Csipogi

Egyik kedvenc témám: Áron kiváló kommunikációs készségének gyors iramú fejlődése, azaz a szótárrobbanás. Mostmár nem napról napra mérhető a változás, hanem óráról órára. Tegnap reggel 8 és 9 között az alábbi 3 új szót mondta magától, azoknak megfelelő kontextusban: kedvencem, sörény, éhes.

Áron bizony mindent eltanul, amit hall, így nagyon vigyázunk, de néha átcsúsznak bizonyos szavak a szűrőn, ilyen a kedvenc bosszúskodó szavam, a "basszus", melyet Áron előszeretettel használ, ha valami balszerencse éri, pl. megcsúszik, kiborul a mazsolástál a kezéből.

Beszélgetünk. Egyre több párbeszéd hangzik el. Mai napi példák:
-Kérsz vizet inni? (kérdezem reggeli közben)
-Igen, oda!- mutat az előtte álló pohárra.
Töltök.
-Kösz. - és már kortyolja is!

-Árcsi, elmegyek! (puszilja meg VP a buksiját reggel)
-Kocsi, vigyázz! (mutat a kocsikulcsra Áron!)

Éjszaka vizet kért, és VP vitt neki, odaadta, majd Áron megszólalt:
-Mennyé innen!

Reggel beesett a cumija az ágya mögé:
-cumi-cumi!
-Keressük meg a cumidat?
-Igen!
-Hol van?
-Dob.
-Bedobtad a kiságy mögé? (rutinos anyuka...)
-Igen.
Odamegyünk, benézek alá. Mire ő odaad egy műanyag gereblyét.
-Tessék, kiszed, oda!
Előbányászom az ágy alól és odaadom neki.
-Köszi.

Vacsi közben rámnézett és reklamált:
-Kábo nincs, elfogy. (azaz: kolbász, nincs, elfogyott)
Hozzáteszem, a "kolbász" szóval tegnap próbálkozott először, mivel akkor tálaltunk neki kolbászos kenyeret first time, ami igencsak jól feküdt Áron ízlésvilágának. Ma reggel már "kábász"-nak nevezi. Ha Bercit szoptatom, mindig odajön hozzám borús képezettel, és közli "szopi, cici-cici", megpróbál az ölembe ülni, aztán rohan a bölcsőhöz, és mutogat, hogy "oda-oda" (azaz Berci kerüljön végre a helyére!). Ma ugyanígy történt, csak feltettem egy ominózus kérdést:
-Áron, mit kérsz anyatejet vagy kolbászt?
-Kobászt-kobászt!

Most ül az etetőszékében, eszi a kolbászait, Berci meg nyugisan szopizik. Sosem hittem volna, hogy hálával fogok gondolni a kolbászokra...