hétfő, szeptember 29

Varga HŐS Áron

Időközben Áronból egy másfél éves nagyfiú lett (erről a közeljövőben majd egy külön bejegyzés formájában is megemlékezünk, csak az ilyen "összefoglaló tanulmányok" előtt jó aludni minimum 3 órát...), és ezzel együtt jár a 18 hónaposok védőoltása! Az ilyen oltásos napok reggelén hatalmas gombóccal a gyomromban ébredek, és titkon utálom a dokinénit, aki megszurkálja az én kicsi bogaramat, persze az ő érdeke, de erre a böködésre akkor sincs mentség.
Áronnal és Bercivel és babakocsilimuzinunkkal begördültünk a rendelőbe, ahol már várt minket az szurkáló néni és az asszisztencia. Áron nagyon meg volt illetődve a vizsgálatok során, meg sem szólalt, nagy szemekkel, riadtan csücsülte végi a tortúrát. Aztán előkerült a tű, és megkezdődhetett a figyelemelterelés. Én mindig elmondom előre, hogy mi fog történni, és bizony ez fájdalmas dolog, majd az aktuális pillanatban megpróbálom magamra vonni az áldozat figyelmét. Áronnak a kedvenc zacskó kekszéről kezdtem mesélni, mondogattam, hogy állat alakú kekszek vannak benne, és milyen finom. A doktornéni megkérdezte, hogy melyik állat a kedvence belőle (én eközben arra gondoltam, hogy tudja-e a doktornéni, hogy nem a 3 évesek oltásán vagyunk?), és mivel Áron csak a cumijába kapaszkodott a szájával, és nem válasazolt, a doktornéni továbbkérdezte, hogy a "nyuszi?", ekkor estünk túl az oltáson, mire Áron sztoikus nyugalommal kivette a szájából a cumit és megszólalt:
-A pingvin.
Se egy könnycsepp, se egy zokszó!!!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hűha, nem semmi, akkor tényleg okos nagyfiú már Áron!
Nagyon aranyosak a fiúk!:)

Szilvi