönt (bár most, hogy megnéztem a lexikonban, ez ránk nem is alkalmazható).

Az első körben Boldi fordulatos, remek mérkőzésen 9-8-ra győzte le Apát, aki a végén fogcsikorgatva bár, de mosolyogva gratulált Boldinak. Ezután került sor Boldi és Anya meccsére, és bár Boldi végig vezetett, a végén Anya majdnem meglepetést okozott (9-6). A második helyért vívott helyosztót a kissé nagyképűen asztal mellé álló Apa nyerte 9-7-re. Így az első Pörgőfoci Open végeredménye ekképp alakult

m gy v r k gya

1. Varga Boldizsár (VSC) 2 2 0 18-14 1.0

2. Varga Apa (VSC) 2 1 1 17-16 0.5
3. Dóri Anya (VeSc) 2 0 2 13-18 0.0

Az eredményhirdetéshez Bobek behozta a konyhai kávéfőzős fellépőt, az volt a dobogó.


A torna MVP-je a piros kapus lett, remek védéseivel és hatalmas átlövésgóljaival kiérdemelve a címet.

Boldikám rettentő komoly pofával és teljesen megilletődve csinálta végig a ceremóniát, és vette át az aranyérmét, amit még alvás közben is magánál tart.

Reméljük nem kell sokat várni a másodikra. Gratulálunk a résztvevőknek és a győztesnek!

Hajnali rigók

A reggel jó hangulatú indításához nagy türelemre van szükség. Míg
elkészítettem Áronnak a hamát,addig Bobek türemesen várt a tejszeletre,aztán hasonlóan a vízre is. Mikor meg megdicsértem, hogy türelmesen várt, kicsit gondolkodott, aztán csak kibökte:

- Mikor megszülettem ugye Ti nagyon örültetek?
- Nagyon bizony!
- Nekem már sok születésnapom volt, ugye?
- Igen.
- És én türelmesen kivártam mindegyiket. Kivártam a negyediket, a harmadikat, a másodikat, az elsőt, aztán vártam és lenulláztam.- jelntette ki, majd befejezte a tejszelet majszolását.

Háromszavas

Áronnál elszaporodtak a háromszavas mondat-féleségek. Pl.: ma kétségbeesett arccal jött ki hozzám a konyhába, majd közölte:
-Cumi-cumi keres, nincs!

Magdi Tündi Peti

Némi alvásidő egyeztetés után látogatóba érkezett hozzánk Gál Magdolka, természetesen szülői kíséret mellett. Rövid oldódás után Magdi remekül érezte magát, összebarátkozott főleg Áronnal, aki gyakran ment oda Magdi buksit simogatni. Bobek viszont először csúfos vereséget szenvedett Anikótól csocsóban, amit aztán hosszas szópárbajban próbált semmissé tenni, de Anikó nem engedett. Végül aztán Boldi Petin állt bosszút, aki két menetben is kikapott tőle (köszönjük, Magdi dackorszakának derekán fogjuk viszonozni.)

Közben betúrósütiztünk, beboroztunk (villcabsav) és jót dumáltunk, mialatt Magdi akkurátusan ki-, majd visszapakolta az összes neki való játékot a dobozból.
Berci kapott Petiéktől totál vagesz cuccokat, amiben majd fotózni is fogjuk, meg verseskönyvet, meg egy nagyon jópofa képet, ezt itt ni: Szóval jó kis délután volt. Meg is egyeztünk, hogy amint sikerül Magdi és Áron alvásait szinkronizálni, sűrítjük a bulikat. (Megjegyzés: sűrítik)

Csenge és Luca

Tegnap villámlátogatást tett nálunk Éva nagymama a lányunokákkal. Berci kapott csudaszép bodyt (Áron szerint bogyit), de ami ennél fontosabb, Csengus kész hölgy lett. Megnyúlt és csokibarna, majd kicsattan. Luca pedig Berci kedvéért vette föl vadonatúj püspöklila melegítőjét.

Legközelebb befejezzük a MIX-MAX partyt, csak gyertek hosszabb időre!!!!